Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

160 102. országos ülés 189' 17. május 24-én, hétfőn. Sierbán Miklós: T. ház!^ Mielőtt rátérnék a jelen szakaszhoz beadandó módosítványom rövid indokolására, legyen szabad a szombati ülésen Polónyi Géza t. képviselőtársam által mondottakhoz egypár megjegyzést fűzni. Schreiber Frigyes t. képviselőtársam ugyanezen szakasznál egy módosítványt adott be, Polónyi Géza képviselő úr pedig, annak elvetését javasolja, hivatkozva egyedüli argumentumára: a magyar állameszmére. Engedje meg t. képviselőtársam, ha egy rövid kérdést intézek nem ő hozzá, bármennyire is méltányolom tehetségét, bármennyire méltánylom jogászi talentumát, hanem az igen tisztelt igazságügyminiszter úrhoz, vagy ha talán nem ő a fórum competens, akkor az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz, hogy itt a ház plénuma előtt röviden magyarázza meg nekünk, hogy mi az a magyar állameszme. (Derültség.) Megvallom, t. ház, hogy az erre a magyar állameszmére való hivatkozás tem mai keletit és nem annyira az ellenzéki padokról szokott elhangzani, mint inkább a kormánypadokról. Valahányszor a t. kormány eljárását, ténykedését semminemű joggal és méltányossággal indokolni nem tudja, akkor röviden és egyszerűen erre a magyar állameszmére hivatkozik. A többi nemzetiségek, t. ház, belevéve a szászokat is, a kik itt vannak a kormány és a szabadelvű párt táborában, leginkább irtóznak ezen magyar állameszmétől. (Felkiáltások jobbfelöl: Miért?) És higyjék el, t. képviselő urak, hogy erre a magvar állameszmére való hivatkozás az életben sok félreértésre és gyülöltségre ad okot. Ha az igen tisztelt kormány ezen magyar állameszme alatt azt érti, hogy a nemzetiségek, megtartva saját nyelvüket, szokásukat, hűek legyenek e hazához, e haza törvényeihez, a királyhoz, akkor ebben az értelemben elfogadom én is, elfogadják ők is. (Mozgás.) Minden ezzel ellenkező állítás, minden ezzel ellenkező teudenczia az életben a íeg nagyobb ellenállásra talált és fog találni. Ét), t. képviselőház, csak egyetlen egy eszményi államot ismerek: azt, a mely akkor állana elő, midőn az igen tisztelt kormány Solonnak példáját követné, a ki monda : »Én az atheneieknek nem a legjobb törvényeket adtam, a melyeket képzelni lehet, hanem a legjobbakat, a melyeket elviselhetnek«, azt mondaná: » i az országnak nem a legjobb törvényeket adtuk, a melyeket képzelni lehet, hanem a legjobbakat, a melyeket közmegelégedésre és boldogságra elviselhetnek az ország polgárai vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, és a mely törvényeket meg is tartanák. (Felkiáltások bálfelöl: As a fő!) Áttérve, t. képviselőház, beadandó módosítványom rövid indokolására, szükségesnek tartom felemlíteni azokat a szavakat, a melyeket az igen tisztelt igazságügyminiszter úr az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslat indokolásában mondott: »A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló eme alaptörvényt« — alaptörvényt — »tartja a jövőre nézve a javaslat, melynek megváltoztatására semminemű politikai ok nincs; ellenkezőleg, minden a mellett van, hogy ez fentartassék«. Elhiszem, a mit az igen tisztelt igazságügyminiszter mond, és azt hiszem, önök is elhiszik, mert annyira haladtunk ebben az alkotmányos államban és ezen szabadelvű kormányok alatt, hogy létezik egy törvény, a melyet a törvényhozás saját közreműködésével hozott és becsületével biztosított, a melyet a király felségszavával szentesített s a mely törvényből az igen tisztelt kormány egy szakaszt sem hajt végre. Miután alkotmányos államban abszurdum törvényeket hozni, azokat nem tisztelni és végre nem hajtani; miután ez az alkotmányossággal ellenkezik: lesz alkalmam ezzel más helyen bővebben foglalkozni; most nem hivatkozom másra, mint ismét a szombati ülésre. Az igen tisztelt igazságügyminiszter úr pártjának helyeslése, hogy ne mondjam tombolása közben, nagy páthoszszal ezeket monda: »A magyar népnek a függetlenség, az önállóság (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) . . . azt mondhatnám a dacz vérében van; nincs olyan hatalom, mely azt kiirtsa*. Hát, t. ház, ha igen tisztelt igazságügyndniszter úr is magyar ember, legyen tehát neki annyi bátorsága és menjen el. ő Felségéhez; nem is kell Bécsbe rándulnia, itt van Budapesten, hajtson fel a várba s mondja meg ő Felségének : »Felséges királyom! Van itt Magyarországon többek közt egy törvény, a melyet 1868-ban bölcs kormányod Felséged kívánságára és a népek boldogítására hozott s a melyből mi szabadelvű kormányok egy árva szakaszt sem tartunk meg. Ez a törvény nem jó, tessék ezt eltörölni.* (Élénk helyeslés a bal- és széhö baloldalon.) Ha ezt a t. miniszter úr megteszi, akkor meghajlok az ő vére előtt, de ha meg nem teszi, akkor én veszek magamnak alkalmat s megteszem én. (Derültség.) De addig is, t. ház, míg a t. miniszter úr ezt megtenné, legalább mi azon iparkodjunk, hogy a hozandó törvényeket összhnngzásba hozzuk a már meghozott törvényekkel. Az 1868 : XLIV. törvényezikk, a melyet az igen tisztelt miniszter úr védeni méltóztatott, 7., 8., 9., 10. és 12. §-ában mindig a bíróságtárgyalási nyelvéről szól. T. ház! Indítványoznám, hogy ezen szakaszba ott, a hol az mondatik: »az állam hivatalos nyelve«, e helyett az tétessék, hogy »a bíróság tárgyalási nyelve«. (Derültség és ellenmondások.) Madarász József: De hamis!