Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

5g 51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. termelőinket, gazdaközönségünkeí illeti, kik nincsenek tekintettel korunk szignaturájára, mely a szövetkezeti tendencziák csiílagzatában áll. És midőn majdnem mindenütt, majdnem miuden termelési és gyártási ágban a jelszó az érdekek szövetsége, a kartellirozás, akkor a mi gazdaközönségünknek is meg kellene már egyszer értenie ezen irányzatok intelmét és szövetkeznie kellene az érdekek tömörítése és csoportosítása által. Ezzel azonban korántsem akarom azt állítani, hogy az események logikájában gyökeredző, tehát természetszerű" elementáris erővel megnyilatkozó válságokat bárminő hatalmi eszközökkel feltartóztatni, vagy meggátolni lehet. Hanem igenis állílhatom, hogy a kedvezőtlen üzleti konjunktúrák némileg korlátozhatók e rendszeres szervezkedéssel. Tehát éu aktiv ellenállást értek passzív megadás helyett. És válságos viszonyok közt is, ágy-e t. ház, nem az fog-e legkevésbbé szenvedni, a ki legjobban szervezkedve harczkészen álla küzdelemre? (Tetssés jobbfelöl.) E szervezkedés alatt ismét természetesen nem a kartellszellemben való azon szövetkezést értem, mely a fogyasztóközönség sarokba szorítását czélozhatná és a mi a gabonaválság piaczi jellege miatt normális időkben különben sem kérésziül vihető, hanem a termelők összességének egyöntetű akczióját a végből, hogy termékeit egységes alapon kezelve, egységes alapon is hozzák árúba, és így élvezzék összes előnyeit azon rendszernek, melynek ismertetése jelen igénytelen felszólalásom tulajdonképeni tárgya, az melynek ismertetésére kérem szives türelmüket, és a mely rendszer a következő. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Álljanak a termelők össze — és az értelmes része bizonyára készséggel is csatlakozni is fog ehhez a mozgalomhoz — és alakítsanak egy érdekszövetséget, mondjuk társulatot, mezőgazdasági termékeik értékesítése czéljából. a mi alatt nemcsak az eladást és az ezzel alaki összefüggésben lévő műveleteket, hanem mindazon teendőket is értem, melyek ezen értékesítésnek szerves kiegészítő részét képezik, mint például az előlegnyujtáB a még lábon álló termésre megfelelő kautélák mellett, esetleg a termés begyűjtése és beszállítása, a gazdasági és forgalmi góczpontokon felállítandó nagy raktárakba, ott kezelése, osztályozása, előlegnyujtás a már beraktározott gabonára, annak eladása és elszámolása. Mindezen műveletek alapja az érdekszövelségnek, mint társulatnak, a gyakorlati élethez mért orgauizácziója. Mindenekelőtt, t. ház, tisztába kell hoznunk a gabonanemtíek osztályozásának elvét, állandó minták, úgynevezett standardok szerint, a mi hogy ha megtörténik, úgy gabona-kivitelünk esetleges hanyatlásának nemcsak útját állhatjuk, hanem általában kedvezőtlen üzleti konjunktúrák beálltával a mi kivitelünket más termelő országok rovására még elő is segítjük. Mert a gabna, különösen a kiviteli gabna szilárd minták szerint osztályozva, a fogyasztó, vásárló és közvetítő világpiaczoknak olyan faczilitásokat nyújt, a melyeket az internaczionális kereskedelem egy nagy forgalom keretében nem akar és nem is tud nélkülözni. De gabnánk, illetve búzánk osztályozása elősegítené még azt is, hogy a külföldi piaczokon a határidőüzlet búzánkban állandósíttatnék és par" exellenee búzatermelő országunk, jellegének megfelelő mértékben fejlesztetnék. Jól tudom én azt, t. ház, hogy a mi gabnatermelő közönségünk nagy részének véleménye az, hogy a határidőüzlet kedvezőtlen befolyással van termelésünk értékesítésére és ha ez a jelen rendszer lokális irányban korlátozott viszonyaira akczeptálható lenne is, mégis a határidőüzlet rendszeres kiterjesztéséből a külföldi piaczokra csak kedvező eredmény várható, a mi természetes is, mert gabnaügyletünket minden köiülmények között belevonja a nagy világforgalombít, a mi által a világpiacz túlírnom érzékenységénél s majdnem szüntelen oszczilláczi'íjánál fogva néha csak pillanatokra, perczekre adott kedvező alkalom is mindig sikeresen ki lehetne használható a mi kivitelünk érdekében. Hogy ha tehát a határidőüzlettel, mint gazdasági életünkbe belevegyülő faktorral már egyáltalában számolnunk kell, akkor iparkodjunk azt legalább a mi szolgálatunkba hajtani, a mit egy ország összes vagy tekintélyes számú termelőiből álló érdekszövetség annál inkább s annál könnyebben fog megtehetni, mert egységes szervezete által nemcsak a határidőüzlet irányát is részben korlátolhatja, hanem épen ezzel és viszont korrekturát gyakorolhat időnkénti gabnapiaczunk, sőt néha általános gabnatermeíésünk helyzetére is. A mennyiben pedig bizonyos megállapítandó határokon belül és bizonyos feltételekhez fűzve a határidőüzleti műveleteket úgyis mint érdekközösségen alapuló társulat, úgyis mint közvetítő orgánum a termelők, illetőleg egyes tagjai számára teljesíti és a műveletekből vagy a közvetítésből eredő, bármely haszonra tesz szert, ez utolsó sorban mégis csak a társulat tagjainak javára fog majd elszámoltatni. Rátérve most mái magára a gabona osztályozására, ez úgy lenne legjobban eszközölhető, ha az egyes számbavehető vidékek terméseinek átlagából, például a búzánál talán legjobban a. fehér, vörös és a kevert fajokra elkülönítve, a évenkénti termés begyűjtése után állandó minták, úgynevezett standardok állapíttatnának meg a