Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

I 3Q Í3. országos ülés 1897. máreiius 18-án, CBtttSrtökdn. Magyarországon vasárnap az országutakon valaki végig kocsizik és látja azon szerencsétlen dülöngő áldozatok tömegét, kiket a korcsmákban tovább itatnak a korcsmárosok, akkor teljes lehetetlenségnek kell hogy tartsa, hogy a mit minden ember lát, a mit minden ember tud, csak a szolgabíró ne tudná. (Úgy van! balfelöl.) Pedig a kihágás nem feljelentésre, hanem hivatalból üldözendő. Miért van hát, hogy a szolgabírák e téren semmifsem tesznek? Azért, mert itt van a választási korrupczió. A választásoknál a főszolgabírónak legnagyobb szüksége a regáiebéríőre van és annak konzorcziumaira. De azonkivűl ebben a szolgabíróban és főszolgabíróban feltámad a méltányosság érzete is. Azt mondja azon korcsmárosnak, kit a pénügyminiszter közegei megnyúznak és tőle rengeteg italmérési adót stb. követelnek, kénytelen vagyok ezt elnézni, mert különben meg nem él, ha e szakaszt iá alkalmazom. Kérelmem a kormányhoz a következő: Iít kollizió esete forog fenn. A pénzügyi érdek az, hogy az a korcsmáros mentől több italt adjon el; de ez nyilvánvaló kollizióban áll a közerkölcsiség legmagasabb érdekeivel és a közegészségi érdekekkel, a melyeket pedig a belügyminiszter közegeinek kellene ellenőrizniük és a törvényt végrehaj taniok. Nem akarok ma a belügyi tárczára tartozó határozati javaslattal előállani; de mivel épen szerencsénk van a miniszterelnök urat itt üdvözölni, a mivel nyilvánvaló, hogy az érdekellentétnél fogva a két miniszter közül az egyik azért nem hajtja végre a törvényt, hogy a másiknak ne álljon útjában: én egész tisztelettel és avval az intenczióval hoztam fel a dolgot, hogy a t. kormányelnök úr is, de különösen a belügyminiszter úr vegye magának azt a fáradságot, és adjon ki egy körrendeletet, a melyben figyelmezteti azon hivatalokat ezen élő törvényre, a mely hatályon kivííl helyezve nincsen, s azt a nemes ezélzatot, a mit mindnyájan óhajtunk, hogy Magyarország közerkölcsisége és közegészségügye tovább ne sülyedjen, úgy hiszem, egy ily körrendelettel is jelentékenyen elő fogja mozdítani. Az én czélom tehát az volt, hogy erre felhívjam az ország figyelmét; de azokra való tekintettel, a kik tamáskodnak, nagyon szívesen fogom venni, ha bármelyik képviselőtársam — magam is meg fogom tenni — felkéri a belügyminisztert, adjon nekünk egy statisztikai kimutatást, hogy hány esetben alkalmaztatott Magyarországon e szakasz (Helyeslés balfelől.) és meg fognak győződni arról, hogy olyan szörayíí aránytalanság áll e kérdésben előttünk, a melyet lehetetlen a törvényhozásnak figyelmen kivííl hagynia. Bátran merem állítani, hogy Magyarországon kihágás semmiféle paragrafusba ütközöleg nem követtetik el egy esztendő alatt annyi, mint a mennyi egy hét alatt előfordul ezen paragrafus ellen és mégis látni fogja a t. ház, — meg vagyok róla győződve, — hogy, ha statisztikai kimutatást kapunk, ezen paragrafust alkalmazása oly elenyésző csekély számban fog előfordulni, hogy csakis rendkívül tiszteletreméltó kivételeknek kell neveznem, ha találunk oly főszolgabírákat, is kik ezen szakaszt lelkiismeretesen végre is hajtották. Mindezekkel, t. ház, azt hiszem, eléggé meggyőztem mindenkit arról, hogy semmi más intenczióm nem volt, mint a létező és élő törvény végrehajtása, azon figyelmeztetéssel a pénzügyminiszter úrhoz, hogy igaz, a pénzügyi érdek is az ország érdeke, de legyen kegyes ott, a hol ezen pénzügyi érdek magasabb, különösen közegészségi és közerkölcsiségi érdekekbe ütközik, kisebb igényekkel fellépni és engedje át a tért azoknak, a kik a közegészségügy és közerkölcsiség érdekeit messze jövendőre, a nemzet számára biztosítani akarják. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, a tételt magát pedig nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Brázay Kálmán! Brázay Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A fogyasztási adók módosításának kérdése évek óta van napirenden. Jóllehet fontos állami és közgazdasági érdekek kívánnák, hogy a régen igért adótörvény mielőbb meg is valósíttassék, (Úgy! van! Úgy van! a szélső baloldalon.) nagy sajnálatunkra és a hazai ipar és kereskedés nagy anyagi hátrányára ez a folyó költségvetésben is csak a régi alapon szerepel, vagyis a régi niegterheltetés és ennek kapcsán a régi zaklatás (ügy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) és igazságtalanság továbbra is feamarad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Habár megvallom, a t, miniszter úr szíves volt engem megnyugtatni az iránt, hogy már a legközelebb megvalósul a czukor-, szesz-, sőt talán a sör-fogyasztási adókra vonatkozó módosítás, még pedig azon megállapodások alapján, melyeket a kormány az osztrák kormánynyal legújabban létesített, tudniillik hogy a fogyasztási adók a termelési adókhoz csatoltatnak : mindazonáltal kénytelen vagyok a költségvetés ezen tételénél a t. ház figyelmét néhány pillanatra igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) egyrészt, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter urat felkérjem, hogy a szóban forgó fogyasztási adótörvényre nézve legalább annak főbb elveiben, a mennyire ezt az idevágó tárgyalások természete engedi, a t. házat is tájékoztatni és megnyugtatni méltóztassék, másrészt hogy ezen kérdés nagy pénzügyi horderejére is utaljak.