Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-99

*9. országos ülés 1897. május 19-én, szerdán. \ 17 már most is azt, hogy a legnagyobb készséggel feltételezem, hogy mostani elnökségünk oly tisz­telgésekben, a melyek a ház ellenzésével talál­koznának, részt venni nem akar, kérem, hogy e tekintetben felvilágosítást adni méltóztassék. Elnök: Először, ha én akárhol megjelenek a ház nevében, ha az természeténél fogva nem magától értetik, azt úgy teszem, hogy a háznak előleg bejelentem, (Helyeslés.) és ha kell, tőle megbízást kaptam. (Helyeslés.) Másodszor, t. ház, a mire ezé]óztam, annyi, hogy Ottó főherczeg­nél az elnökség együtt akar megjelenni, de nem a ház, hanem egyszerűen saját nevében. (Helyes­lés.) Ez az, a miért kérem a házat, hogy a holnapi ölés 1 órakor végződjék. (Helyeslés.) Következik az interpelláczió. (Nagy zaj.) Csendet kérek. Marjay Péter: Egy nem közönséges botrá­nyos esetet akarok a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hihetné az ember, hogy a mai műveltnek és felviíágosodottnak nevezett korban, a műveltség és az erkölcsi jóság és szelídség behatott már a társadalom minden osz­tályába, a nép minden rétegébe; de sajnos, az az eset, a melyet itt most fel kell említenem, arról tesz bizonyságot, hogy a mai művelt korban sem tisztultuk még az erkölcsök annyira, hogy a féktelenkedő emberek a legmagasztosabb eszme ellen, sivárságukban a lelki dolgok ellen, törni ne merészelnének. Nem akarom sokáig untatni a t. házat, hanem térek a dologra. A Bihar­megye Nagyléta községében levő 2000 lelket számláló görög-katholikus egyházban a hívek, nem tartozik ide, hogy miféle okokból, két pártra szakadtak. Ez a két párt egy idő óta folytonos torzsalkodásban áll egymással. Az egyik a másikat az egyházi téren le akarja a kormányzás útjáról szorítani. Természetesen ez kisebb-nagyobb súrlódással és tusakodással jár. Ez apró suilódások, sértések ide nem tartoznak; hanem igenis idetartozik az, a mi ennek a hó­napnak elején az elbizakodott, hatalmában túl­kapó és féktelenkedő egyik párt által elkövet­tetett, a mikor azt látták, hogy a nagyobb erő­ben levő pártnak a közöttük élő lelkész nem állott az élére, annak kívánságait nem teljesíti, akkor ellene támadtak a lelkésznek és ellene feljelentést tettek. Hogy hibás-e. vagy sem az a görög-katholikus; román lelkész, azt mi el nem bírálhatjuk, ez a vizsgálat dolga; hanem annyira mentek a lelkész ellen való tusakodásukban, hogy őt a saját hivatalos szobájából kizárták, a templom kulcsát a harangozótól elvették, a tem­plomot bezárták és Í8 nap óta abban istentisz­teletet nem tartottak. Azt hiszem, t. ház, minden tisztességes, jó­érzéssel bíró embernek a jobb érzését bánthatja az ilyen eset, mert a vallás és annak magasztos intézményei iránt való érzület még nem szállt alá annyira, hogy az ember ezen meg ne bot­ránkozzék. Hová vezetne különben az, ha a fék­telenkedő elemeknek ilyen túlkapása megbüntet­hető nem volna? Hová vezetne az, hogy ha majd egyik, majd másik lelkész ellen egyesek támadnának és őt hivatalos kötelessége teljesí­tésében, hivatalos jogainak gyakorlásában meg­akadályoznák, és hová vezetne az, hogy ha a féktelenkedő elemek az istentiszteletet önkényü­leg beszüntethetnék. Hát olyan csekély értékű az isteni szolgálat, az istentisztelet tartása, hogy azt oly könnyedén megakadályozzák, a kik ellene vannak. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a jelenlevők általában egyetértenek velem a tekin­tetben, hogy azon eset, hol a pap hivatalos jogai­nak gyakorlatában megakasztafcott, hol a templom bezáratott, hol a hívek egy része szíves örömest menne a templomba teljesíteni lelkiismerete sze­rint Isten iránti kötelességét, a vallás elleni sérelem és merénylet, a melyért azoknak, a kik elkövették, kellő büntetésben kell részesfílniök, mert a megsértett törvénynek elégtétel adandó, hogy ezeknek megbüntetése a jövendőre mások­nak is elrettentő például szolgáljon. Azt hiszem, kötelességemet teljesítem, hogy ha akkor, a midőn ez a botrányos dolog épen az én lakóhelységem­ben történik, az igen tisztelt vallás- és közoktatás­ügyi 'miniszter úr, és a vizsgálat teljesítése és szigorítása szempontjából az igen tisztelt belügy­miniszter úr figyelmét erre az esetre felhívom és hozzájuk közösen a következő interpelláeziót intézem (olvassa): »Interpelláczió a t. vallás- és közoktatás­ügyi és a t. belügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomásuk az igen tisztelt miniszter uraknak Bihakarmegye Nagy-Léta községben a görög-katholikus román egyház kebelében május hó elején izgatás folytán történt zavargásról, melynek következtében a lelkészt hivatalos szo­bájából kirekesztették, a templom kulcsát elvevén, a templomot a pap előtt bezárták, az isteni tisz­telet tartását két egész héten át megakadályoz­ták, s ezzel vallássérelmi botrányt követtek el ? Ha van tudomásuk, van-e szándékuk hiva­tali hatalmuk egész súlyával odahatni, hogy a legszigorúbb vizsgálat folytán a botrány okozói, a lázítás rendezői kideríttessenek, az elkövetett hivatali jogsértés, vallás elleni sérelem és isteni tisztelet szabad gyakorlásának megakadolyzása bűntényei miatt, a bűn nagyságához mért szigorú­sággal megbüntettessenek ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Közöltetik az interpelláczió a val­lás- és közoktatásügyi és a belügyi miniszte­rekkel. Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 35 pereskor.)

Next

/
Thumbnails
Contents