Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. országos ülés 1897. niárerfas 36-án, péntekem. 223 fiságomra, iparkodott engem letorkolni s akkor aztán elmélkedhettem felette, hogy tulajdonképen mivel szolgáltam erre. Ilyen dolgok, ilyen tapasztalatok még kevésbbé emelték bennem a bizalmat és csak élénken fájlalhatom — és ezt ki kell jelentenem a t. ház előtt — hogy hasonló praxis itt egyáltalában lábrakapott. Mert ha valaki egy kissé érzékenyebb vagy félénkebb természetű, az nem igen fog azután itt felszólalni és csakis azért szólal fel, hogy némiképen az ő választóinak adott igéretét teljesítse és azok a választók künn meg legyenek nyugodva az iránt, hogy itt az országházban ő róluk is emlékezés történik. De bizalmatlanságom megokolására némely érdemlegesebb dolgokat is akarván mondani, felhozom azt, hogy én nem vettem észre a költségvetés tárgyalásának folyama alatt semmi komoly akaratot, semmi igazi törekvést a kormányférfiakban arra nézve, hogy a kereszténység és főképen a katholiczizmus ellen elkövetett sérelmeket, a melyeket mi bebizonyítottunk, orvosolni akarnák; sőt ellenkezőleg nemcsak az egyes kormányférfiak nyilatkozataiból, hanem a t. többségnek a helyesléseiből, a melyekkel azon kijelentéseket kisérte, a melyeknek ma is tanúi voltunk, mikor gróf Csáky Albin t. képviselőtársunknak helyesléssel szekundáltak, mikor ő azt mondotta, hogy nincsen semmi sérelem és így tovább, látom, hogy itt valóságos struezpolitika folyik. Elrejtik szemüket, fülüket, nem látják a veszedelmet és nem akarják hallani a nép jajgatását künn az országban. A kathoíikus autonómiára vonatkozólag fejeztünk ki mi itt kívánalmakat és erre nézve csakugyan kaptunk némely nyilatkozatokat, a melyek, megvallom, rám nézve olyan hatást tettek, hogy tulajdonképen még most is homályban vagyunk ezen kérdésre vonatkozólag. Hanem mivel legutóbb mégis történnek egynémely dolgok, a melyek sejtetni engedik, hogy némi előkészület folyik ezen autonómia létesítésére, azért ez alkalommal felfüggesztem véleményemet és erről a tételről nem szólok. A felekezeti iskolák államosítására nézve igaz ugyan, hogy a t. kultuszminiszter úr a múlt alkalommal itt kijelentette, hogy a felekezeti iskolák államosításának, az egész vonalon értve ezt az államosítást, nem híve príncipialiter, de a t. miniszter úr korábbi nyilatkozatait összevetve újabb nyilatkozatával, kitűnik, hogy ő csak azért nem helyesli ez államosítást, mert nines hozzá pénz; tehát a nizug megvan, mert marad a fokozatos államosítás. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A t. túloldal némely szónoka szintén ilyenformán hangoztatta, hogy államosítani kellene. Erre vonatkozólag engedtessék meg, hogy egypár észrevételt tegyek. A mi azt illeti, hogy a t. miniszter úr csak oly helyeken akarja az iskolát államosítani, hol erre okvetlenül szükség van, egy oly adattal vagyok bátor szolgálni neki, — sajnálom, hogy nincs itt, — a melyből kitűnik, hogy oly helyeken is államosítanak, hol erre szükség sincs, s hol a közönségnek eszeágában sincs azon iskolákat igénybe venni. Árvamegyében, Hrustinban, két év előtt állítottak fel állami iskolát s megbízható informáczióm van arra, hogy abban az iskolában a mai napig egyetlenegy tanítvány sem volt. Tanító van kinevezve 400 forint fizetéssel, 100 forint lakbérrel, újabban kinevezték állami anyakönyvvezetőnek, a padokat is beszerezték nagy költséggel, de be sem állították, hanem egy csűrben vannak elhelyezve. Az 1896. vagy 1897-iki Iskolai költségvetésbe mellékkiadás czímén 79 forint vétetett fel. Ezekbői az adatokból meggyőződhetik a t. miniszter úr, mert szavahihető férfiú konstatálja ezt levélben, hogy az államosítás nem mindenhol szükséges. Én magát az államosítási törekvést nem helyeslem, mert abban a véleményben vagyok, hogy a létező felekezeti iskolákat kellene nagyobb mértékben segélyezni és a felekezeteket oly helyzetbe hozni., hogy iskoláikat jókarba helyezhessék; az államnak pedig megvan a joga s gyakorolja is, hogy sürgesse az állapot javulását s ott hazafias, nemzeti szellem uralkodjék. Az iskolákat a felekezetek kezéből kivenni nem ezélszerű, mert a felekezetek a nevelésnek legelső és legilletékesebb tényezői, s mert főképen a népiskoláknál szükséges, hogy azok nevelőintézetek legyenek 8 azokban nem raczionalisztikus, általános, hanem pozitív valláserkölcsi elvek szerint keli az ifjúságot nevelni. (Helyeslés hálfelől.) Én nem hallottam a költségvetési vita folyamán semmiféle módozatot arra nézve, hogyan kívánja a kormány főképen a kisgazdák érdekét az adó-, vám- és forgalmi politikában figyelembe venni, hogy össze ne roskadjanak és ezrenként kivándorlásra ne kényszerüljenek. Nem sokat vettem ki egynémely kormányigéretből arra nézve sem, hogyan fognának a kizgazda és a kisiparos hiteligényei minél olcsóbban és lehetőleg gyorsan kielégíttetni, hogy miiyen lesz az adóreform és hogyan fog az adózás egyszerűbbé és igazságosabbá tétetni. Szándékozik-e a kormány a földbírtok korlátlan feldarabolása ellen valamely intézkedést tenni, a létminimumot biztosítani stb. ? A választási törvénynek szükséges módosításáról is volt szó több ízben s a t. kormány is elismerte azt, hogy sok hiba van, sok fonákság és a visszaéléseknek tág tere nyílik ezen törvény mellett, hanem egy csepp készséget sem láttam arra, hogy a kormány a választási törvényt mihamarabb revízió alá akarná venni, sőt az az impresszióm van, hogy ha bármikor új