Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

178 103. országos ülés 1897. május 25-én, kedden. az inkriminált vétket meggyónta, szívét, lelkét s annak minden rejtekét feltárta. És ezt, t. ház, hogy tudniillik nagyfontosságú intézményt illetőleg annyi és annyi millió hivő kebelében a tartózkodásuak vagy a bizonytalanságnak egy neme merülhessen fel, úgy vélem, sem a t. ház, sem az igen tisztelt miniszter úr, sem senki közülünk nem kívánja, nem is kívánhatja, miért is újra kérem, hogy a »lelkész« szó mellé a »pap« szó is beiktattassék. (Helyeslés balfelöl.) A mi Győry Elek t. képviselő úrnak azon nézetét illeti, a mely szerint ő nem látná szívesen, ha a szeretet apostola a büntető igazságszolgáltatás terén mfíkődnék, erre azt felelem, hogy úgy vélem, hogy a szeretet és az igazságosság nagyon szépen megférnek egymással, mert kell, hogy az igazságszolgáltatás terén mindenkor érvényesüljön az az axióma, hogy: justitia et pax osculatae sünt; vagyis hogy a »justitia« is és a békét szerző szeretet mindig ölelkezzenek. És így a papnak igeu szép szerep juthat a büntető igazságszolgáltatás terén, ha tudniillik arra törekszik, hogy ha a vádlott ártatlan, felmentessék, ha pedig vétkes, érclemen felül ne bűnhődjék. Ezek után van szerencsém előterjeszteni módosításomat a 7. §. második pontja mellé, mely így szól, bogy kihagyatván a bizottság szövegezéce teljesen, helyébe ezen szavak tétetnének: »Minden lelkész (pap)«, Es ehhez a módosításhoz annyira ragaszkodunk, hogy ha ezt nem méltóztatnának elfogadni, akkor nagyon kérjük a t. házat, méltóztassék inkább tejesen törülni minden rendű és' rangú, szóval minden néven nevezendő papot, j legyen az akár lelkész, akár nem lelkész, az esküdtképesek közül, mert inkább eltűrjük ezt, semhogy kellő biztosíték nélkül, e törvény következtében, akár a mi személyünk, akár állásunk, akár azon intézmény, a melynek mi szolgálunk, bármi tekintetben is csorbát vagy hátrányt szenvedjen. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Igazán csodálkozom, hogy ebben a kérdésben annyi szónak kell esni, midőn máielég világosan és tisztán nem azt értelmeztem, hogy az én véleményem micsoda, hanem bogy mi van eddigi törvényhozásunkba beiktatva, mi van a gyakorlatban, a mi iránt soha semmi kétség fenn nem forog. Ez a szó »lelkész« egy tágabb fogalom, a melyben minden pap bennefoglaltatik. (Ellenmondás balfelől.) Ebből indult ki eddigi törvényhozásunk. Kiindult a büntetőtörvényköuyvnek 192. §-a, mely szerint: ^vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, ki az állam által elismert vallások lelkészét« stb. Ebben tehát minden pap benne van; ez így értelmeztetik és alkalmaz- ' tátik. A törvény rendelkezése ez, nem a miniszter értelmezése. De ott van a bűnvádi perrendtartás 204. §-a is, melynek első pontja azt mondja: »A lelkész, kire nézve« stb. Itt nincs tehát megkülönböztetve a lelkész a paptól; a »lelkész« szó alatt értetik minden vallásfelekezetnek minden papja. De hivatkozhatnám — nincs itt most kezemnél — a polgári perrendtartásra, ennek rendelkezéseire és minden más törvényeinkre is, hogy a hol a papokat és egyházi férfiakat akarják érteni, ott mindenütt ez a tágabb értelmű és jelentőségű szó: lelkész « használtatik. Tekintettel arra, t. ház, hogy nem úgy áll a dolog, mint a t. képviselő úr értelmezi, mintha itt talán a miniszternek, bizottságnak, vagy egyes tagoknak értelmezése forogna fenn, hanem ez egy törvénybe iktatott megmásíthatatlan fogalom, a mihez kétség nem fér: a >pap« szónak kitétele zárjel közé teljesen ellenkezik a törvényhozási technikával, valóságos tautológia lenne s ugyanazért kérem a t. házat, meg lévén győződve arról, hogy Molnár János t. képviselő úr aggálya teljesen alaptalan, mert ha a legkisebb alapot látnék rá, nem tartózkodnám elfogadni, hiszen ugyanazt akarjuk, a lényegben egyetértünk, méltóztassék az indítványt egészében el nem fogad ai, de kérem, hogy a »lelkész« szó az indítványból elfogadtassák, ellenben a »pap« szó zárjel közé felvétele ne vétessék fel. (Helyeslés jobb felől.) Lakatos Miklós jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! Molnár János képviselőtársamnak módohitványa a legnagyobb, a legmesszebbmenő kihatással birhat arra nézve, hogy az egyház és állam közti viszony még inkább kiélesíttessék, vagy esetleg lehetőleg a normális viszonyok ismét helyreállíttassanak. Módosítványának érdemére nézve nem kívánok bővebben nyilatkozni; nem kívánom e tekintetben a t. háznak figyelmét igénybe venni, mert hiszen az érdemre nézve úgy láttuk már tegnap, hogy egyetértés létesült és a t. miniszter úr akczeptálta azokat a szempontokat, a melyeket ebben a tekintetben kifejtettünk és én a legnagyobb köszönettel és elismeréssel fogadom a t. miniszter úrnak ezen konezüiáus eljárását, melylyel a pártunk részéről jövő inicziativát a magáévá tette. De igen kérem a t. miniszter urat és igen kérem a t. többséget, hogy méltóztassék hasonló méltányosságot és koncziliáns eljárást követni a meritum szövegezése terén is. Mi, t. ház, kénytelenek vagyunk a törvény szövegezésénél a legnagyobb óvatossággal eljárni, —- nem a t. miniszter úr iránti személyes bizalmatlanságot akarom kifejezni, — de nekünk ezen a téren, ott, a hol arról van szó, hogy a jelenlegi kormány és a jelenlegi kormányrend-