Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-68

12 68. orsseágoa ülés 1897. máresios 11-én, ceütSrtSkSn. hogy oly összeget vehettünk volna igazság­ügyünk újjá alakítására igénybe, mint azt más államok saját igazságügyük reformja czéljából megtették, és mégis gyorsabb lépésben halad­tunk a haladás útján kitűzött czélunk felé, mint azon nálunknál kedvezőbb viszonyok közt levő államok bármelyike. Igaz, hogy ezen államok példája, az intézményeikből merített tanulságok helyzetünket némileg megkönnyítették, de én gyorsabb haladásunk főforrását a nemzet köz­szellemében és a haladásra irányuló erős törek­vésében találom. De nemcsak az igazságügy terén, hanem általában az állami igazgatásunk minden ágazatában a nemzet közszelleme az, mely bennünket azoknak a nagy államalkotó, államfentartó intézményeknek a megalkotására kényszerít, melyek hivatva vannak Magyarország fennállását biztosítani. Es ennek a kényszernek, t. ház, ellent nem állhatnak sem egyesek, sem pártok. Mert ebben az országban át van hatva mindenki annak teljes tudatától, hogy Magyar­ország fennállásának, megszilárdulásának kér­dése fűződik ahhoz, hogy azok az intézmények, egy jogállamnak elengedhetetlen attribútumai, lehetőleg mielőbb megalkottassanak. (Élénk he­lyeslés. Ügy van! jobbfelől.) Magyarország ma az alkotás korszakát éli. A 48-iki törvények a régi intézményeket le­rombolták, újak még kiépítve nincsenek, A mai nemzedéknek tehát elsősorban és legfőbb fel­adata az alkotás és a ki a létező erőket, a melyekkel újat lehet alkotni, elavult, czélsze­rütlen intézmények tatarozására fordítja, az vét az ország érdeke ellen. Mert bármi nehéznek látszassák is a feladat, melyet a kor követel­ménye erre a nemzedékre hárít, azt az ország érdekében meg kell oldani, annak megoldása elől kitérni nem szabad, annak megoldása elől kitérni semmi szín alatt a kötelességmulasztás bííne nélkül nem lehet. Erős elhatározással, erőink egyesítésével és odaadó munkával czél­hoz fogunk jutni. És e tekintetben az utolsó 25 év története igen tanulságos. Mert ezen aránylag rö?id idő alatt szerény viszonyok közt, nehéz körülmények közt az alkotások serén szépen haladtunk. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelöl.) Meg­alkottuk például, t. ház, igazságügyi szerveze­tünket, és ez az alkotás nagyban és egészben elég jól sikerült. Mert van benne nagy fejlődési erő, megfelel az ország szükségleteinek, az or­szág viszonyainak. Ennek a szervezetnek kö­szönhetjük azokat a szép eredményeket, a mik­ről mindenki meggyőződhetik, a ki igazság­ügyünk mai állapotát némileg figyelemmel kiséri. (Úgy van! Úgy van! joVbfeläl.) Ebben a szer­vezetben fejlődött még pedig aránylag rövid idő alatt nagyon erős kötelességérző, teljesen füg­getlen bírói kar, (Éljenzés.) mely birja az egész országnak bizalmát, és melyre ezen országnak minden polgára jóleső megnyugvással tekinthet. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Az ország bírái előtanulmányaiknak, műveltségüknek arányában csekély, a legszükségesebbet alig fedező díjazás mellett (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) lelkiis­meretes odaadással és meg nem közelíthető ob­jektivitással teljesítették nagy és szép felada­tukat. Nincs egyéb jutalmuk, mint a törvényekben és szabályokban biztosított bírói függetlenségük és a mi ezzel karöltve jár a lelkiismeret nyu­galmának érzete s ama tudat, hogy a haza iránti kötelességét híven és pontosan teljesítették. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Azt a nézetet, t. ház, mely itt e házban is gyakrabban felmerül, hogy a mi kinevezési és előléptetési rendszerünk a bírói függetlenséget veszélyeztetné, én nem osztom. Mert, ha nem fogadná is el valaki döntő súlylyal bíró érv gyanánt az én egyéni meggyőződésemet, hogy nincs a bírói karban, a ki előléptetése érdekeért meggyőződését árúba bocsátaná, magukban a törvényekben, szabályokban és azoknak állan­dóan tapasztalt, igazságos végrehajtásában a kellő garanczia, a bírói függetlenség tekinteté­ben megvan. A mi szervezetünk szerint az elő­léptetésnek súlypontja maguknak az illető bírói testületeknek javaslatán alapszik. E javaslatokat a miniszter, a minisztert pedig a parlament ellenőrzi. Intézményekben, szabályokban ennél nagyobb garancziát e tekintetben el nem érhe­tünk s ennél nagyobb garancziát elérni a kon­tinens egyik államának sem sikerűit. Én nem osztom azon nézetet sem, hogy a parlamenti ellenőrzés személyes és előléptetési kérdésekben nem volna eléggé hatályos, mert a parlamenti kritika, ha igazság az alapja, és ha feladatának színvonalán áll, minden kérdésben éa minden tekintetben jótékony hatását eltéveszteni nem fogja. A fennálló igazságügyi igazgatási és szer­vezeti törvényeknek igazságos és az ügy érde­kének megfelelő végrehajtása, a hiányoknak pótlása, a létező intézményeknek fejlesztése azon irányban, a melyben megindultunk, ezeket tar­tom ezen a helyen az igazságügyi admiuisz­tráczió terén elengedbetlen kötelességemnek, mert meg vagyok győződve, hogy az az út, a melyen mi haladunk, bennünket rövid idő múlva és biztosan czélhoz fog vezetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagyfontosságú reformok várnak megalko­tásra az igazságügyi kodifikáczió terén is. Meg­feszített munkával és erővel igyekszem köteles­ségemnek ezen a téren is eleget tenni. Mun­kálkodásom terve meg vau állapítva, volt már alkalmam és szerencsém azt a t. házzal meg­ismertetni. Az 1895-ik évi költségvetés tárgya­lása alkalmával azt a kijelentést tettem volt, hogy az igazságügyi kodifikáczió terén reform-

Next

/
Thumbnails
Contents