Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-103
103. országos ülés 1897. május 25-én, kedden. 1S9 nem a legalkalmasabb elemek a köztisztviselők s csak azért nem zárja ki őket, mert ezek nélkül nem lehetne az esküdtszéket megalakítani. T. ház! Én azt megengedem, — és azért állításaimban nincsen gyanúsítás — hogy lesznek sokan a köztisztviselők között önérzetes és független gondolkozású férfiak, a kik nem fogják beadni a derekukat és az intelmeknek és utasításoknak engedni nem fogtiak és a kik ezen kollizióban, lelkiismeretes meggyőződésük és a kormánynak teendő szolgálataik között, lelkiismeretes meggyőződésüket fogják követni. De a kormány bizalmi férfiai nagyon jól fogják ezeket ismerni és ezek a tisztviselők nemcsak más úton meg fogják inni ennek a levét, hanem őket a szelekcziónál egyszerűen ki fogják hagyni és beveszik azokat, a kikről előre tudják, hogy képesek és készek a kormánynak akár egyenes utasításra, akár csak annak feltételezése esetén is, hogy a kormány intenczióját teljesítik, szolgálatot tenni. Arra is kell gondolni, t. ház, hogy voltak Magyarországon nehéz és súlyos viszonyok, a melyeknek újból való bekövetkezése kizárva nincsen, bár mindnyájan óhajtj'uk, hogy soha olyanok be ne következzenek. E javaslattal pedig módot és eszközt adnak egy esetleg egészen törvénytelen alapon álló kormánynak is arra, hogy a törvényes formák megtartásával, de akár önök maguk is, egy bíróságot alkothatnak, akár egy Robespiere- s Marat-féle vér- és vészbíróságot az esküdtbíróság törvényes formájában. Ha a t. miniszter úr komolyan óhajtja, — a mint szépen kifejtette — hogy az esküdtbíróságok akként alakíttassanak meg, hogy bizalomgerjesztők legyenek és hogy az objektivitás hiányának még csak látszata se férkőzhessek azokhoz, akkor a t. miniszter úr nem zárkózhatik el az általam beterjesztett módosítás elfogadása elől. Ha a t. miniszter úr csakugyan azt óhajtja, ha szavai komolyak és őszinték voltak, hogy szép elméleti fejtegetései ne csak az elméletnél maradjanak, hanem a gyakorlati életben is megvalósíttassanak, hogy fennen hirdetett szép elvei ne csak a közönség szemébe port hintő üres frázisokká devalválódjanak, és ha a t. táloldal csakugyan komolyan egy jó törvény alkotását czélozza és nem akarja czéltudatosan azt egyenesen megakadályozni, hogy pártatlan és független esküdthíróságokat létesítsünk : akkor nem zárkózhatnak el módosítványom elfogadása elől. Minthogy én ezt nem szeretném feltételezni, azért ismételten kérem és ajánlom módosítványom elfogadását. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. képviselőház! Éz a paragrafus az, a mely reám és elvbarátaimra nézve lehetetlenné teszi az egész törvényjavaslathoz való hozzájárulást és kényszerít bennünket arra, hogy azt harmadszori felolvasásában egészen elvessük. A választások alatt oly tapasztalatokat tettünk, a melyek meggyőztek bennünket arról, hogy meg van hamisítva az egész alkotmány és ezzel együtt a törvényhatósági autonómia is. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) L ittuk, t. ház, hogy az autonóm testületeknek, a törvényhatóságoknak közegei, megbízottai nem egy, de számos esetben és lehet mondani, kevés dicséretre és elismerésre méltó kivétellel, készeknek mutatkoztak arra, hogy a főispánnak és ezzel a kormányhatalomnak eszközeivé legyenek és képesek voltak a legképtelenebb visszaélésekre, (Igaz! Ügy van! hal felől.) E javaslat, t. ház, egyfelől — és ebben csillog a liberalizmus — oly tág keretet szab az esküdtszéki qualifikáczióuak azzal a hangzatos indokolással, hogy mi népbíróságot akarunk, hogy azután a javaslat és az azt szövegezők maguk is szükségesnek tarják kimondani és elismerni, hogy mi megszabjuk ezt az esküdti qualifikácziót, de azokat, a kik bírják, még sem tartjuk az esküdtségre qualifikáltnak és azért szükséges a szelekczió. Ennél a szelekcziónál pedig végig a javaslaton nyilvánul, de leginkább e szakaszban nyilvánuló az a törekvés, hogy a hatalom a saját képére és a saj"át kényére alkossa meg az esküdtbíróságot. Ez, t. ház, nem népbíróság lesz, hanem maskara, egy maskarás komédia, a melyben a népbíróságnak csillogó álarcza alatt bele akarják csempészni az igazságszolgáltatás szentélyébe a politikai prostitucziót. (Igaz! Ügy van a baloldal hátsó padjain.) Hogy ha vaunak, a kik azt hiszik, vagy azt hitték, hogy mi azért, mivel konzervatív alapon állunk, képesek leszünk támogatni az ilyen reakezionárius törekvéseket, azok csalódni fognak. (Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Konzerválni, fentartani és megtartani ezt a magyar hazát és e hazának népét, visszavívni etikai, politikai és gazdasági létfeltételeinek biztosítékait, a melyeket önök megtámadnak, konfiskálnak és bitorolnak mindennap: ez az, a miért síkra szálltunk, és ezért nem fogjuk letenni a fegyvert, a meddig a jogbitoriás és az elnyomás, a vallásos, politikai és gazdasági elnyomás e rendszerét porig alázva, földre terítve nem látjuk. (Helyeslés a haloldal hátsó padjain.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Eakovszky István jegyző: Ragályi Lajos!
