Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

52. országos ülés 1897. február 18-án, csütörtökön. 87 felújításra 200.000 forintot; lótenyésztés, méntelepek szaporítása, lódíj ázás, esikólegelők 161.000 forint; állategészségügy, járványirtás 71.0U0 forint; állattenyésztés községi érdekben 143.000 forint; kísérleti ügy 25.000 forint; erről lehet beszélni; szakoktatás, téli tanfolyam, néptanítóknak 171.000 forint kizárólag a kisebb emberek érdekében; kertészet, gyümölesészet 62.000 forint a kis ember érdekében; kulturmérnökség — erről lehet beszélni— 19.000 forint; selyemtenyésztés 160.000 forint akis ember érdekében: munkásközvetítés 180.000 forint. Ez mind a kis- és középbirtok érdekében* történt. Hát akkor mikor az én egész költségvetési többletem ezek felsegélyezésére van alapítva, és azok érdekében van, a kik magukon legkevésbbé tudnak segíteni: akkor engedje meg a t. ház, ilyen vádra egyebet ne mondjak, mint hogy : ignotos fallit, et notis est derisui. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Akkor, mikor én az árveréseknél a községeket előnyben részesítem, akkor, a mikor a községi erdőket államosítom, így legutóbb Máramaros- és Zólyommegyék erdőit, akkor, a mikor, a mit csak lehet, házilag kezeltetek, akkor, a mikor a csemetéket a községeknek ingyen adom, míg a nagybirtokosok az önköltséget tartoznak megtéríteni, akkor, mikor a lótenyésztés érdekében a fedezési díjakat leszállítottam, és ennek következtében 14.000 kanczával több lett fedezve, akkor, a mikor a vetőmag kiosztását akként gyakorlom, hogy ezer meg ezer métermázsa osztatik ki önköltségi áron és ebben oly rendelkezést teszek, hogy száz métermázsánál senki többet nem kaphat: akkor azt hiszem, engem mint a kisgazdának ellenségét odaállítani nem egyéb, mint a kőnek messze való hajítása. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, engedjék meg, hogy beszédemet bezárván, két kérést intézzek a t. házhoz. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik kérés szocziális természetű. Tapasztaljuk azt, — egyik néppárti képviselő úr beszéde egészen arra volt alapítva, hogy bizonyos oldalról és bizonyos körökből a nagy tőke;, a mozgó tőke ellen izgatnak. Én nem tagadom, hogy gazdakörökben — hisz a gazdának nem igen szokott pénze lenni — itt-ott ez a vádaskodás tetszésre talált. Hát egyre vagyok bátor egész őszintén figyelmeztetni, hogy tőkének nemcsak az ingó tőke tartatik, ép oly tőke az ingatlan is; a ki az egyik elleu izgatott, izgat a másik ellen is. Én azt tartom, hogy azoknak, a kiknek a társadalmi rendnek jelen alakjában fentartása érdekökben áll, azoknak ilyen jelszavakat használni egymás ellen nem szabad, mert különben ledől és összeroskad az az alap, a melyen mindnyájan állanak és mindnyájan akarnak állani. (Úgy van! a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik, a mit megjegyezni kivánok, az, hogy nagyobb sikereket, nagyobb eredményeket, gazdasági téren csak társadalmi összemtíködóssel lehet kifejteni. A társadalmi összemüködés első feltétele az, hogy e kérdésekbe lehetőleg ne vegyítsünk politikai szempontokat. (Helyeslés.) A magyar embernek nagyfokú politikai érettsége van; a magyar ember mindjárt észreveszi a lólábat, a magyar ember mindjárt észreveszi, ha máshová sújtanak, mint a hová néznek. Hogy sikereket érjünk el e téren, ahhoz kell bizonyos önlegyőzés, hogy mi legyőzzük gyűlölködésünket, legyőzzük politikai ellentéteinket, és a magyar gazdán mindn5'ájan vállvetve segíteni iparkodjunk. En arra kérem a t. házat, van elég tér, a hol megküzdjünk, vannak más kérdések, a hol nem kér a kormány, nem kérek én sem kíméletet; de arra kérnék mindenkit, a kinek igazán szíven fekszik a magyar föld érdeke, a kinek szivén fekszik a magyar ember érdeke, a ki ehhez a földhöz annyira ragaszkodik, hogy ezen kérdésektől, a mennyire csak lehet, válaszszuk el a politikai vonatkozásokat és iparkodjunk ezen kérdések objektív megítélésére. A költségvetést elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés, éljenzés a jobbóldalon. Számosan üdvözlik a szónokot.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést ismét megnyitom, méltóztassanak helyöket elfoglalni. Kin van a szólás ? Rakovszky István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A közgazdaság azon nagyfontosságú tárgyaira, különösen a szoszialisztikus kérdéssel kapcsolatban, a melyek itt ezen beható vita alkalmával szóba kerültek, nem szándékozom kiterjeszkedni, úgyis eléggé megvilágíttattak azok kivált amaz országrész képviselői által, a kik ezen körülményeket máiválasztókerületeik fekvésénél fogva is tüzetesebben ismerni hivatvák. Én inkább egy specziális kérdésről leszek szólandó, mint tegnap Földváry Miklós t. képviselőtársam. Azonban mielőtt azt tenném, mégis hódolva a parlamenti szokásnak és különös tiszteletem jeléül is, az előttem szólott igen tisztelt miniszter úr beszédére kivánok egynéhány tiszteletteljes megjegyzést tenni. Teljesen osztom az igen tisztelt miniszter úrnak azt az óhajtását, hogy mindazok, a kik a magyar földet és a magyar népet szeretik s annak jólétben fenmaradását óhajtják, ne elegyítsék a kizárólagos politikai szempontokat ezen ügynek megítélésébe. Ezt aláírom én is teljesen s én is azt óhajtom, hogy a nemzeti kultúra úgy a közoktatás terén, mint itt a föld-