Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

71. országos ülés 1897. márczlus 16-án, kedden. 19 merek. (Úgy van! bal felől.) Németország, Ausztria, Olaszország, Francziaország stb,, de főleg Németország és Ausztria már irányadó eszmékkel állnak a parlamentek előtt. Méltóztatik tudni, hogy ott már a tőzsdebírósági reformot keresztülvittek s nekem sincs más individuális czélom, mint a tőzsdebíróság hatáskörének kellő restrinkcziója és korlátozása arra, hogy az a kereskedelem érdekeit azért ne alíerálja, de ne szolgáltassuk ki a tőzsde körén kivííl álló feleket annak, hogy a t. börziánerek minden törvény respektálása és szakértelem nélkül hozott ítéleteikkel ily exezepczionális igazságszolgáltatást gyakoroljanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudom, hogy a t. ígazaágügyminiszter úr foglalkozik a végleges perrendtartás megalkotásával, hogy az nemsokára már a törvényhozás előtt fog feküdni. Kínálkozó alkalom ez, hogy a t. miniszter úr szíves figyelmét erre felhívjam. Az elsőbirósági iastituczió mellett ismer a mi törvényhozásunk egy sajátságos institucziót, az úgynevezett vásári bíróságot. Régi ügyvéd vagyok, t. ház, eleget foglalkoztam igazságszolgáltatással, de nem hiszem, hogy a parlament összes ügyvédjei közt lenne csak egy is, a kinek a vásári bíróság előtt pere volt, legalább én ilyen Ítéletet még nem láttam. Miért, t. ház ? Mert a mily áldásosán és helyesen volt kontemplálva a vásári bíráskodás annak idején, az egyszerűen ki volt játszva a tőzsdebíróság által, mely a yásári bíráskodást kiszorította, miután a kereskedelmi körök több bizalommal viseltetnek az általuk választott bíróság iránt, mint a vásári bíróság iránt. De akármiként áll a kérdés, — nem kutatom, hogy a t. miniszter úrnak mik a szándékai a jövőben, — de a végleges perrendtartás megalkotásánál ez a kérdés többé figyelmen kivűl nem hagyható. Még csak arra akarok utalni, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr e kérdésben dicséretreméltó buzgalommal megindította már az akcziót. Ha a t. miniszter urat szerencsém lett volna azon ankéten üdvözölni, tán fel sem hoztam volna ezt a dolgot. Mivel azonban ép e legfontosabb kérdésnél az igazságügy miniszter úr csak egy kirendelt helyettes által, mint kibicz jelent meg az ankéten, szükséges, hogy megkérdezzem a t. miniszter urat, vájjon ezen, az igazságszolgáltatás, a kereskedelmi hitel szempontjából annyira fontos, földmívelésügyi érdekeinket oly közelről érdeklő ügyben, midőn a tőzsdére vonatik mindenki, a ki oda nem tartozik is, és egy érdekképviseletből származó igazságszolgáltatásnak van ott kiszolgáltatva: fel akarja-e ölelni a végleges perrendtartás megoldásánál ezt a kérdést. Mert ha fel akarja ölelni, úgy előlegezem a törvényhozásnak azt a bizalmat, hogy a börzebíróság kérdése az ország közvéleményének teljes megnyugtatására fog megoldatni. Mert; tapasztalatom, hogy az újonnan összeült parlamentnek ily kérdések iránt érzéke van és bizonyára lesz elég önállósága arra, hogy esen helytelenül és szerencsétlenül konstituált bíróságot a maga korlátai közé vissza fogja tudni szorítani. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, t. ház. A tételt magát a már kifejtett politikai okokból nem fogadom el. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! (Nincs itt!) Elnök: Kíván még valaki szólni e tételnél ? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a Polónyi G-éza képviselő úr által fölvetett kérdésekre csak igen röviden nyiiatkozhassam. A bírák korpótlékára nézve felvetett kérdés akkép áll, hogy épúgy, mint a felolvasott beszédben mondatik, a törvény az egész vonalon végrehajtntik, e részben a törvény megsértve nincsen. Az én tudomásommal ennek végrehajtása ellen eddig még panasz nem is merült fel, legalább előttem ily értelmű panasz nem volt. Meglehet, olvastam is valamely lapban valamit arról, hogy panasza van valakinek, de azt sem tudom, mert előttem még hivatalosan nem feküdt, hogy a midőn az 1893. évi IV. törvényczikk értelmében már a bíró vagy a magasabb fizetési fokba, vagy a magasabb fizetési osztályba előlépett ós ennek megtörténte után áll be az az idő, a midőn korpótlékra van jogosítva, ebben az esetben a 6. §. értelmében beszámítás történhetik. Ilyen történhetett; ez azonban szigorúan a törvény értelmében van így, az máskép a törvénynyel szemben nem lehet. Szóba hozta még a képviselő úr a bírák rangsorát és azt mondja, hogy az első megállapítás alkalmával a budapesti bírák a rangsorba nem a törvénynek megfelelőleg lettek besorozva. Nekem erről sincs tudomásom. Azt a rangsort, mikor elsőben megállapíttatott, közölve volt minden bíróval, arra megtette mindenik a maga észrevételeit és ezek figyelembe vételével döntöttem a felett, hogy alapos-e a panasz vagy nem. Három, vagy négy éve van érvényben ez a rangsor, én eddig még panaszról vagy törvénysértésről nem hallottam. Ha panaszszal fordulnak hozzám e tekintetben, meg fogom rá adni a választ, ha sérelem történt, orvosolni fogom. (Helyeslés.) A képviselő úr azt mondja, hogy anomália az, hogy azoknak a budapesti bíráknak, kiknek azelőtt 2000 forint fizetése volt, hogy az meghagyatott az akkor már kinevezett bírák részére mint személyi pótlék, az újabban kinevezett