Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

•9. or»eÉgo* ülés 1897. márczlus 12-éu, pénteken. :•; Emmer Kornél] t. képviselőtársam tegnapelőtti felszólalásában felhozta, hogy az első folyamodása bíróságoknál a beadványok száma a múlt évben 504,000 darabbal szaporodott. Ez a szaporodás a járásbíróságok és törvényszékek közt oszlik meg. A járásbíróságoknál a beadványok szaporodtak azáltal, hogy az 50 forinton aluli, de 20 forinton felüli ügyek szintén sommás ügyek lettek. Bár ez ügyekben eddig is nagyobbrészt a kir. járásbíróságok jártak el, mint kisebb polgári bíróságok, mégis ez ügyekben a perlési hajlam nem igen volt nagy, midőn a felperes mindig ki volt annak téve, hogy követelésének egy tetemes részét a költségekre kénytelen feláldozni. A járásbíróságok munkája szaporodott az örökösödési eljárás által, melyek következtében a járábiróságok az egyedüli hagyatéki bíróságok lettek. És szaporodott, de kisebb mérvben a fizetési meghagyások által. Hogy ez utóbbi intézményt nagyon kevesen veszik igénybe, ennek oka, hogy az ellenmondás igen nagy mérvben megkönnyítetett és azzal az adósok túlnyomó része már a fizetési meghagyás kézbesítésekor él. így persze a hitelezők, a kik ilykép három-négy héttel, néha még többel későbben jutnak tárgyaláshoz, mintha egyenesen sommás keresetet indítottak volna, nem igen kedvelik a fizetési meghagyást. E bajon talán azáltal lehetne segíteni, ha az ellenmondás megnehezíttetnék, például azáltal, hogy irásbani beadványhoz, vagy a járásbíróság előtti személyes megjelenéshez köttetnék. A fizetési meghagyások intézménye jelenlegi formájában nem felel meg a hozzáfűzött reményeknek. Daczára annak, hogy a járásbíróságok munkája nagyon szaporíttatott, azoknak fogalmazószemélyzete győzheti azt. Ez onnan magyarázható, hogy röviddel a reformtörvények behozatala előtt a járásbíróságok fogalmazó személyzete szaporíttatott és még a legkisebb járásbírósághoz is albirő neveztetett ki. Ha egyes vidékeken a járásbíróságok a munkát nem győzik és restancziák maradnak, azt nem annak tulajdonítom, hogy lehetetlen volna a munkát győzniök, hanem a kényelmes munkarendszernek. (Ügy van!) Ha az illető vidéki birák Budapesten egy járásbirót látnának a munkánál és példát vennének maguknak, akkor bizonyára készek lennének a munkájukkal és talán a hivatalos óráknak egynegyed vagy egyharmad részét meg is takaríthatnák. Nem így áll a dolog a járásbíróságok segédszemélyzeténél. Míg a birák győzhetik a munkát, a segédszemélyzet már nem győzheti, mert míg a birói személyzet szaporíttatott, addig a díjnokok és írnokok ugyanazon állományban maradtak, mint ezelőtt öt vagy hat évvel. (Erdély Sándor igazságügyministíer tagadólag int.) Legalább Brassóban állandóan három díjnak van, mint ezelőtt tíz évvel és így történik, hogy a járásbíróságok a kiadóhivatalban nagy restaneziában maradnak. így a brassói kir. járásbíróságnál ezen év kezdetén a kiadóhivatalban 2000 darab restanczia volt. Az iktatóhivatalban nem képes az illető hivatalnok a munkáját végezni úgy, hogy az index készítésével mindig egy vagy két hónappal hátralékban marad. Hogy milyen nehézségeket szül ez a körülmény, azt minden jogász jól tudja. Épen úgy mint a járásbíróságoknál a törvényszékeknél is, úgy ezeknek polgári mint telekkönyvi osztályánál így áll a dolog a segédszemélyzetre vonatkozólag; a segédszemélyzet száma ott sem felel meg a követelményeknek. Ezek is restaneziában vannak, nagy restaneziában, úgy, hogy az egyszerű bekebelezési kérvények csak öt-hat hónap múlva adatnak ki. A törvényszékek bírói személyzete jelenleg nem győzi a munkát, mert a törvényszéknél a munka sokkal nagyobb mérvben szaporodott, mint a járásbíróságnál; főleg azért szaporodott nagyobb mérvben, mivel a bírák mindig tanácsban együtt ülnek és három bíró egyetlenegy ügyet végez. így a bíráknak legnagyobb ideje tanácsülések által vétetik igénybe. így történik, hogy a törvényszéknél a restancziák mindig nagyobbak lesznek. (Úgy van!) Ez nemcsak azt a veszélyt szüli, hogy a restancziák mindig gyarapodni fognak, hanem azt a még sokkal nagyobb veszélyt, hogy a restancziák kikerülése végett a bíróságok felületesekké válnak. Ez a veszély forog fenn főleg azoknál az ügyeknél, a hol a törvényszék az utolsó fórum, tehát azon felülvizsgálati ügyekben, a melyek a járásbíróságokból kerülnek a törvényszékhez és azon büntető ügyekben, a melyekben szintén a törvényszék képezi a második instaneziát. A felülvizsgálati ügyeknél a törvényszéknek igen megkönnyítette a dolgát a sommás eljárás 185. §-a, mely szerint az első bírósági ítélet csak azon az alapon támadható meg felíílvizsgálási kérelemmel, ha vagy anyagi vagy lényeges alaki jogszabály megsértetett vagy tekinteten kívül hagyatott: ezen kategória alá lehet majdnem mindent vonni. Ha a fél még oly szépen indokolja felébbezésében, hogy ezen és ezen anyagi szabály figyelmen kivííl hagyatott, vagy rosszul alkalmaztatott; hogy ezen alaki sérelem forog fenn: a törvényszékek igen könnyen mondhatják felebbezési ítéleteiknek indokolásában, hogy a felülvizsgálásnak nem adatik hely, miután a 185. §-ban előírt kellékeknek egyike sem fordult elő. Ez a stereotip indokolása a törvényszék másodfokú ítéleteinek felíílvizsgálási ügyekben.