Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

71. országos ülés 1897. m&rcziua 16-á,n, kedden. m lánosságban olyan valamire, a mi nem tény, a mi meggyőződésem szerint tévedés, elismertem azon okokból is sokat helyesnek, a miket a t. miniszter ár felhozott. Annál a kérdésnél, hogy mi lehet az oka annak, hogy a bíróságok legjobb igyekezete, legjobb törekvése s önfeláldozó működése mellett, ellentmondó határozatok jönnek létre s ezzel a pereskedés szaporíttatik, ráutaltam egész általános szempontból arra, hogy nézetem szerint helytelen, ha nem egyenlő előképzettséggel jutnak oda be, s épen ezen szempontból mondottam volt azt, hogy nem tartom jónak, hogy az áj szervezés után is a jegyzői intézmény két részre osztatott, aljegyzőkre és jegyzőkre, mert ennek nem lehet más oka, mint az a helytelen takarékosság, mely az igazságügyi téren folyik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Olyanok, kik csak az egyetemet végezték el, aljegyzőknek neveztetnek ki s a bírói vizsga letétele után jegyzőkké neveztetnek ki, míg azok, kik doktori diplomával birnak, ügyvédi vizsgát tettek, ha nem voltak abban az úgynevezett grémiumban és nem másztak fel a lajtorja illető fokára, igen gyakran szintén csak aljegyzőknek neveztetnek ki, tehát egészen különböző előképzettséggel jutnak be. A másik ok az, hogy a tapasztalat szerint — és itt félreértett a t. miniszter úr, — nem elvnek mondtam én ezt, hanem tapasztalatnak — megtörténik igen gyakran, sőt legtöbb esetben, hogy a vidékre egy foknak az átugrásával történnek a kinevezések. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Egyszer sem! Győry Elek: Itt vannak a legutóbbi kinevezések, melyek a lapokban megjelentek, hol például egy aljegyző albírónak neveztetett ki, a fővárosban pedig ez nem történik. Rendesen azt mondják, hogy itt nem lehet. Ezzel én nem azt mondtam, hogy gyengébb bírót neveztek ki vidékre, mert igen könnyen lehetséges, hogy az, a ki átugorja azt a fokot, sokkal erősebb bíró minden tekintetben, mint az, a ki a lajtorja minden fokán végig ment, hanem azt mondtam, hogy az igazságszolgáltatásban még a kinevezéseknél is meg kell őrizni azt, hogy a vidék a fővárossal egyenlő mértékben legyen ellátva s egyenlő szempontból tekintessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volt az, a mit én mondtam. Egy másik nyilatkozatom az volt, hogy nem tartom helyesnek, hogy nincs kellő átmenet a bírói pályáról az ügyvédire s viszont. Mert ismét a tapasztalat az, hogy a legritkább esetek közé tartozik, hogy valaki az ügyvédi karból mindjárt a felső fokra neveztessék ki. Megengedem, hogy ahhoz a rendszernek egész kiépítése szükséges, hogy ez következetesen máskép történjék. A t. miniszter úr erre azt hozta fel, hogy hiszen csekély a bírák fizetése minden fokon, a legfelsobbön is, s így az, kinek módja van mint ügyvédnek több életkeresetre szert tenni, nem igen vállalkozik. Méltóztassék megengedni, t. miniszter úr, ezen a dolgon igen könnyű segíteni, de nem szabad arra az álláspontra állani, mely úgy látszik most is dominál, hogy az igazságszolgáltatásit a pénzügyi tárcza jövedelmi forrásává kell tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem állítom és senkisem állítja, hogy a szerint rendeztessék be ez a tárcza, hogy a mit az jövedelmez, az mind az igazságszolgáltatásra fordíttassák, de azt határozottan helyesnek tartom, hogy a bírák fizetése az egész vonalon minél előbb emeltessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az, hogy a fizetések úgy állapíttattak meg, hogy semmi arányban sincsenek a megkívánt képzettséggel, azzal a sok tanulmánynyal és költséggel, a melybe a kiképeztetés kerül: hanem ámbár a fizetési osztályokról szóló törvény tárgyalásánál a rang töröltetett, — mégis úgyszólván a rang dominál — ez helytelen. Igaz, hogy a legtöbb bíróról el lehet mondani, hogy önérzetük megadja nekik a kellő függetlenséget, de ennek megerősítésére szükséges az anyagi függetlenség is, hogy a bíró ne küzdjön anyagi gondokkal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig, hogy példának okáért egy törvényszéki bíró 2000 forint fizetés és 400 forint lakbér mellett társadalmi állásának megfelelően élhessen, magát tovább képezhesse és érintkezzék azon körökkel, a hol a tovább képzés lehetséges, ez képzelhetetlen. Nem csak önfeláldozást kel! kívánni az egyénektől, hanem legyen meg a t. miniszter úrnak az a bátorsága, hogy minisztertársaitól követelje az elkerülhetetlen fizetésemeléseket. A t. miniszter úr azt a nyilatkozatát, hogy a perek elszaporodásának egyik oka az, hogy az ügyvédek szuggerálják, fentartotta. Én nagy súlyt fektetek arra,. mi nézete van mindenkor az igazságügyminiszternek az igazságszolgáltatás különböző tényezőiről, a melyek teljesen egyenrangúak. Reméltem, hogy a t miniszter úr meggyőződvén arról, hogy itt sokkal nagyobb dologról van szó, mint egyes osztályok érdekeinek védelméről, letér álláspontjáról és nem hagyja fenn azt a keserves gyanút, hogy ily szellem fogja áthatni az ő törvényhozási intézkedéseit. Ezt annyival inkább reméltem, mert szerintem az igazságszolgáltatás minden faktora, tehát az ügyvéd épúgy mint a bíró. e házban a miniszter által van képviselve és bárki vetette volna oda ily általánosságban e nyilatkozatot, a miniszter Úr lett volna hivatva azt erélyesen visszautasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E helyett a miniszter úr fentartotta állítását s egyszersmind félreértett. Azt mondta, nem akartam az