Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

70. országos ülés 1897. márcaius 13-án, szombaton. 53 az igazságügyi orvosi tanács működésének kritizálására. Ez az igazságügyi orvosi tanács, szakértői vélemények adására hivatott intézmény, ez az alsóbb bírói hatóságoknál adott szakértői vélemények felülvizsgálására van hivatva és ezt megteszi egyszer csak az előterjesztett iratok alapján, de midőn szükség van, akkor a helyszínen teljesíthető vizsgálat alapján is. A lényege e bizottság véleményének szakértői vélemény, a mely a bíróra nézve nem kötelező, melyet a bíró az ügy körülményeihez képest elfogadhat vagy elvethet. Azt mondja Visontai Soma képviselő úr, hogy ez a tanács a szerint adja ki véleményeit, a mint a többség alakúi, — gondolom, így értette, a hogy mondottam — de én azt hiszem, hogy ez máskép nem lehet. Akármely tanácskozó testület, midőn a tanács véleményét kiadja, kell, hogy az a többség véleményét képviselje és nem a kisebbségét. Azt mondja továbbá a képviselő úr, hogy ez a testület nem teljesíti kötelességét úgy, a mint azt teljesítenie kellene, gondolom ez a kifogása. Az igazságügyi orvosi tanács élén egy, azt mondhatjuk, európai hirű, jellemileg teljesen kifogástalan orvostudós áll. Neve ismeretes nemcsak az országban, hanem az ország határain kivííl is. Vezetése alatt a magyarországi orvosi karnak legkiválóbb tagjai egyesülnek, kiknek jelleméhez semmi szó nem férhet. Ily körülmények közt én teljesen lehetetlennek tartom s meg vagyok győződve, hogy nem is igaz, a mit a képviselő úr állít, hogy ez a tanács — más szót hirtelen nem találok — otrombaságokat vinne véghez. Miután ezen tanács tagjai nincsenek itt az országgyűlésben, kötelességemnek tartom, ezen illusztris testület nevében, a képviselő úrnak vádjait egész határozottan visszautasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: Meg fogom nevezni! Sajnálom, nem akartam megnevezni. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ismerem az eseteket, a melyeket meg fog nevezni, de azokról is tudom, t, képviselő úr, hogy nincs igaza, mert a ki azt megtámadja, az csak az ellenvéleményt képviseli, a többség véleménye az, a mi a tanács véleményében kifejezésre jutott, ehhez nem férhet szó. A magyar igazságügynek van két kiváló intézménye, a melyekre büszke lehet. Az orvosi tanács a maga hivatását, a mint én informálva vagyok és biztosan tudom, jól betölti és az igazságszolgáltatásnak nagyon jó szolgálatot tesz. Másik kiváló intézményünk fegyintézeteink és a t. képviselő úr azt tűzte ki feladatául, hogy ezen kiváló két intézményünket itt a képviselőház előtt meghurczolja. Visontai Soma: Nem hurezoltam meg, csak bíráltam ! Erdély Sándor igazságügyminiszter: A fegyintézeti igazgatókra azt mondta a képviselő úr, — ha jól emlékszem, — hogy azok mindenünnen összeszedett emberek. Visontai Soma: Azt mondtam, hogy nincs képző-iskola! Erdély Sándor igazságügy miniszter : Tehát nincs rá képzettségük. (Felkiáltások a szélső baloldalon: "Képző-iskola!) Nagyon téved a képviselő úr, mert ezen férfiaknak a többsége ügyvéd, a ki pedig nem ügyvéd, vagy bírói, vagy magasabb tisztviselői qualifikáczióval bir; s ha nem bir ügyvédi qualifikáczióval, háta megett 15—20 évi gyakorlat áll. Csak akkor állíttatik az iuíézet élére, midőn nemcsak a kezelési és technikai szakban jártasságot tanúsít, hanem érzéke is van azon hivatáshoz, melyet neki a fegyintézet élén be kell tölteni. Ezek közt a férfiak közt vannak irodalmilag működő emberek, vannak külföldi társulatok tagjai, vannak olyanok, kik az internaczionális börtöngyűléseken tevékeny részt vesznek és súiylyal biró véleményeket nyilvánítanak. Ezekről oly elvetőleg nyilatkozni nem helyes. Ezeknek köszönhetjük, hogy fegyintézeteinket a külföld bármely államának hasonló intézményeivel szembeállíthatjuk, mert egészen modern európai nívón állanak. E tekintetben külföldiektől hallottam elégszer elismerő nyilatkozatokat s meg vagyok győződve, hogy ezen elismerések teljesen megérdemlettek. A t. képviselő úr a fegyenczek ellen alkalmazott és alkalmazni szokott fegyelmi büntetéseket is szóba hozta és itt mindenféle kínzó szereket a gyengébbek ijesztgetésére fel is mutatott. T. képviselőház! Ezekkel az emberekkel, a kik a fegyintézetbe kerülnek, tessék elhinni, nem lehet keztyűs kézzel bánni. Hogy a lelkük megtörjön, hogy javuljanak, arra legtöbbnyire elsősorban a test megtörésére van szükség. Egyébiránt a fegyelmi büntetések törvényerejével biró szabályzatban vaunak megállapít szabályzat ott van a Rendeletek Tárában. Felkérem a t. képviselő urat, hasonlítsa, össze ezt a mi szabályzatunkat a külföld bármely államának hasonló szabályzatával és meg fog róla győződni, hogy humanitás tekintetében ez a mienk első sorban áll. Különben, hogy ezek az atroczitások, kegyetlenségek nem oly mérvűek, mint azt a képviselő úr állítja, anoak megczáfoláí?ára legalkalmasabb eszköz volna, hogy ha azok a képviselő urak, a kiket e tekintetben az ő beszédére aggodalom fogott el, ezeket az intézeteket meglátogatnák és az ottani viszonyokról személyesen meggyőződnének. Én, t. képviselő-