Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

72. országos ülés 1897. niárczlns 17-én, szerdán. 99 miként most történik. Nem tudok ugyan egész alaposan a kérdéshez hozzászólani, mert a t. igazságügyminiszter úr jelentésében erről a házat és minket nem tájékoztatott, a való tényállásból és tényekből azonban tudom, hogy például Fehérmegyében már innen-onnan hatodik éve el van rendelve a betótszerkesztés, de ha akként lesz keresztíílvive, azzal a lassú lépéssel, a miként most megy, akkor, — hogy új fordulatos szóval fejezzem ki magamat — ha az emberi kor legvégsőbb határáig fogok élni én is, a t. igazságügyminiszter úr is, sem én, sem az igazságügyminiszter úr nem fogjuk megérni azt, hogy ez a kérdés Magyarországon befejeztessék. De nemcsak itt van a hiba, hanem abban is, hogy az 1892-iki törvény végrehajtása is meg van akadályozva. Egy példát hozok fel, t. ház, Tolnamegyében, a melyet a filloxera szőlőjében teljesen elpusztított, a legelőkiosztásokkal ezer és ezer hold legelő lett szőlővel beültetve és most ott állnak a kis emberek, — kikért épen a múlt hetekben a földmívelésíigyi vitánál oly melegen és annyira dobogott a t. túloldal szive — ott állnak, hogy sem tulajdoni kérdéseiket nem tudják rendezni a telekkönyvezés útján, sem kölcsönöket nem tudnak ezekre a szőlőkkel beültetett földekre felvenni. Tudok rá esetet, hogy küldöttség jött fel és kérelmezte az igazságügyminiszter úrnál, hogy ők viselik a költséget, csak engedtessék meg nekik, hogy a telekkönyvezés keresztülvitessék, és kérelmök visszautasíttatott. Akkor ez a küldöttség kérdezte tőlem, hogy mikorra biztosíthatom, hogy a telekkönyvezés a betétszerkesztés útján keresztül lesz vive s én egész őszintén mondottam, hogy köríílbeíűl 50 év múlva. Most azonban félek, hogy rövid határnapot adtam, mert tartok tőle, hogy 50 év alatt sem lesz keresztíílvive. Nagyon tudom, hogy a t. háznak és talán az igazságügyminiszter úrnak figyelmét az igazságügyi vitában nem az ily kérdések kötik le most, hanem azon nagy vitézi tornajáték, a mely pár nap óta folyik előttünk; de e mellett a vitézi tornajáték mellett is engedtessék meg nekem, hogy a kis emberek bajait, panaszait idehozzam, sóhajtásaikat és könyeiket bemutassam, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ezek a könyek szintén sürűek és igen forrók. Azt a kérdést és kérelmet intézem tehát az igen tisztelt miniszter úrhoz, legyen szíves engem és a házat tájékoztatni arról, hogy a betétszerkesztés keresztülvitele minő állapotb hü van most, mikorra lehet remélni, hogy ez keresztül lesz vive, továbbá adjon kötelező Ígéretet arra nézve, hogy olyan községekben, hol a legelőelkülönítés be van fejezve és semmi más akadálya a telekkönyvezésnek nincs, a telekkönyvezésibe vonatkozó kérelmet meg fogja hallgatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy kérésem van; mert minálunk Magyarországon ma nem annyira a polgárok érdeke a fő, hanem két kérdés uralkodik : vájjon katonai vagy kincstári szempontból a kérés megadható-e. T. igazságügyminiszter úr! Kincstári szempontból is megadható a kérés, mert, ha telekkönyvezve lesznek ezek az ingatlanok, a szabad forgalom tárgyát képezik, kölcsönök lesznek rá véve és a bélyegdíjakból bizonyára be fog folyni a kincstárnak annyi, mint a menynyibe ezen telekkönyvezés keresztülvitele kerül. Magát a tételt politikai indokok alapján nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szóló t. képviselő úrnak a viszonosság kérdésére vonatkozó észrevételére csak azt jegyzem meg, hogy a viszonosság lényege abban áll, hogy a mi bíróságaink a maguk nyelvén, az osztrák bíróságok is a maguk nyelvén intézik egymáshoz a megkereséseket. Mindenik bíróság azután gondoskodik arról, hogy a megkeresés a hazai hivatalos nyelvre, ha szükség van rá, ha tudniillik az illető hivatalnok nem érti azt a nyelvet, a melyen a megkeresés intéztetett, lefordíttassék. Azt hiszem, ez az eljárás a viszonosság elvének a legszigorúbban megfelel. Az osztrák bíró a magyar megkeresést, a magyar bíró az osztrák megkeresést azon a nyelven, a melyen az hozzá érkezik, elfogadni köteles. A mi a t. képviselő úrnak a telekkönyvekre vonatkozó észrevételeit illeti, mindenekelőtt megjegyzem, hogy nincs igaza abban, mintha nekünk telekkönyvi törvényeink nem volnának ; mert az 1854-iki rendelet is törvénybe van iktatva, illetve a magyar törvényhozás által mint élő törvény el van fogadva, de ott van a betótszerkesztési és ott a telekkönyvek helyesbítésére vonatkozó törvény is. Ezek mind élő magyar törvények, melyek végre vannak hajtva. Téved a t. képviselő úr abban a tekintetben is, hogy volnának az országnak olyan vidékei, helyei, hol nincsenek telekkönyvek. Magyarországnak egész területe telekkönyvezve van, hanem abban van valami igaz, hogy telekkönyv* veink idő folytán itt-ott rendetlen állapotba jöttek, ebből azonban szemrehányást az igazságügyi kormánynak tenni nem lehet. Ezeknek a rendetlenségeknek legfőképen népünk indolencziája az oka. Az igazságügyi kormány ezt a körülményt figyelembe véve, törvényhozási utón ismételve törekedett és törekszik arra, hogy az állapot javíttassák. így keletkezett a betétszerkesztési