Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-74

74. országos íilés 1897. márczius 19-én, pénteken. 159 a mi a csempészetet nagyon előmozdítja. Mél- 1 tóztassék csak felvenni, hogy egytized rész kilós pakkocska, a melyet rétháti muskotály, vagy más czímek alatt vesznek, nem ér fel hét darab öt krajczáros szivarral s mégis 35 krajezár az ára. Természetes, hogy az emberek azt mondják, hogy az a hét darab szivar többet ér, mint a dohány s inkább szívják a szivart, a melyeknek még az az előnyük is megvan, hogy a szivar után egy-egy pauzát tarthatnak, tehát kevesebbet fogyasztanak. Ennek következtében, a kik pipadohányt szívnak, a csempészetre vannak utalva, ha jó és olcsót akarnak szívni, mert a csempészett dohány nem olyan drága és azért kifizeti magát. Méltóztassék azonban csak leszállítani a 35 krajczáros dohány árát például 25 krajezárra, rögtön kevésbbé fog menni a csempészet, ha pedig eltalálják, hogy a fermentáezió folytán szívható dohányokat produkáljanak, akkor a minimumra fog leszállani. Elismerem, hogy meg kell válogatni a dohánytermelésre a talajt. Egészen helyesnek tartom, a mit a pénzügyminisztérium követ, hogy tudniillik az olyan talajokon, a melyek aljfekvésűek, és a melyekben inkább sok, mint jó dohány terem, kapadohányokat termelnek. Ez helyes, főleg nálunk, mert nekünk importálnunk kell a kapadohányt. Ezt Oroszországból vettük, pedig képesek volnánk még ki is vitetni. Vannak emberek, sőt vidékek, a kik a kapadoháuy termelésétől méltán félnek, mert ez csak akkor fizeti ki magát, ha kövér talajban termeltetik. Ha már most olyan földben, a melyben nem jól égő dohány terem, mert az aljföld, vagy a melynek talajvegyülete erre nem alkalmas, kapadohányt termelnek, az ott kifizeti magát, minthogy bőven terem es súlyos lesz, mert nagyon zsíros és most a beváltási árak mellett valami nagy differencziát nem is találni a kapadohány és a fiatal dohány ára között, a mennyiben a beváltásnál igen olcsón váltják be s esak az eladásnál adják el drágán. (Igás! Úgy van! balfelöl.) A beváltásnál méltóztassék a jó pipadohányokra több gondot fordítani és egy kissé bővebben adni ki a pénzt. Ezáltal is meg fog akadályoztatni a csempészet, a mely ma igazán nagy mérvben megy. Én magam is láttam szekereken dohányt szállítani a heti vására, a mi a mai időben majdnem elképzelhetlen dolog, megálltak a vásár közepén s árulták a dohányt, mint a búzát. Ennek elejét kell venni, a mi nagy kárával az államnak nem is igen járna, ha arra figyelemmel volna, hogy egy kissé drágábban váltsák be a meglehetős jó minőségit dohányt s olcsóbban adnák azon verpeléti, muskotály, meg nem tudora miféle czímek alatt eddig 35 krajczárba kerüló dohánypaklit, a melyben talán hat pipadohány van. Ezeket kívántam megjegyezni, t. ház, bár voltakép azért szólaltam fel, mert általános a panasz, hogy a külföld dohányunkat nem vásárolja, a mit, minthogy illetékes helyről jön, el is kell hinnünk. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy Francziaország; annak idejében vagy három millió frankért közönséges dohányt akart nálunk vásárolni. Ámde egy szerencsétlen nyilatkozat folytán, melyet nem akarok bővebben elemezni, Francziaország megharagudván, az utóbbi időben nem vett semmit, mert meg kell adni, hogy Francziaországra az érzelmek is tudnak hatást gyakorolni, nemcsak a haszon. Azt hiszem, hogyha a Francziaország által legközelebb rendezendő kiállításon oly egyének képviselik Magyarországot, kik a franczia kormánynak és közvéleménynek rokonszenvét felkölteni képesek lesznek, Francziaország talán folytatni fogja az általa beszüntetett dohányvásárlásokat, a miáltal dohánytermelésünk igen sokat fog nyerni, mert Francziaországnak ép az a dohány kell, a mely itt nem kelendő, és melyből Ausztria is, melynek oly nagy áldozatokat hozunk, kevesebbet vesz tőlünk, hanem inkább idegenektől vesz, pedig kéz kezet mos. Ha mi szegények vagyunk, nem teljesíthetjük Ausztria követeléseit, a melyekkel pedig minduntalan fellép. Mi tehát méltán követelhetjük, hogy Ausztria kezünkre járjon, a hol anyagi érdekünkről van szó. Ajánlom ezeket a miniszter úr szíves figyelmébe. Elnöki Kivan még valaki szólani? Ha nem: a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház ! Csak néhány rövid reflexiót kívánok tenni azokra, a melyeket Belitska Béni és Péchy Tamás képviselő urak szívesek voltak a dohányjövedékre vonatkozólag elmondani. Belitska Béla t. képviselő úr azon óhaját fejezte ki, hogy a mennyiben a dohánytermelésnél restrikeziók következnek be. azok ne a kis-, hanem inkább a nagytermelőknél történjenek. Erre nézve kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy habár az állam meglehetősen el is van halmozva dohánymennyiségekkel és részben oly dohányokkal is, a melyek felhasználása bizonyos nehézségekkel jár, mindezek daczára tekintettel ép a dohánytermelés közgazdasági nagy fontosságára, semmiféle általános intézkedést a restrikezió tekintetében nem tettem. Ha jól emlékszem, 1893-ban volt az utolsó intézkedés az 1894-iki termelésre vonatkozólag, a mely restrikezióra irányúit. Azóta ily általános restrikezió egyáltalában nem határoztatott el.