Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-78

200 7 ^. orsE&gos ttlés 1897. márczins 24-én, szerdán. óvrendszabályok fentartása mellett az egyházi szertartás szerint való temetés lehetséges, — úgy, a mint ez a jelzettem esetben lehetséges is lett volna, — az hivatalosan meghúisíttassék ? 2. Szándékozik-e intézkedni, hogy Geller Győző magyar királyi állami anyakönyvvezető, ha községi jegyző is s egyáltalán azok a hiva­talos közegek, kik ezen eljárás által a pogány temetést akarják Magyarországon meghonosítani, érdemök szerint megbüntettessenek ?« Elnök: Az iuterpelláczió közöltetik a bel­ügyminiszter úrral, Molnár János : A második ügy, a mely­ben interpellálni kívánom a belügyminiszter urat, a következő. Urbán András, helvét hitvallású vőlegény és Pittlik Erzsébet római katholikus menyasszony ... Perczel Dezső belügyminiszter: Hova valók ? Molnár János: Azonnal megmondom . . . múlt hó 27-én megjelentek Dobozy Istvánnál, a gönczi járás főszolgabírájánál és azt kérték tőle, hogy az ő születendő gyermekeik vallására vonatkozó megegyezésüket a törvény parancsa, rendelete szerint jegyzőkönyvbe vegye és erről nekik hivatalos másolatot adjon. Az első alka­lommal, február hó 17-én tudniillik azt mon­dotta az illető főszolgabíró úr: Nem adok! És így szólt a vőlegényhez : Nem gyermek maga, ne engedje minden gyermekét át, haoem csak a felét. Másodízben ismét elmentek — nem kap­ván meg a kivánt jegyzőkönyvi másolatot — ugyancsak a főszolgabíró úrhoz február 24-én, de akkor gyengélkedett a főszolgabíró, nem be­szélhettek vele, hanem az irnok által azt üzente, menjenek a vizori anyakönyvvezetőhöz. Február 25-én harmadszor mentek a hivatalba, de csak a szolgabírót találták, a ki azt mondta: Hozzák el a keresztlevelet. Elmentek negyedszer február 26-án és ott találván a nevezett Dobozi István főszolgabíró urat, ez azt mondotta ismételten a legénynek: Nem szégyelled magad és engeded a vallásodat eltiporni ? Továbbá azt mondta, hogy menjenek a református lelkészhez, az meg­esketi őket szó nélkül, és mikor az asszony azt mondta, »engem ide küldött a plébános úr«, rá­rivallt és azt mondta: Most már azért sem adom ki! És az eredmény az lett, hogy a feleknek el kellett menni a negyedik keresés utáu a köz­jegyzőköz, a hol 6 forint 66 krajezárért megkap­ták a jegyzőkönyvnek másolatát. Miután úgy tudom, hogy úgy a törvény, mint a miniszteri utasítás szigorú kötelességévé teszi a főszolgabíró úrnak, hogy az ilynemű jegyzökönyveket felvegye és erről másolatot adjon, és mert úgy látom, hogy itt zaklatás forog fenn, hogy a főszolgabíró zaklatta ezen feleket és nekik haszontalan költségeket oko­zott, mert neki ingyen kellett volna kiállítani e jegyzőkönyvet, míg ott 6 forint 66 krajezárba került, azért bátorkodom a belügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót intézni (ol­vassa) : »Interpelláczió a magyar királyi belügy­miniszter úrhoz. A gönczi járás főszolgabírája, Dobozy István előtt a folyó évi múlt hó végén négy ízben meg­jelentek : Urbán András helvét hitvallású vőle­gény és Pittlik Erzsébet római katholikus meny­asszony a végből, hogy születendő gyermekeik vallására nézve megegyezzenek s az erről szóló jegyzőkönyv hiteles másolatát megnyerjék. A nevezett főszolgabíró e jegyzőkönyv fölvételét — rátámadván a helvét hitvallású vőlegényre, hosry »Nem szégyenled magadat átengedni, val­lásodat ?« — tehát minden törvényes ok nélkül, megtagadta. Mikor pedig a jegyesek ismétek-e megjelentek előtte, utolsó ottlétök alkalmával azt mondta nekik : »Most már azért sem adom ki.« Mivel tudtommal a megyei főszolgabírák a szóban forgó jegyzőkönyvet mind fölvenni, mind pedig azokról másolatot adni, mind a törvény, mind a miniszteri utasítás szerint is szorosan tartoznak: tisztelettel kérdem a t. belügyminisz­ter urat: 1. Szándékozik-e az imént leírt ügyet meg­vizsgálni ? 2. Szándékozik-e arról gondoskodni, hogy Dobozy István gönczi főszolgabíró törvényes kötelességének megtagadása miatt érdeme sze­rint bűnhődjék? s 3. Hajlandó-e intézkedni a felől, hogy a fő­szolgabírák ama törvényes kötelességökuek, mely őket a jegyesek ily megegyezésének jegyző­könyvbe foglalása és arról való másolat kiszol­gáltatása tekintetében — törvény és miniszteri utasítás szerint — terheli, kellően és pontosan megfeleljenek ?« Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a belügyminiszterrel. Most már nincs hátra több interpelláczió. Következik, t. ház, a szavazás eredményének bejelentése. (Halljuk!) A közlekedési bizottság egy tagjára beada­tott 124 szavazat; ezekből Kovács Pálra esett 119, négy üres volt, egy elkallódott. A VIII. bíráló bizottság egy tagjára beadatott Í24 sza­vazat; ezekből Nagy Mihályra esett 120, három üres volt, egy pedig Asbóth Jánosra esett. Ennélfogva a közlekedési bizottság tagjává Kovács Pál képviselő, s a bíráló bizottság tag­i jává Nagy Mihály képviselő választatott meg.

Next

/
Thumbnails
Contents