Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-70
70. országos Ülés 1897. bíróság kénytelen volt azokat beidézni. Hogyha azután a vádlott felmentetett 8 az állam a panaszoson a költségeket be nem hajtathatta, azok az államkincstár, terhére maradtak. Legyen nyugodt Polónyi Géza t. képviselőtársam, a ki ma ily helyesen képviseli a kincstári érdekeket a sajtószabadság kérdésével kapcsolatban, legyen nyugodt, mert már most is gondoskodott az igazságügyi kormány arról, hogyha például számos tanura hivatkoznak, azok csakis a költségek előlegezése mellett idéztetnek be. így már most is bizonyos korlátok forognak fenn a bizonyításnál. De hiszen a költségek kérdése előfordul minden bünperben, s én nem látom be, hogy a becsület ellen elkövetett támadás más elbírálás alá jusson a bűnvádi átalány igénybevétele szempontjából, mint a vagyon, vagy vallás ellen elkövetett büntetendő cselekmények. Én azt hiszem, hogy a becsület egyenrangú, vagy még drágább tényező, mint bármely más, büntetendő cselekmény tárgyát képező dolog. Csak még azt kivánom kijelenteni, hogy miután az igen tisztelt miniszter úr tegnap közbeszólásképen azt mondta, hogy nem is czélozza az igazságügyi kormány, hogy a magán egyének ellen elkövetett becsületsértéseket és rágalmakat az esküdtszékek elől elvonja.. . (Erdély Sándor igazságügyminisster tagadólag int). Azt méltóztatott mondani: »Szó sincs róla!« Erdély Sándor igazságügyminiszter": Dehogy! Visontai Soma: A lapok legalább így hozták. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Rosszul hozták ! Visontai Soma: Minthogy a t. miniszter űr nem jelentette ki, hogy czélozza, ebből is következtethettem, hogy nem czélozza; különben tartsuk ezt fenn a javaslatnál kifejlendő vitára, Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ez lett volna leghelyesebb eddig is! Visontai Soma: Azt hiszem, a törvényhozás minden tagja önmaga állapítja meg, mikor tartja helyesnek felszólalni. Mi is sokszor helyesebbnek tartanok, ha a t. miniszter urak egyetmást nem mondanának el s ne tennének Ígéreteket a nélkül, hogy azokat megtartanák, de mégis türelemmel meghallgatjuk azt a sok Ígéretet. A törvényhozás tagja sokszor előre, felszólal, óvatosságból, hogy bizonyos bekövetkezhető közjogi vagy igazságügyi veszélyeket elhárítson. Ezt voltam bátor Polónyi Géza t. képviselőtársam felszólalására megjegyezni. Engedje meg most a t. ház, hogy ezen tételnél, minthogy a kúria büntetőjogszolgáltatásával összefügg az igazságügyi orvosi tanács működése is, reflektáljak röviden azokra, a miket a t. miniszter úr e tárgyban mondott. A t. igazKfiPVH. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTIK. 66 sägügyminiszter úr úgy állította oda az én tegnapi felszólalásomnak erre vonatkozó részét, mintha az a valóságtól nagyon távol állana. A t. miniszter úr kijelentette, hogy az igazságügyi orvosi tanács szokott helyszíni szemlét is tartani, szokta a felülbírálandó személyeket megvizsgálni, ha arra szükség van. Azonban engedje meg a t. miniszter úr a gyakorlat férfiainak, kik jobban figyelemmel kisérik annak a tanácsnak működését, mint talán maga az igazságügyi kormány, hogy kijelentsék, hogy sajnos, de nem szokta; vagy ha szokta, nagyon kivételes esetben teszi. Hogy tette volna, arról nekem tudomásom nincs, de arról van tudomásom, — és erről a t miniszter úr az igazsägügyimiűiszterium épületében, az orvosi tanácsban felvilágosítást kaphat, — hogy a legtöbb esetben tisztán az írásbeli felülvizsgálatra szorítkozik. Nem lehet mondani, hogy otrombaság volna az igazságügyi, orvosi tanácstól, ha ilyesmit elkövetne. Ha ezt a t. miniszter úr otrombaságnak bélyegezi, akkor sajnos, ez az otrombaság mindennap bekövetkezik, mert mindig csakis iratok alapján vizsgálja felül az igazságügyi orvosi tanács az alsóbb véleményt. De ha még ezt csak a szoros értelemben vett törvényszéki orvostani esetekben tenné, a hol például módjában van már a bonczjegyzökönyv alapján is magának véleményt alkotni! Mert egy helyesen felvett bonczjegyzokönyv, elismerem, irányadóul szolgálhat egy törvényszéki orvosi szakértőnek, hogy véleményt mondhasson a halál okairól, vagy bármely azzal összefüggő körülményekről. De nemesak ez történik; a legkényesebb, az emberi szabadsággal legjobban összekötött, a magánérdekeket legmélyebben érintő esetekben, 'pszihopathológiai esetekben, mikor arról van szó, hogy valaki elmeháborodott-e, vagy sem, a mikor nemcsak beszarnithatóságáról, hanem vagyoni érdekei megóvásáról is szó van, még ily esetekben is, mon. dom, az igazságügyi orvosi tanács csak az előtte lévő aktákból alkotja meg véleményét. Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő* urat, nem az igazságügyi orvosi tanácsról, hanem a királyi kúriáról van most szó. Visontai Soma: Engedelmet kérek, én megkértem a t. képviselőházat, minthogy a kúriával összefüggoleg egyéb kérdések is elmondattak és minthogy a kúriai bíráskodás szorosan összefügg az igazságügyi orvosi tanácscsal, mert hiszen nem lehet tagadni, hogy az igazságszolgáltatás . . . Elnök: Kérem, ne méltóztassék hossKai fejtegetésekbe bocsátkozni, méltóztassék a tárgynál maradni! Ivánka Oszkár: Furcsa szólásszabadság! ViSOEtai SomaS Kérem, a királyi kúria rendszerint az a bíróság, a mely, ha ellentéteket lát a vélemények között, el szokta rendelni, 9 •árttdus 13-án,
