Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-74

74. országos ülés 1897, márcüins 19-én, pénteken. 151 ápolási adó, harmadszor a katonabeszállásolási adó, negyedszer az iskolaadó, ötödször a földadó. Azt tudjuk, hogy ezek az adók a régi években elenyészőleg csekélyebbek voltak és több adónem, így például az útadó, a katonabeszállásolási adó, a betegápolási adó nem is léteztek. Túlzásokba nem bocsátkozom, t. ház, ha azt állítom, hogy ezen, a földadóval kapcsolatos, és a földadó után kivetett adók az utóbbi években legalább 30, de majdnem 40%-al is emelkedtek, Adatok nem állanak e téren rendelkezésemre, de nem is állhatnak. Én csak azon községek adóját számítottam ki, a mely községek előttem ismeretesek, tudniillik azon községekét, melyek választókerületemben fekszenek. Ámde ezen községek, ha nem is a legjobb, de mindenesetre az országnak jobban szituált községei közé tartoznak. Ha a t. pénzügyminiszter úr fáradságot fogna venni magának és bekívámiá a községektől ezeket az adatokat és összehasonlítaná a mostani adókat az előbbi évek adóival; megdöbbentő eredményre jönne. Vannak, t. ház, az országban községek, — és ezen községek száma igen nagy, — a melyek igen rosszul vannak e tekintetben szituálva. Vannak községek, a melyeknek csak pótadója magában véve az utóbbi években 40, 50, de sőt több százalékkal is emelkedett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azonkívül, t. ház, nem szabad elfelejteni egy másik nagyon fontos körülményt sem, értem a terme»ztmények árhanyatlását, és ezzel kapcsolatosan a jövedelemnek roppant mérvű csökkenését. Nem esem itt sem túlzásba, ha azt állítom, hogy a jövedelem az utóbbi években szintén körülbelül 40%-kal csökkent. Már most a kalkulus így áll: egyrészről plusz adóemelés 40°/o, másrészről pedig mínusz 40% jövedelmi csökkenés. Ez annyi mint 80%; 80%-kal rosszabbodott tehát a mérleg. Ez a nyitja annak, hogy már nemcsak a küszöbén állunk a gazdasági válságnak, hanem azt már át is léptük. De nem is lehetne ez ilyen körű!menyek között másképen. Nem is lehet azon csodálkozni; világos, hogy 80%-kal rosszabbodott a mérleg. Azonban ne felejtsük el, hogy a földbirtokos osztály Magyarországnak államfentartó osztálya, és hogy ez az osztály nemcsak az elősoroltam adókkal van terhelve, hanem terhelve van még a többi adókkal is, így a házosztály adóval, a személyi keresetadóval, a roppant mérvben felsrófolt és az életet annyira megdrágított fogyasztási adóval, az indirekt adóval és a jó ég tudja elősorolni, hogy még miféle adókkal. Ha már most tekintetbe veszszük a földbirtokos osztály helyzetét, lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jussunk, hogy ennek az osztálynak sorsán mindenképen segíteni kell. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Ez nemcsak pártunknak, de pártkülönbség nélkül mindnyájnak feladata és kötelessége. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindnyájunknak kötelessége és feladata pedig azért is mert először ez az osztály van legjobban sújtva adókkal, és másodszor, mert ez az osztály fentartója a magyar államnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi lesz már most a magyar államból, ha az államfentartó osztály tönkrement és elpusztult? Mindezen adókkal s a jövedelem csökkenésével szemben ne felejtsünk el ezenkívül még két rendkívül szomorító ténykörülményt : a jelzálogteker és a váltóterhek óriás mérvben való szaporodását. Ha a t. pénzügyminiszter urnak érkezése volna, nagyon érdekes volna az ország egyes rayonjaiból adatokat kívánni be a tekintetben, hogy mi ott a jelzálog-adósság, a váltóadósság, mire mennek a föld után kiszámított adónemek, mi a föld jövedelme? Bizony arra az eredményre jutnánk,hogy a jövedelem aequale null. Mi lesz tehát akkor Magyarországból, ha ezen osztály baján segíteni nem fogunk? Ez az osztály természetesen előbb-utóbb, — ez csak az idő kérdése — vagyonából, földjéből ki fog sajátíttatni, ebből az osztályból földönfutó osztály lesz. Ez fog vándorolni, szaporítani fogja a proletárságot, a szoczialistákat. Nem fogadom el a tételt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Lepsényi Miklós! Lepsényi Miklós T. ház! Nem akarok üres szalmát csépelni, de azt csépelnék, ha azon nyomorúságos viszonyokkal óhajtanék foglalkozni, a melyeket adórendszerünk élénkbe tár. Nem tagadják ezeket a mizerábilis viszonyokat a túloldalon sem, nem tagadja maga a pénzügyminiszter úr sem. Én egyedül egy eszmét óhajtok felvetni, a melynek megvalósítása — nézetem szerint — nagyon megkönnyítené a teherviselést, különösen az adóviselést. Abban áll az eszme, hogy adassék mód és alkalom az adózó polgároknak, különösen a kisgazdáknak arra is, hogy adókötelezettségüket necsak pénzben, hanem gabonában is leróhassak. (Derültség jobbfelől.) Igen nagy baj, hogy manap csak pénzben lehet leróni az adót. (Derültség jobbfelől.) El fog jönni az az idő, a midőn ezt behozzák, mert a külföldön már be van hozva, és mi a külföldi példák után szoktunk indulni. Azért nem oly nevetséges ez, mint a t. túloldalon találják. Most hogy áll a dolog ? Ügy, hogy az adóval vár az állam aratás utánig; akkor azután megperdül a dob és egyre-másra kényszerítik a gazdát, hogy gabonáját eladja a kiskereskedőnek, a falusi kereskedőnek. Az a kereskedő pedig nagyon jól tudja, hogy a szegény termelő embernek okvetlenül el kell adnia gabonáját, mert ha nem adja el, el fogják Hezitálni adó fejében, nagyon természetes tehát, hogy nem adja meg az árát, hanem