Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

58 51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. tárgyává tétetett ebben a házban. Örülök annak, hogy ily alkalom nyílik arra, hogy a közvélemény magának fogalmakat formálhasson, meglehetősen egységes fogalmakat, reméljük és mindenesetre számítok arra, hogy ez a vita nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezen nagyfontosságú kérdésről az országban az eszmék tisztázva legyenek. Legyen szabad azonban, t. ház, azt a szerény észrevételt tennem, hogy nézetem szerint a szocziális kérdésnek úgynevezett megoldása épenséggel nem tartozik ennek a háznak és egyáltalában a törvényhozásnak hatáskörébe. A törvényhozás csak igen csekély mértékben járulhat maga hozzá a munkaadó és munkás közötti nagy érdekkülönbségek enyhítéséhez. Ennek oka, t. ház, abban rejlik, hogy maga a szocziális kérdés a társadalomnok evolucziója, a társadalomnak egy átalakulási proczesszusa. És ebbe az átalakulási proczesszusba az államnak csak akkor van beleszólása, hogy ha az átalakulás vagy túlrohamosan, vagy pedig erőszakos úton történik. Vim vi repcllere cuique licet. Szerény nézetem szerint, t. ház, a szoczializmus hazánkban és mindenüit az egész világon egy és ugyanazonos; egyedül annak tünetei, fokozása és elterjedtsége változnak, még pedig az országnak geográfiai viszonyai szerint. A szoczializmus olyan, mint egy nagy folyam, mely végigfolyik országokon, mely jellegét és szinét a meder és talaj szerint változtatja, a melyen keresztül folyik. Valamint a Duna hazánk termékeny rónáin lassan, földes hullámokkal hömpölyög tovább, a fővárosban és általában a városok mellett szűk mederbe szorítva rohamosabban halad, ott pedig, hol sziklák állják útját, zúgva, tombolva rohan, annál ellenállhatatlanab bul, mentül nagyobb akadálynk álljákjútját: így van a szoczializmussal is. Azt hiszem, t. ház, hogy nagyon, de nagyon tévedne az, a ki a szoczializmust tisztán az anyagi szempontból akarná megítélni. Meg vagyok győződve arról, hogy a munkás népeknek Európaszerte keserű helyzete nagyrészben hozzájárul ahhoz, hogy oly nagy fogékonyságot mutatnak a szoczializmus befogadására : azon virus befogadására, a mely minden oldalról szivárog hozzánk Épen azért, mert azt mondom, hogy a szoczializmus minden oldalról szivárog hozzánk, azt hiszem, hogy mélyen tisztelt képviselőtársam Tallián Béla azon propozicziója, mely szerint tartsuk távol a néptől a szocziális vírust az újságoknak és az izgatóknak megrendszabályozása által, csak igen csekély eredményeket mutathat fel. (Igaz! Úgy van! balfélol.) Alkalmam volt, t. ház, ugyancsak távolról, de azért figyelemmel kisérni az internaczionális szoczializmus vezető elemeinek működését és azt láttam, hogy kiváló ügyességgel és találékonysággal mindenütt ki tudják fürkészni, hogy hol van a szoczializmusnak kedvező talaja és azután oda bármi módon, de mindig el tudják juttatni tanaikat. Tudok esetekről, hogy diórakományokban selyempapiroson nyomtatva, ruhanemííekben szállíttattak az izgató tanok oda, a hol a nép azok befogadására hajlammal birt és megjegyzem, hogy ott, a hol leginkább tilos ezen tanok terjesztése, azok leginkább fognak terjedni, mert az emberi természetben van, hogy legtöbb varázBhatással bir a tiltott gyümölcs. Én épenséggel nem csodálkozom azon, hogy Magyarországnak épen a leggazdagabb vidékein terjed lassanként a szoczializmus. Oka ennek abban rejlik, mert épen a leggazdagabb vidékek azok, a melyek szellemileg a legfejletlenebbek és így a szocziális virus ! efogadására a legalkalmasabbak. Másodszor pedig épen azon vidéken, a mint azt a házban folyton hallottuk is, a földnek az elosztása a legaránytalanabb és igy az embereknek szemei előtt leginkább van a gazdagság és szegénység közti óriási különbség. A harmadik pedig az, mert mint azt már Fábry alispán úr az 1895-iki országos gazdakongresszusban nagyon szépen fejtegette, ezen vidék az, a mely a munkásmozgalmakra a legalkalmasabbnak bizonyult és már egészen a középkortól fogva láttuk, hogy ott volt mindig a góczpontja a munkásmozgalmaknak és onnét terjedtek szét, mire példa a Dózsa-lázadás. Azt moudhatják talán néhányan, hogy a szoczializmus virusa nem igen fog hatni, mert hiszen az tisztán theoretikus dolog, sőt talán utópisztikus is, a mely Magyarország praktikus nézeteivel, a magyar népnek praktikus felfogásával nem igen egyeztethető meg. De azt látjuk egyáltalában minden társadalmi változásnál, hogy az államnak minden nagyobb krízise alkalmából mindig az irodalom képezte a hirnökét és mindig az irodalom volt az, a mely nagyrészt okozta a krízisnek kitörését. Látjuk azt Francziaországban, hogy az encziklopedisták voltak azok, a kik hírnökei, de előkészítői is voltak a nagy franczia forradalomnak és annak világrendítő hatalmának. Látjuk, hogy minálunk, hogy épen e század elején a nemzeti felébredés úgyszólván az irodalom útján történt, a mi azután tettre ébresztette a nemzetet. Régi axióma az, t. ház, hogy a helyzetnek fejlődése teremti az irodalmat, az irodalom meg a helyzet nemzik az akcziót. De mielőtt, t. ház, áttérnék egyáltalában a szoczializmus gyógykezelésének, vagy egyáltalán vezetésének módozataira, legyen szabad néhány szót annak történelméről, vagyis inkább fejlődéséről elmondani. (Halljuk! Halljuk!) A gazdag és szegény, a munkaadó és munkás közötti nagy érdekellentét már oly régi, mint maga a czivilizáczió, és a czivilizáczió