Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-68

m. »ruágoi ülés 189?. mércztas 11-én, esttörtttkBa. m ségteÍen,hogy a t. ház ma meggyőződhetett arról, hogy daczára annak a nagyon is kellemetlen vakarának, a melylyel a t. képviselő úr az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával az igazságügyi miniszter urat és kormányzatát érintette, a t. miniszter úrnak mai felszólalásában nem látunk ezzel szemben védekezést. Én elvártam volna, hogy ä t. miniszter úr saját reszortjának és a saját politikai reputácziójának megvédése okából mondja meg, hogy jövendőben is összeférhetönek tartja-e egy politikai nagy táborral azt, hogy ilyen természetű velleitások érvényesüljenek vagy nem? Igaz, t. ház, hogy ez a t. szabadelvű pártnak teljesen belügye. A mi bennünket érdekel, arra vonatkozólag én a konklúziót már levontam, levontam annyiban, hogy magam részéről parlamentáris szempontból igen szerencsémnek tartom, üdvözlöm, hogy ha nemes férfiak meggyőződésüket itt érvényesítik; de akkor, hogyha kardinális elvek szempontjából egyik vagy másiknak meggyőződése ellentétes a kormányéval, ellentétes annál a kardinális pontnál, a melyen a kormányzat áll annak egyetlenegy természetes és elfogadható konklúziója az: hogy nem támogatom hátulról azt a t. kormányt olyan módon, a mint azt Emmer Kornél t. képviselőtársam tegnap tette, hanem megteszem azt, hogy idejövök az ellenzék padjaira, hogy nézeteimet innen kellőleg és helyesen érvényesíthessem. És ez a parlamentarizmus érdekében áll, mert így kell fejlődniök a pártoknak. Bár következnék be mentül előbb az, hogy a kinek más a meggyőződése, alakuljanak a pártok a szerint, nem pedig úgy, hogy onnan belülről ostromolom a trójaiakat, hogy azután magam üljek a helyökbe. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Ma csak általánosságban akarok még néhány megjegyzést tenni az elmondottakra: Tudniillik felmerült példának okáért a békéltetési kísérlettel kapcsolatosan, hogy az igazságügyminiszter úr ma azt mondotta, hogy a sok fiskális, prókátor oka a perek szaporításának. (Derültség.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azok is! (Zaj. Elnök csenget, halíjuk! Halljuk!) Polónyi Géza: A tételt magát s a tényt, hogy a fiskálisok szaporodása egyúttal a perek szaporodásával is jár, ez idő szerint elfogadom, helyesnek tartom, csak tessék meghallgatni, hogy miként áll a dolog. Az apaságot ne a fiskálisságnál tessék keresni, hanem a törvényekben. Miért nem sikerülhet a békéltetési eljárás Magyarországon? Miért szaporodnak a perek, s miért szaporodtak a fiskálisok? Én ezt már a sommás eljárásról szóló törvény tárgyalásánál is elmondottam, de méltóztassék megengedni, hogy röviden rekapituláljam. Az egyik dolog az, hogy KtPYB. NAPLÓ, 1896—tÖOI. V. KÖTET. a hány törvényt alkotunk, ugyanannyi pör-gyárt csinálunk, A sommás eljárásról szóló törvény par excellence pergyártó intézmény. Elmondtam már a sommás eljárásról szóló törvény tárgyalásakor, mi lesz a következménye, ha valaki a prejudicziális pereknek egyszer a nyitjára jut. Például egy obligácziót hoznak valakihez. Az előtt a magyar fiskális akár mennyire szeretett pert csinálni, beperelte az obligácziót, elmarasztaltatta az adóst. Ma lehetséges neki a következő dolgot csinálni: először indít prejudicziális pert az aláírás valódisága iránt, azután indít prejudicziális pert, hogy a hitelező és adós közti viszony fennäll-e, csak harmadszor indítja meg az obligáczió alapján a behajtási pert. Mi ennek konzequencziája, daczára annak, hogy ez a prejudicziális mánia még egészen nem terjedt el a fiskálisok körében? Már is 500,000-rel több beadvány van egy esztendő alatt, mint azelőtt. De van egy másik dolog, a jogegység kérdése, a miért nem sikerülhet a békéltetés. Miért szaporodnak a perek Magyarországon? Ismerünk oly igazságot, mely felülvizsgálat során utolsó fórumban a törvényszék által döntetik el, másodszor oly igazságot, mely felebbezés alapján a törvényszék, mint utolsó fórum által döntetik el, harmadszor oly igazságot, mely felülvizsgálat alapján utolsó fórumban a királyi tábla áítal döntetik el, negyedszer oly igazságot, mely felebbezés alapján utolsó fórumként a királyi tábla által döntetik el, végül ismerünk igazságot, mely felülvizsgálat és felebbezés alapján a királyi kúria által döntetik el. E szerint, a mint valakinek egy szerződésből kifolyólag 20, 50, 200 vagy 500-on felüli rátája jár le, lehetséges, hogy egy és ugyanazon szerződés alapján, egy és ugyanazon ügyfelek 5—6-féle igazságot kapnak. Még ez semmi. Méltóztatnak tudni, hogy például a budapesti törvényszéknél négy felebbezési tanács van; a királyi táblák deczentralizácziója óta van li királyi tábla, annak megannyi szenátusa. Attól a véletlentől, hogy az embernek pere az utolsó fórumban melyik szenátushoz kerül, függ, hogy milyen igazságot nyer. Egy és ugyanazon jog-és ténykérdésben 10—15-féle variánsa keletkezik az ítéleteknek, és senkisem tudja, hogy melyik a valódi igazság. A perlekedem viizketeget semmisem fokozhatja jobban, mint ez a körülmény, mert a fél azt mondja, hiába beszél nekem az úr, hogy a pécsi királyi tábla ezt mondta, a kassai azt mondta ki, mit törődöm én azzal, ha a pozsonyi mást mondott. Ha az egyik szenátus így ítél, a másik amúgy ítél, nincs megnyugvás az ítélkezésben s ez a legnagyobb baj. A jogegység szempontjából nincs meg az a kontrol, mely lehetségessé tenné azt, é