Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

100. országos ülés 1897. az esküdtszéknek ítéletét nem fogja befolyásolni, annak a többi esküdtnek józan véleményét azok­nak az ítélete, azoknak a szava egyáltalában nem fogja elnyomni. Az esküdtbíróságok behozatalának el nem engedhető tényezőéül és feltételéül kívánom tehát tekinteni azt, hogy az esküdtszékek nem ki­jelölés, nem — akár az önkormányzat, akár a bírói személyek részéről való — kiválasztás által szedes­senek össze, nehogy ezáltal az igazságszolgáltatás érdekeivel és szempontjával ellenkező tenden­cziák vitessenek be a bíróságba, hanem kizárólag a véletlen által jelöltessenek ki azok az egyé­niségek, a kik az ő polgártársaik felett Ítél­kezni jogosítva és hivatva lesznek. Ezenkívül, t. ház, én még egy, habár mel­lékesebb, de mégis lényeges szempontot emelek ki, a melyet, szerintem, az esküdtbíróságok be­hozatalánál irányadónak kellene tekinteni, tudni­illik azt, hogy a midőn meg van állapítva az ülésszak és az esküdtek arra ki vannak sorsolva, akkor az igazságszolgáltatás közegeinek, tehát különösen a t. királyi ügyész úrnak ne legyen jogában és módjában az ülésszakra olyan tár­gyakat bevinni, a melyek előtte talán azon ülés­szak esküdtszéke után ítélve nagyon kedvezőnek tűnnek fel. Ne legyen tehát neki választási módja, hogy az esküdtek mely sorozatában tár­gyalhasson egy bizonyos ügyet, a mire, sajnos, a múltban példa volt, a hol azon esküdtszékek és azon negyedévi lajstromok, a melyek ked­vezők voltak, különösen forsziroztattak a királyi ügyész urak által bizonyos ügyek eldöntésére és napoknak késedelmét el nem fogadták az okból, nehogy egy más esküdtszék és egy más bíróság elé kerüljön azon ügyek tárgyalása. Ennek kö­vetkeztében én, hogy a teljes pártatlanság és függetlenség ebben az irányban is megőriztessék, feltétlenül kirnondandónak kívánom azt, hogy az illető ülésszaknak tárgyai előzetesen kitűzesse­nek és midőn meg vannak állapítva, akkor álla­píttassák meg azon ülésszak esküdtszéke; akkor döntessék el sorshúzás útján, kik fognak azon tárgyak felett mint bírák ítélkezni és dönteni. Ezen megoldásban egyszerre véget vethet az igazságügyi kormány közegei részéről minden ilyen számításnak, a mely az esküdtszékek ked­vező vagy kedvezőtlen alakulása szerint akarja bizonyos nagyfontosságú vagy politikai irány­zatú pereknek elintézését keresztülvinni. Ezekben voltam bátor, t. ház, minden szí­nezés nélkül és minden keresettség nélkül egy­szerűen a javaslattal szemben aggodalmaimat előadni. Én, megvallom, azokat oly fontosságúnk­nak tekintem, részint azon okokból, a melyeket már t. barátaim is im előttem elmondottak, részint a miket én elmondani bátor voltam, hogy ezen elveknek elfogadása nélkül én a lehető 127 legnagyobb szerencsétlenségnek tartom az esküdt­széknek behozatalát, (Erdély Sándor igazságügy­miniszter tagadólag int.) . . . úgy, hogy azzal szemben mi a védekezésnek és a törvényben megengedett vódelmezési eszközöknek minden módozatait kell hogy felhasználjuk. Ha önök, t. képviselő urak a túloldalon, meg nem győ­ződtek arról, hogy az önkormányzat kiválasz­tottjai által összeállított esküdtszék csak a pártr uralmon alapuló esküdtszék fog lenni; ha min­denütt önök felkeltik a harczot évről-évre, hogy a városokban és vármegyékben megindíttassék a küzdelem, hogy kinek a kezében legyen a bírói hatalom és hogy ezzel ismét a pártszerzésnek egy írj, meg nem engedett eszközét nyújtják a párturalomnak: (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, t. ház, én nem hiszem, hogy legyen bármely indok, a mely önöket ebből a téves irányból és e helytelen felfogások­tól eltéríteni képes lenne. En tehát e Szempont­ból indulok ki, t. ház, hogy nekünk elsősorban tisztában kell lennünk arra nézve, hogy az es küdtszék milyen alapokra lesz lefektetve. Én, mielőtt ezen ügynek és ezen javaslatnak bővebb tárgyalásába bebocsátkoznám, óhajta iám, hogy a ház döntsön ezen két kérdés felett, döntsön a felett, hogy akarja-e a szelekczió vagy sors­húzás útjáu az esküdtszéket kijelöltetni és akarja-e azt, hogy az esküdtszékek függetlenül, már midőn az ülésszak tárgyai meg vannak állapítva, alakíttassanak meg, — mert ha ebben az irány­ban a képviselőház ellenkező álláspontot foglal el, —• akkor nekünk, szerény véleményem szerint, ezen javaslat ellen a harczot a legnagyobb erő­vel és a rendelkezésünkre álló eszközökkel fel kell vennünk. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ennek következtében ez volna határozati javas­latom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Mondj a ki a képviselőház, hogy az esküdt­bíróságokról szóló törvényjavaslatot az igazság­ügyi bizottsághoz utasítja vissza, a következő elvek alapján leendő átdolgozás czéljából: 1. az esküdtképes polgárok közül a szol­gálatot teljesítő esküdtek nyilvános sorshúzás útján jelölendők ki; 2. minden ülésszakra a bírákúl szereplő esküdtek csak akkor sorsolandók ki, a mikor az ülésszak tárgyai már kittízettek.« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lázár Árpád jegyző : Okolicsányi László í Okolicsányi László: T. ház! A bűnvádi perrendtartásról szóló törvény megalkotása után nem képezheti többé vita tárgyát az a kérdés, hogy az esküdtszéki intézmény Magyarországon megalkottassék-e vagy nem. Felesleges is volna ezt a kérdést vitatni, hiszen a közvéleménynek, különösen a jogászköröknek túlnyomó része már rég óhajtotta az esküdtbíróságok életbeléptetését.

Next

/
Thumbnails
Contents