Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-73
73. országos illés 1897* márcühis I8-&11, csütörtökön. f 0> f erőnket képesítettük volna erre, és nem állott volna be azon szomorú helyzet, hogy egyes erőink tűlfeszítése által ezek elgyengülve nem képesek többé kötelességüknek eleget tenni, míg másokat a kímélés folytán arra vittünk, hogy kötelességüket nem teljesítették és nem is akarnak annak eleget tenni, (Igaz! Úgy van! a bah oldal hátsó padjain.) Én ez alkalommal nem kivánok kiterjeszkedni egész pénzügyi politikánk helytelen kezelésére, nem kívánok kiterjeszkedni azon rendszertelenségre, azon a legridegebb fiskalizmus álláspontjára helyezkedő pénzügyi adminisztráczióra, a melyet különben a t. túloldalon is elismertek és melyre nézve Ígérték is, hogy fogják javítani, hanem ez alkalommal csak két, különösen szembeötlő igazságtalanságra akarom a t ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1848-aa törvények kimondották a 1 ? arányos és egyenlő megadóztatás elvét, és mit látunk most? Azt, hogy míg 1848-ban a nemesség kész volt az addig élvezett adómentességről lemondani és feláldozni a haza oltárán azon előnyöket és előjogokat, a melyek ellenében egy más nehéz kötelesség háramlott reá, t. i. hogy vére árán is kötelessége volt a hazát megvédeni, addig a századvégi nemesek, a kik érdemeiket a vas pénz-szekrény mellett szerzik, a maguk számára a régi nemesi jogokat felélesztik, adómentességet, adókedvezményeket élveznek. Az állampapírok, a nagy iparvállalatok, de különösen a tőzsde adómentesek. Különösen a tőzsde, a liberalizmus ezen nebántsvirága, ez okoz a kormánynak és a t, pénzügyminiszter úrnak állandó gondot, nem abban az irányban, hogy mennél hamarább megadóztatná és az állam részére új jövedelemforrást nyitna, és ezáltal segíthetne a szegény túlterhelt népen, hanem abbau az iráryban, hogy mennél későbbre halaszthassa azt az időpontot, a melyben azt megadóztassa. Mind Németországban, mind Ausztriában megadóztatták, minden jajveszéklés daczára a börzét. És hogy az, a mit én állítottam, t. pénzügyminiszter úr, megfelel a valóságnak, legyen szabad a t. pénzügyminiszter úrnak a múlt évi pénzügyi vita alkalmával április 16-án mondott beszédével beigazolni. A t. pénzügyminiszter úr akkor ugyanis ekként szólott: »Méltóztatnak emlékezni, hogy ígéretet tettem, hogy a tőzsdeadó behozatalára nézve törvényjavaslatot fogok beadni. Ez Ígéretet beváltandó, elkészítettem az illető javaslatot, s az ma már rendelkezésre is áll. Szándékom az volt, hogy már ez év elején terjeszszem be, de minthogy, a mit méltóztatik tudni, a tőzsdeviszonyok akkor nagyon kedvezőtlenül alakultak, nem véltem czélszertínek oly időpontban jönni a törvényhozás elé, a tőzsde KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. megadóztatására vonatkozó javaslattal, oly javaslattal, a mely normális viszonyok közt, abszolúte nem érinti a tőzsde működését, de a fenforgó kritikus viszonyok közt mindenesetre alkalmas lett volna arra, hogy a különben is nagyon súlyos helyzetet még súlyosabbá tegye. Ez volt az oka, t. ház, hogy eddig még nem terjesztettem be ezt a javaslatot, miután azonban a tőzsdeviszouyok meglehetős normális állapotba jutottak, van reményem arra, hogy nemsokára abban a helyzetben leszek, hogy e törvényjavaslatot a t. háznak be fogom terjeszthetni«. T. ház! Alig négy hét választ el azon időponttól, melyben egy éve lesz annak, hogy a t. pénzügyminiszter úr ezt megígérte s még mai napig sincs a tőzsdeadó-javaslat a ház elé terjesztve. A t. pénzügyminiszter úr akkor azért nem adta be, mivel a viszonyok nem voltak normálisak s nem akarta a t. börziáner urakat megijeszteni. Azóta nem történt semmi, de a t. pénzügyminiszter úr mégis akart segíteni az adózó polgárokon, meg akarta őket nyugtatni s adott egy új ígéretet. Major Ferencz t. elvtársam beszédére reflektálva, január 15-én következőleg szólt a tözsdeadóról: » Említette a t. képviselő úr és mások is a tőzsdeadó behozatalát; már egyszer nyilatkoztam e részben és megmondtam, hogy azt igenis szándékozom behozni. A javaslat készen is van, de ma, midőn a tőzsdeüzletek megállapítása épen tanácskozás és tárgyalás alatt van, természetesen még nem nyújthatom be a törvényjavaslatot, minthogy az szorosan összefügg a tőzsde jövő szervezetével. Mihelyt azonban ezen előzetes kérdés tisztázva lesz, kötelességemnek fogom tartani Ígéretemhez képest az erre vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszteni«. Ebből azt a nagy megnyugtatást nyerjük, hogy a tőzsdeadóról szóló törvényjavaslat még mindig készen van. (Derültség a baloldalon.) Azonban egy kis ellenmondás van a t. pénzügyminiszter úrnak ezen és múlt évi beszédje közt. Múlt évi beszédjében azt állította, hogy ez normális állapotok közt a tőzsde működését legkevésbbé sem befolyásolja, most pedig azt mondja, hogy addig vár, míg a tőzsde szervezkedik. Úgy látszik, hogy a t. tőzsdénél krónikus az az állapot, hogy vagy meg van ijedve, vagy szervezkedik a megijedésre s a tőzsdeadó-javaslat örökké megmarad a t. pénzügyminiszter úr ládájának fiókjában. De ez az arányos és igazságos megadóztatás elvének meg nem felel. Ezen álláspont ellenkezika méltányossággal, az igazsággal, a jogossággal akkor, midőn a legutolsó munkás köteles a nehezen szerzett munka béréből az államnak az adót megadni, azok pedig, kik milliókat forgatnak, nyernek és vesztenek üzleteik után, egy fél krajczárt sem fizetnek. (Igás! Úgy van! balfelöl) ' 16
