Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-68
68. országos ülés 1897. m&rczins 11-én, csütörtökön. 21 útra tartoznak. A »szolgálat- vagy munkaadók és a munkások közötti viszonyból felmerült kérdések.* Az 1876 : XIII. törvényczikk értelmében, ha cselédről vagy mezei munkásról van szó, és a kérdés a közigazgatási hatósághoz tartozik. Ha pedig kereskedőcégedről vagy iparossegédről van szó, akkor ez első sorban tartozik az iparhatósághoz, illetőleg a békéltető hatósághoz. Itt tehát olyan dologról van szó, mely a hazai viszonyokat egyáltalán nem illeti. »Gryámság vagy gondnokságból eredő viták« nálunk szintén a közigazgatási útra tartoznak, tudniillik az árvaszékhez. Végtíl van egy pont, a mely azt mondja: »mindazon esetek, melyekben helyre nem hozható jogtalan károsítás, ideiglenes bírói intézkedés által, a főügyben hozandó határozat meghiúsítása nélkül, megakadályozható s az ügy bírói útra tartozik.« Ez is egy olyan pont, a mely az előzetes intézkedéseknek, tudniillik a zárlat és kárbiztosítás körüli intézkedéseknek kissé tágabb fogalmazásával, tökéletesen fedetnék. Megjegyzem még, hogy legkevésbbé sem helyeselhetném azt, hogy a sürgősségi eljárás iránt mindig kérvényt kelljen beadni írásban, holott ma szóbelileg lehet j fordulni a járásbírósághoz. T. ház! Ezeket akartam a képviselő úr által ajánlott panaszokra elmondani. Azt hiszem, hogy velem egy nézeten méltóztatik lenni, hogy ezek nem fogják a mi igazságügyünket valami nagyon felvirágoztatni, sőt egyáltalában nem birnak jelentőséggel. T. ház! Befejezem azzal, hogy a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jőbbfelöl.) Emmer Kornél: T. ház! Elnök: Micsoda czímen kivan szólani a képviselő úr? Emmer Kornél: Személyes kérdésben kívánok szólani. Elnök: Személyes kérdésben, — tessék! Emmer Kornél: Nem volna semmi személyes kérdés, ha az előttem szólott t. képviselő úr beszédjét azzal nem kezdte volna, hogy neki tulajdonképen személyes kérdésben volna joga felszólalni, az én tegnapi ártatlan beszédem tárgyában. (Derültség.) Ez annak határozott kijelentésére kötelez engemet, hogy tegnapi beszédemben abszolúte semmi személyes motívum engem nem vezérelt, hogy nincs senki, sem e házban, sem e házon kivűl, a ki ellen beszédem irányozva lett volna, és más tendenczia eDgem nem vezérelt, mint megóvni azoktól a hibáktól a kodifikáczió további folyamát, a melyeket ott kifejtettem, és részben jellemeztem. Nem fogja tőlem senki várni, hogy én arra a szakszerű válaszra, melyben az igen tisztelt miniszter úr és az igen tisztelt államtitkár úr ' részéről a mai napon részesültem, a t. ház mai ülésén személyes kérdésben való felszólalásom keretében válaszoljak. Majd lesz alkalmam, a költségvetés valamelyik tételénél a t. ház kegyes engedelmét kérni, hogy habár nem olyan hosszasan, alaposan és behatóan mint a t, államtitkár úr tette, . . . Kubinyi Géza: Azt elhiszszük! Emmer Kornél: . . . azokra reflektálhassak. De az előttem szólott t. képviselő úr beszédében volt egy momentum, a melyre még most, a személyes kérdés keretében pár szóval reflektálnom kell. Különösen éreztette velem fölényét a 114. §-nál, a hol arra hivatkozott, hogy felesleges mondattal kezdek egy §-t. Azt a fáradságot is vette magának, hogy azt a felesleges mondatot szószerint felolvassa, de megkímélte a házat attól, hogy a másik, ugyanazon §-t kiegészítő és szerinte sem egészen felesleges mondatot is felolvassa. A szakasz . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ez már igazán nem személyes kérdés. A paragrafasa volt megtámadva a képviselő úrnak, nem a személye. (Általános, élénk derültség.) Éramer Kornél: A t. elnök úr kegyes engedelmét kérem, ha valakire azt mondják, hogy buta, az nem személyes kérdés? (Zaj.) Elnök: Hogy a képviselő úr ezt a kifejezést használta volna, azt nem hallottam. Nem is engedtem volna megrovás nélkül. Engedelmet kérek, figyelmeztetnem kell a házat, daczára a derültségnek, hogy ha valaki személyes kérdésben szólal fel, a személyes kérdés keretén túlterjeszkedni nem lehet senkinek, mert valaki állításának vagy művének téves értelmezése még nem személyes kérdés, nem személyes támadtatás. (Helyeslés.) A t. képviselő úr várja meg a kedvező alkalmat, akkor aztán szólhat. (Helyeslés.) Emmer Kornél: Ez félreértett szó, mélyen tisztelt elnök úr. Ha megengedni méltóztatott volna, azalatt már régen elvégeztem volna. Elnök: Akár röviden, akár nem röviden, én eltérést a szabályoktól nem engedhetek. (Helyeslés. Mozgás.) Rakovszky István jegyző: Polónyi Géza! (Zaj.) Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk!) Nem akarom eltagadni, hogy tényleg és úgyszólván kizárólag ez a csiklandozó alkalom késztet arra, hogy az általános vitában ma részt veszek, mert nagyban és egészben ezt különben szükségesnek talán alig tartottam volna. Eltekintve attól, t. ház, hogy a mai napon méltóztatott meggyőződni arról, hogy egy be nem nyújtott, még előadói tervezet gyanánt el sem fogadott törvényjavaslatot tárgyal ma az igazságügyi költségvetés általános vitájánál a ház, ma egy nagy igazságszolgáltatási elvnek gyakorlati ér-