Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-78

196 78. országos fllés 1897. márczius 24-én, szerdin. hogy pedig ez ebben a ezikkben egyenesen megnyilatkozik, azt máskép értelmezni nem lehet, mint ÍI hogy értelmezi mindenki, bogy tudniillik a miniszterelnöknek magánnézete nem egyéb, mint arra irányuló törekvés, hogy bizonyos irányban hangulatot csináljon. A czikknek első része teljesen magánérdekű*, tehát semmi közünk hozzá; a czikknek második része, a hol a báz egyik tagjáról van szó, és a hol felemlíttetik, hogy az agrárbankbau igazgatósági tag volt, hogy neki vasváilalata van, szintén magándolog, a mely nem tartozik ide, mert az illető képviselő lelkíismeretbeli kötelességét, Öntudatát tisztázta. (Helyeslés balfeWl.) De már az igenis a ház elé tartozik, hogy a miniszterelnök árnak magánnézete minő alakban jelent meg? A miniszterelnök úr jónak látta ebben a zavaros állapotban, midőn a legkényesebb napokat éljük, midőn a krétai események duodeczkérdésekké válnak, (Élénk derültség a jobboldalon.) midőn az egész országban csak korrupczióról beszélnek, (Úgy van! balfelöl) a felolvasott nyilatkozatot megtenni, a miben a miniszterelnök úrnak az interpellácziómban felemlített, állásából kifolyó tapiatatlanságát látom. Miért? Mert ha a miniszterelnök úr az 8 félhivatalos lapjában, s ezáltal az ország összes lapjaiban, mert ezek átvették s ma már mindenütt olvasták, magánnézetét nyilvánítja az összeférhetienségi törvényről és speczialiter kijelenti, hogy az agrárbanknál alkalmazott igazgatósági stb. tagok, továbbá a vállalkozók, pénzintézetek, ipari és más igazgatósági tagok az ő magánnézete szerint nincsenek inkompatibilitásban; mit jelent ez? Ha nekem, mint magánembernek, nézetem van, vagyis ha ez vagy az a meggyőződésem, akkor én, ha az nekem tehetségemben áll, azt meg is valósítom, tehát a mi a véleményem, az az akaratom is, ha tehetem. A félhivatalos lapban az összeférhetetlenségi törvényről s a jelen összeférhetetlenségi állapotokról a miniszterelnök úrnak nézete alatt az ő álláspontja, az ő akarata, az ő szándéka jelentkezett, (Úgy van! Ügy van! a bal- szélső baloldalon.) és én, midőn Bánffy Dezső báró úr mint miniszterelnök, ezen magánnézetét közzétette, nem tekinthetem ezt másnak, mint, szelíd szóval, politikai tapintatlanságnak, helytelen hangulatkeltésnek az egész ország közvéleményével szemben. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Az egész országgal szemben egy nem helyes és nem kellő alapon meginduló hangulatot akart csinálni. Az egész országban mindenütt látják, érzik, nem tudják megmondani, csak egy szót mondanak, hogy mindenfelé az erkölcsi dekadenczia, a korrupezió hódít. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szäsö haloldalon.) És ugyanekkor megjelenik a miniszterelnök árnak a legalkalmatlanabb időben, a mikor a hallgatás legszigorúbb kötelességét kellett volna éreznie, az ország közvéleményével, a közhangulattal szemben egy olyan magánnézete, a mely helyesli ezen dekadens irányt. De nemcsak az ország közvéleményét akarja ellenkezőleg hangolni a miniszterelnök úr, mert hiszen tudjuk róla, hogy ő nem sokat törődik az ország közvéleményével, a mint az utóbbi választásokban is megmutatta azt: (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) mesterséges irányokat, mesterséges hangulatot csinál. De tiltakozunk az ellen a magánnézet-nyilvánítás ellen, melyet miniszterelnöki állásában tett a házban is. A miniszterelnök árnak ezen magánnézete, a mely pszichologicze akaratát, álláspontját jelenti, zsenirozni alkalmas a ház igen tiszteletreméltó, önérzetes férfiait, a kikben ezen hullámzó és valóban borúsnak nevezhető n.jpokban egy egészséges, dicséretreméltó mozgalom indult meg, tudniillik törekvés arra, hogy a gyanúnak még az árnyékát is elháríthassák, a kik azon iparkodnak, hogy azokat az összeköttetéseket, a melyek valamelyes csekély árnyékot is vetnének a ház egyik-másik tagjára, tisztességgel meg lehessen korrigálni s nyugodtan a nemzet szine elé lépni, a törvényhozáshoz, e házhoz és a hazához méltóan. Midőn ezen áramlat megindult, midőn egyik-másik képviselő állásával, önérzetével számot vetett, ez az ő magándolga, és midőn a miniszterelnök úr felszólal, akkor azt mondja, hogy ez neki magánnézete, magánálláspontja és akarata, és azt mondja, magánnézete az, hogy ezen agrárbankot, bányavállalatot és más egyebet ő inkompatibilisnek nem tartja, ne mozogjatok tovább, az a forrongás maradjon el. Rám ez azt a hatást tette, és mindenfelé, hogy ez képes az üdvös, egészséges erkölcsi áramlatnak az útját bevágni. Most, midőn az 1875:1. törvényezikk alapján négy összeférhetíenségi eset van tárgyalás alatt, vájjon a miniszterelnök úr tapintatot, politikai bölcseséget árúlt-e el, hogy a legszélesebb körben ezen magánnézetét elterjesztette, a melyről mindenesetre az illető bizottságnak is tudomást kell vennie. Nem mondom, bogy befolyásolja, nem mondom, hogy inspirálni fogja, sokkal igazságosabb, tárgyilagosabb teljes meggyőződésem szerint, semhogy erre adna valamit, de a gyanú, a tapintatlanság felmerül, felmerül pedig különösen az a tény, hogy magáról a törvényről nyilatkozva a miniszterelnök, beáll egy tagból álló bizottságnak, a melynek neve, valamint a parlamentben levőé, összeférhetetlenségi bizottság és ítél akkor, mikor az ítélet feltétlenül a bizottság joga. Ebből látom én azt, hogy a miniszterelnöknek ezen magánnézete, szelíden szólva, a legnagyobb mértékben a politikai tapiutatlanságnak jellegét hordja magán. A aiinisaterelnöknek mindig volt joga be-