Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

128 73. országos ülés 1897. márezius 18-án, esütörtSkSn. addig 1896-ban már csak 67.000 katasztrális holdon. A terület tehát leszállt felére. A dohánytermelők száma az 1881 és 1885 közti öt évi átlagban 36.220 volt; az 1891—95-ik évi átlagban leszállt 10.471-re, tehát egyharmadánál kevesebbre. Ha számba veszem, hogy a terület ily nagymérvű csökkenése és a termelők ily nagy redukálása mennyi munkáskezet hagyott munka nélkül: azt hiszem, nem alaptalanul következtetek arra, hogy az alföldi munkásbajok enyhítését, — részben megszüntetését is -— el lehetne érni, ha dohánytermelésünket nem hagynók oly indolencziával hanyatlani. (Úgy van! halfelöl.) Azt mondják — s már a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyminiszter úr is kijelentette, — hogy különösen két, tőlünk nem függő körülmény okozza e nagy hanyatlást. Az egyik, hogy a külföld dohányunkat már nem vásárolja annyira, mint azelőtt; a másik, hogy már a mi közönségünk ízlése is megváltozott, és már nem oly minőségű dohányt kivannak, mint azelőtt. A külföld vásárlására nézve, épúgy, mint a mi közönségünk vásárlási igényére nézve okvetlenül a dohány minősége a döntő körülmény. Ha azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztó közönség valamely minőségű dohányt nem akar fogyasztani, akkor nekünk nem a dohánytermelési teriiletet kell redukálnunk, hanem törekedni kell arra, hogy sokkal jobb és oly dohányt termeljünk, a mely az igényeknek megfelel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor én azt látom, hogy 1867-ben a magyar dohányjövedék tiszta jövedelme körülbelül, de nem egészen hatmillió volt,ma pedig e jövedék tiszta jövedelme kolrtibelűl 32 millió, akkor azt hiszem, hogy erre a jövedékre abból az óriási jövedelemből mindenesetre áldozatokat is hozhatunk, abból a szempontból és arra a ezélra, hogy a dohánytermelés minőségét fejleszszük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen a mezőgazdaságnak egyéb ágaiban is haladtunk harmincz év óta. A búzát ma máskép termeljük, máskép kultiváljuk, mint a hogy harmincz év előtt kultiváltuk, bár itt nem oly nagy a különbség az akkori termelés és a mai gazdasági igények közt, mint egy kereskedelmi növénynél. Mindenesetre nagyon sokkal lehet fejleszteni a dohány minőségét azáltal, hogy ha itten is a termelésnek, a modern tudománynak és igényeknek megfelelő irányban való fejlesztésére nagyobb gondot fordítunk. A feladat első sorban az volna, hogy a fajokat megválaszszuk, hogy a különböző vidékeken azon vidék igényeinek megfelelő fajok termelését rendeljük el. Egy nagyon fontos körülmény pedig az, hogy azok a dohánybeváltó tisztek, a kik a vidéken alkalmazvák, ne annyira pénzügyi, mint inkább mezőgazdasági képzettségű emberek legyenek. (Helyeslés a szélső bah oldalon.) Azoktól a dohánytisztektől azt kell megvárni és kívánni, (Halljuk ! Halljuk!) hogy állandó összeköttetésben legyenek a termelőkkel, hogy a termelőket a haladás útján neveljék, vezessék tanácsukkal, hogy nekik irányt mutassanak, hogy a saját érdekükben mit kell tenni, hogy jobb dohányt tudjanak produkálni. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen kivált a kistermelők igen nagy része teljesen tájékozatlan azokban a dolgokban, a melyeket a mai gazdasági tudomány e tekintetben már teljesen tisztába hozott. Bizonyára igen jól tudja a t. pénzügyminiszter úr, hogy előfordulnak oly esetek, hogy a termelő, a szegény kisgazda a maga együgyűségében a dohányt, mielőtt beváltani viszi, előbb meglocsolja, hogy többet nyomjon, egészen megfeledkezvén arról, bogy ez az ő érdekének ellenére történik, mert a dohány minősítése már sokkal rosszabb lesz. A jobb termelésre és a jobb minősítésre volna tehát fektetendő a fő súly. Első sorban sokkal jobb gondozást és jobb kezelést igényel jövedéki kezelési szempontból. Ha felhozzák is azt, hogy a mi dohányunk szivar!évéinek nem való: azt senki sem tagadhatja, hogy dohányfajtáink adják a legjobb pipadohányt. Azonban nem az a legjobb pipadohány, a melyet a tőzsdében lehet kapni, hanem az, a melyet titokban, szűzdohány elnevezés alatt otthon szí a gazda. Honnan van az, t. képviselőház, hogy az a dohány, a melyet a tőzsdében verpelétinek árúinak, még csak nem is hasonlít a verpelétihez? Mit csinálnak vele a jövedéki kezelésnél? Miért rontják el ezt a dohányt, a mely minőségénél fogva élvezet szempontjából kitűnő, és miért csinálnak belőle olyan dohányt, a mely az embert még a dohányzástól is elszoktatjaÉn nem fogadom el azt az érvelést sem, hogy a mi dohányunk szivarboríték-levélnek nem volna alkalmas. Igenis, van olyan dohány, a mely alkalmas borító-levélnek, de annak az alkalmatosságát lehetne fejleszteni az által, ha e tekintetben kísérletek történnének, a mint már előrebocsátottam, a fajok és helyek megválasztása szerint. Igen sokat lehetne elérni a kísérletezésnél a műtrágyázással is, mert tudvalevő dolog, hogy a dohánynak éghetősége, nyujthatósága és simasága azon tulajdonságok, a melyek épen a szivarborító leveleknél első sorban jönnek tekintetbe. Ezen tulajdonságait a dohánynak bizonyos vegyi alkatelemek előmozdítják, mások pedig lerontják. E szerint kellene ezen dohányokat kezelni és azoknak javítására törekedni. Hogyha a t. pénzügyminiszter úr a dohánytermelésnek ebben az irányban való nagyobb fellendülésére törekszik, akkor én arra kérem őt első sorban,