Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-73
124 73. országos ülés 1897. márczius 18-án, csütörtökön. unió felé törekednek, a kik a vámterületi közösséget meg akarják szüntetni. Mivel én ezt nem akarom és azon meggyőződésben vagyok, hogyha mi a földadót le nem szállítjuk, hámi ezen nem segítünk, ezáltal nemcsak az országot [fentartó magyar elem pusztul el, de elpusztul azon politikai iskolának a befolyása is, a mely a vámközösséget és a közjogi alapot továbbra is fenn akarja tartani, és mert programmunk lényeges feladatúi tűzte maga elé a mezőgazdaság védelmét, azért bátor leszek két határozati javaslatot beterjeszteni s a t. háznak elfogadásra ajánlani. Az egyik a börzeadó behozatalára vonatkozik és ekként szól (olvassa); »Határozati javaslat. Utasítja a ház a kormányt, hogy a tőzsdeadó behozatala iránt még a jelen ülésnek folyama alatt terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot.* (Élénk helyeslés balfélöl.) A másik a következő (olvassa); »Határozati javaslat. Tekintve azon súlyos válságot, a melyben a mezőgazdaság évek óta tengődik; tekintve továbbá azon körülményt, hogy a velünk vámközösségben levő Ausztriában a múlt évben a földadót két és fél millióval leszállították és így a magyar mezőgazdaság nyilvánvaló hátrányban van Ausztria mezőgazdaságával szemben: utasítja a ház a kormányt, hogy a földadónak megfelelő lejebb szállítása iránt még a jelen ülésnek folyama alatt terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot.« (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl. A szónokot többen üdvöslik.) Gr. Teleki Sándor jegyző: Telegdi József! Telegdi József: T. ház! (Halljuk!) A beterjesztett költségvetés, miként az előadó úr kifejtette, minden tekintetben magán hordja a realitás bélyegét. (Úgy van! jobbfelöl.) Daczára a mostoha gazdasági viszonyoknak, a lakosság külön megterheltetése nélkül az indirekt adók és egyéb hasontermészetíí jövedelmi források igénybe vételével sikerűi a minden téren fokozódó igényeknek eleget tenni. Különösen köszönettel tartozunk az igen tisztelt pénzügyminiszter urnak, hogy kulturális téren való haladásunk szükségessége és gazdasági bajaink orvoslása elől nem zárkózott el és megadta a módot, hogy az illető miniszter urak a kívánalmaknak lehetőleg eleget tegyenek, magadta, midőn a nervus rerumot rendelkezésökre bocsátotta. Előre is bocsánatot kérek, ha a pénzügyi tárcza tárgyalásánál ismét a földmívelés bajaival és azok orvoslásával foglalkozom, de valamint a pénzügyi tárczához tartozó ügyek előhozakodása a földmívelési tárcza tárgyalásánál elkerülhető nem volt, úgy itt sem kerülhető el a látszólagos anomália, nemcsak azért, mert az állam pénzügyi helyzete elhatározó befolyással van az egész ország közgazdasági helyzetére is, de mert az intenzivebb gazdálkodás egy lényeges faktora, a gazdasági iparágak két legfontosabbika a czukor- és szeszgyártás, e tárcza keretéhez tartozik. Arkánumot, mely gazdasági bajainkon egy csapással gyökeresen segítsen, az általam elmondandók sem tartalmaznak, meggyőződésem, hogy nincs és nem is található. De ha felszólalásom a magas nivón folytatott földmívelési vitához ragasztva, csak egy szemernyivel is hozzájárul nehéz helyzetünk orvoslásához, minden ambiczióm ki lesz elégítve. (Tetszés jobbfelöl. Halljuk!) T. ház! A czukorgyártás fontossága, az e téren felmerült óhajtások, a földmívelési tárcza tárgyalásakor ki lettek fejtve, és a szeszgyártással szándékozom a t. ház becses engedelmével tüzetesebben foglalkozni. Mindkét iparág par excellence gazdasági, — mind kettő: aj czukorgyártás egészbeu, a szeszgyártás legnagyobb részben helytelenül fejlődött nálunk nagyiparrá. Feltűnő körülmény ez különösen a szeszgyártásnál, mely iparág még az ötvenes években majdnem kizárólag a gazdák kezében volt, alig volt, különösen a felvidéken, nagyobb gazdaság, melynek ne lett volna szeszfőzdéje; igaz, hogy akkoriban nem a melléktermények felhasználása volt a gazdaság czélja, hanem, hogy az italmérési regálé kihasználható legyen. De egy helyesen vezetettfejlődés ezek prosperálását elősegítve, virágzóvá tehette volna továbbra is a gazdasági szeszipart és feleslegessé a nagyipar kifejlődését, mely nagyipar csak egyoldalúlag használ a gazdaságnak, mint gabonáink vevője. De már a meliéktermények értéke, különösen mióta a moslékot odaviszik, a hová a korpát, külfödre, a gazdaságra nézve legnagyobb részben elveszett. Oka annak, hogy a szeszgyártás a gazda kezéből kivétetett, nagyobb részben ő maga. De most már, midőn tudatára ébredt annak, hogy a gazdasági ipar űzése elengedhetetlen kelléke a belterjes gazdaság vitelének: a már kifejlődött nagy eszközökkel rendelkező nagyipar mellett csak úgy tud megélni, ha az állam az eddigieknél nagyobb előnyöket nyújt azoknak. (Helyeslés jobbfelöl.) Pedig nemcsak megélni, de fejlődni, virágozni kell a gazdasági iparnak. Mert ha a felföld csak úgy tud megállani a lábán, ha a gazdasági ipar nyújtotta eszközöket alkalmazza gazdaságába, immár az alföld középbirtokossága is reá van utalva, hogy a gazdasági ipar alkalmazásával belterjesebbé tegye gazdaságát és egy ily jövedelmi forrást nyisson magának, (Úgy van! jobbfelöl.) Tudom jól, hogy már pénzügyi szempontból sem javasolható az ipari nagy gyárak létének
