Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

gg 51, országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. ság hajlamának megfelelő téli munka állandósíttatnék, s ezek az urak elveszítenék azon tiszta magyar emberanyagot, melyből internaczionális táboruk számára a legénységet ez idő szerint asszentálni szokták. Megengedem, sőt elismerem, t. ház, hogy ezenkívül még más eszközök is állnak rendelkezésre, melyekkel az alföldi munkásosztály megsúdyosodott helyzetén segíthetünk, így például lakházaik után a ház, községi, ármentesítési és útadó elengedése, családtagjaiknak a külön jövedelmi adó alól való felmentése, ingyenes iskoláztatás, az ismétlő iskolák alóli felmentés s a betegápolási költségek megfizetésének elengedése mind oly orvosszerek, melyek együtt és különvéve a munkásosztály helyzetén konnyíthetnének, de gyökeres megoldást, t. ház, soha nem eredményeznek, ha csak a rendszeres és állandó téli munka által életszükségleteik kielégítésének folytonossága biztosítva nem lesz. Ebben találom én, t. ház, az alföldi munkásmozgalom orvoslásának egyedüli biztos arkánuroát, melyet ha a felforgatókkal szemben a repressziv rendszabályok parallel kisérni fognak, az alföldi magyar munkás néhány év múlva vissza lesz adva rendeltetésének, vissza lesz adva azon eszmekörnek, melyben családi nyugalmát és társadalmi békéjét az Isten és a haza eszméjéhez való ragaszkodással együtt ismét megtalálta s bizouyára áldani fogja annak kezét, ki sorsát jobbra fordítván, ezáltal egy hazafias dolgot is cselekedett. (Úgy van! jóbhfélöl.) T. képviselőház! Mielőttt azonban beszédemet befejezuém, egy súlyos körülményre kell felhívnom a t. házat és illetve az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak nagybecsű figyelmét, mely súlyos helyzeten ha rövidesen segítve nem lesz, elemi csapás esetén az egész magyar Alföld a legnagyobb katasztrófának nézhet elébe. E súlyos helyzet, t. báz, abban rejlik, hogy az arató és cséplő munkások általános sztrájkra készülnek, a mint ezt január 30-án tartott konresszusukban nyilvánosan ki is jelentették, s csak alkalomra várnak, egy elemi csapás alkalmára, mely elegendő arra, hogy a különben is izgatott tömegeket mozgásba hozza. Tudnunk kell, t. ház, hogy a tulajdonképeni szoczialisták a mezei munkásak köréből kerülnek ki, s ezek közül épen az arató és cséplő munkások azok, kik az elvállalt munka megtagadásával akkép vélekednek, hogy ezáltal a gazdák igazságtalan gazdálkodásának is eleje fog vétetni, s így legalább közvetve érik el a végczélt: a vagyoni egyenlőtlenségek teljes kiküszöbölését. Ebből világosan kitetszik, t. ház, hogy az arató és cséplőmunkások a felforgató szoczializmus legjobb melegágyát képezik, s a munkástömegeknek épen ezen része az, melyet a vezérek legkönnyebben talpra állíthatnak. Jól tudják ezt a felforgatók s ezért fordítják most agitácziójuk egész erejét az arató és cséplő munkásokra, ezért proklamálják a sztrájkot, melynek végrehajtására csak kedvező alkalmat várnak. Aüt hiszem, t. ház, nagy hiba volna szemet hunyni azon aggasztó jelenség fölött, mely nemcsak súlyos gazdasági károkat, hanem mélyreható szocziálpolitikai következményeket is vonna maga után: mert egy ilyen sztrájk, t. ház, nemcsak azt eredményezné, hogy gazdák és munkások súlyos veszteséget szenvednének, hanem azt is, — s ezt még fontosabbnak kell jeleznem, — hogy az alföldi munkások 50°/o-át az Isten és hazát megtagadó felforgatók karjai közé vezetné. Ha mindentől eltekintünk, t. ház, ezen egyetlen körülmény elég arra nézve, hogy ezen kérdésben a legsürgősebb teendők kezdeményeztessenek. A gazda és arató munkás közti jogviszony nálunk teljesen rendezetlen; cselédtörvényünk néhány sorban érinti ezen kérdést, s egyáltalán nem nyújt biztosítékot arra, hogy az arató elvállalt szerződésbeli kötelezettségének eleget tegyen. Nézetem szerint, t. ház, ezen jogviszonynak rendezése a cseléd-törvény keretéből ki volna emelendő, nemcsak azért, mert a jelen esetben sürgős intézkedések megtételéről van szó, a cselédtörvény revíziója pedig a közelben nem várható, hanem ki volna emelendő azért is, mert itt oly specziális gazdasági kérdések igényelnek a törvényhozás részéről megoldást, melyek a cselédtörvény keretébe már természetüknél fogva sem tartozhatnak. Az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrtól függ, ha vájjon elhatározza-e magát oly törvényhozási intézkedések megtételére, melyek egyrészt a gazda, másrészt az arató és cséplő munkások szerződésbeli kötelezettségének teljesítését biztosítják; ha igen, úgy legyen meggyőződve az igen tisztelt miniszter úr, hogy egy csapásra visszaadja az Alföld gazdaközöaségének nyugalmát, s visszatartja a munkások ezreit is azon régi eszmekörükben, melyben az Istent félni, és a hazát szeretni tanulták. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfeläl. A szónokot számosan üdvözlik.) Molnár Antal jegyző: Kovácsy Sándor ! Kovácsy Sándor: T. ház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) E házban és e házon kivül ismételten hallottunk panaszokat, hogy a földmívelésügyi kormány működése nem felel meg teljesen a gazdaközönség várakozásának. T. ház! Erre nézve legyen szabad nekem egy kis összehasonlítással szolgálnom azon időből, a melyben először jelent meg a földmívelés-