Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-72
112 72. országos ülés 189?. márczíus 17-én, szerdán. kedésével. Akármilyen különösnek látszik is az, mégis a dohányfogyasztás emelkedése az ország közgazdasági viszonyainak és az általános jólétnek az emelkedését bizonyítja. Gulner Gyula: Kérdezze csak meg a termelőket! Arányi Miksa: A dohányfogyasztásról beszélek. A termelő egy egyén, a ki a maga befektetési hasznát keresi, de az ország szempontjából a dohányfogyasztás emelkedése határozottan az ország jólétének emelkedésére enged következtetni. (Nagy zaj a baloldalon.) Épúgy kell nézni a vasutaink bevételeinek emelkedését, a takarékpénztárak és egyéb hitelintézetek betéteit, a betevők számát, a posta, távírda forgalmát. Mindezeket számszerűleg mutattam ki és kimutattam, mennyire emelkedtek viszonyaink. A quóta, a vám- és kereskedelmi szerződés útjára én a t. képviselő urat egyelőre követni nem akarom; azért nem, mert a jelen körülmények közt csak egy álláspont lehetséges, a mely bennünket vezethet és ez az, hogy bevárjuk a t. kormánynak az ezen ügyre vonatkozó előterjesztéseit. De már előzetesen, mielőtt a javaslatokat ismernők, azok elítélését helyeselni nem lehet. Ezen a költségvetés terjesztésére és tárgyalási határidejére tett észrevételem után áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, az egyenes adók küszöbön álló reformjára. (Halljuk ! Ealljuk! jobbfelől.) T. képviselőház! Már régóta nincs köztünk véleménykülönbség arra nézve, hogy egyenes adóink egész rendszere elavult és igazságtalan. Maga a t. pénzügyminiszter úr a költségvetés általános tárgyalásánál tartott beszédében jelezte, hogy egyenes adóink reformja napirenden van, hogy ez az állam életébe mélyen beható kérdés tanulmányozás alatt áll, melynek megoldásához a közigazgatás államosítása után a kormány azonnal hozzá is lát. Lm tökéletesen osztozom a pénzügyminis'ter úr nézetében, hogy a legtökéletesebb adórendszer — a mennyiben tökéletes adórendszerről egyáltalán szó lehet — egy rossz vagy hiányos közigazgatási rendszerben elveszti jótékony hatását, de mikor mindnyájan egyetértünk abban, hogy a jelenleg érvényben levő közigazgatás és adórendszer reformálaudók, vitatkozás tárgyát képezheti, vájjon a közigazgatás államosításának meg kell-e előznie az adórendszer reformálását, vagy pedig nem volna-e czélszerübb előbb az adórendszert reformálni annak kitüntetésével, hogy melyek azon egyenes adóink, melyeket csekély változtatással jelenlegi formájukban fenn lehetne tartani és melyek azok, melyeknek eltörlése az államnak épúgy, mint az adófizető polgároknak vitális érdekét képezi; vagyis, hogy képíegesen szóljak, ha egy nagy, az állam létérdekeit közelről feltüntető képet akarunk festeni, előbb a keretet rendeljük-e meg a képhez s csak aztán fogjunk a kép festéséhez, vagy nem-e czélszerübb előbb magát a képet befejezni és csak azután rendelni meg a hozzá illő keretet. A t. pénzügyminiszter űr és a kormány felfogása az, hogy előbb a közigazgatás államosítását kell keresztül vinni és én nem zárkózom el ennek helyessége és czélszeríísége elől, mert az adókezelés minősége visszahat a törvények anyagi diszpozieziójára is és a reformált adórendszer helyes keresztülvitelének a reformált adminisztráczió is egyik biztositékát képezi. De a mennyire igaz ezen, a szabadelvű párt munkaprogrammjában foglalt sorrend, épúgy kétséget nem szenved, hogy mikor a közigazgatás államosításának a reformja előtt állunk, tisztában kell lennünk legalább főbb vonásaiban azzal, hogy az adórendszer reformálása milyen irányban fog történni és melyek azon adónemek, melyek számára az adminisztráczió államosításának reformja keretében helyet kell keresnünk? Hogy a kormány e kérdéssel komolyan foglalkozik, kitűnik az előkészítési munkákból, jelesen a kitűnően összeállított emlékiratból, melyet 1893-ban az akkori pénzügyminiszter az egyenes adók reformja tárgyában összehívandó szakbizottsághoz intézett, valamint az 1895-ben szintén a pénzügyminiszter által kiadott »A magyar egyenes adók történeti fejlődése« czimű munkából és az ugyanakkor megjelent gyűjteményből, mely a nevezetesebb európai államok fontosabb egyenes adó törvényeit tartalmazza. Azóta a múlt évben összehívott ankét is részletesen foglalkozott e kérdéssel és előttem van az ankétre összehívott szakférfiak véleménye is, de mert a reform előkészítő munkái befejezve nincsenek és a kormánynak az adóreformmal szemben elfoglalt álláspontját egészen nem ismerjük, helytelen dolog volna, ha egyrészt a meglevő adórendszer hiányosságát most feltüntetni akarnám vagy pedig az ankéten elhangzott szakvélemények birálgatásával igénybe venném a t. ház figyelmét. De azt bátran merem állítani, hogyha ily nagyfontosságú lépés előtt állunk, a napi és szaksajtónak, e szakkal foglalkozó tudósoknak, a képviselőháznak e kérdéssel foglalkozni kell, hogy a kormány tájékozást nyerjen, hogy mikép gondolkodik Magyarország számottevő polgársága az életbeléptetendő egyes adóreformokról. Ilyen tájékoztató előzetes vitatkozások voltak Német-, Angol- és Francziaországban, mikor ez államok is az adók teljes vagy részleges reformja előtt állottak. És ezen szempontból nem tartom feleslegesnek vagy időszerűtlennek, ha az