Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-51
51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. 53 eddigi működéséből kitűnik a miniszter úrnak tárczája iránti meleg érdeklődése, annak minden egyes apró, parányi részecskéjére kiterjedő figyelme, az az óhaja, az ország gazdasági viszonyait lehetőleg előmozdítani, a rossznak bizonyult állapotokat eltörölni, megsemmisíteni, jóval pótolni, a jót pedig még jobbal helyettesíteni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Nem vagyok én legkevésbbé sem optimista, nem látok én semmit túlságos rózsás színben, tudom én, hogy van még elég kívánni valósik, tökéletesíteni, javítani valónk ez ország gazdasági viszonyain, de nem szabad viszont túlsötétnek sem látnunk a helyzetet, nem apró, kis bajokért minden fennállót rosszaim, helyteleníteni, minden létezővel elégedetlennek lenni, miként azt sokszor egyes túllelkes, túlszanguinikus természettel bíró férfiak teszik. Hisz eléggé halad ez az ország, hacsak vizsgálat alá veszszük a tavalyi kiállítást az 1885. évivel összehasonlítva, ez minden objektív, igazán tisztán látni óhajtó és tudó előtt a gazdasági haladásnak elég fényes és eklatáns bizonyságaként szerepel. Nagyobb gazdáink örömmel üdvözlik az évről-évre szaporodó, minden nagyobb és nagyobb mennyiségben és jobb és jobb minőségben napvilágot látó új gépeket, a raczionálisabb, észszerűbb és intenzivebb gazdálkodást, mi által lehetségessé válik a földbirtok tiszta jövedelmének tetemesen nagy mértékben való emelése. (Igás! Úgy van! jóbbfelől.) Fényes bizonyságaként szerepel az intenzivebb gazdálkodásnak, az ugarnak oly nagy mérvben való felhagyása, hogy míg 1870-ben az összes szántóföldnek 21 1 /2°/o-a volt ugar, addig 1894-ben már csak 14°/o. Az 1879-ben felállított kulturmérnökség nagyban hozzájárul a talajjavításokhoz, lecsapolások és öntözések által sok ezer, eddig igen kevéssé hasznavehető ^földterület szép és dús hozamot ad. Mindezek azonban különösen a nagyobb birtokosnak biztosítnak előnyöket, és sajnálom, hogy itt nemérthetek egyet Marj ay t. képviselőtársam tegnapelőtt tartott beszédével, a ki azt mondotta, hogy a parasztbirtokos osztály helyzete szomorú, mert a parasztbirtokos, mint — azt mondhatni — gazda és munkás egy személyben, gazdasága megmunkálására igen kevés kiadása levén, szintén képes szűk korlátok közé szorított csekély igényeit kielégíteni. De különösen szomorú a helyzetük a mi középbirtokosainknak, melyek sem a nagybirtok, sem a parasztbirtok előnyeit nem élvezik, de meg kell küzdeniök a mostani súlyos gazdasági válság alatt sok olyan nehézségekkel, melyeket lelkemből kívánom, hogy képesek legyenek leküzdeni, de melyeknek leküzdhetésére összes szellemi és lelki erejökre, saját maguktól és családjaktól sok mindennek megvonására van szükségük. És e középbirtokosok különösen az erdélyi részekben érzik a sanyarú helyzetet, hol a birtokok nagyobb részét igen kevés hasznot hajtó erdőségek képezik, a mi pedig kevés mívelés alatt álló föld van, annáF hol a talaj rossz minősége, hol a zord klimatikus viszonyok, majd a munkáshiány, vagy a birtoknak vasúttól és várostól való távolsága mind oly kellemetlen, súlyosan a vállakra nehezedő terheket képeznek, melyeken tudom jól, miszerint direkt intézkedésekkel segítni nem lehet, de arra kell törekednünk, miszerint nevezettek sorsa minél előbb a lehető, rendelkezésre álló eszközökkel javíttassák. (Helyeslés jóbbfelől.) Mert oly férfiakat, kik a magyar nemzeti szellem fentartása és fejlesztése körűi Magyarország legexponáltabb részein a legnagyobb szolgálatokat tették eddig és teszik most is e hazának, megsemmisülni hagynunk nem szabad, nem lehet, ezt kívánja és hangosan követeli saját becsületünk és lelkiismeretünk. Ez így van sajnos specziell a középbirtokos osztálynál, de azért nem mondható általán a birtokososztály rosszabbodása, sőt javulás észlelhető, mert ha például vizsgálat alá veszszük azon változásokat, melyek végrehajtás utján történtek, míg 1880-ban Í7Y-2 millió, addig 1885-ben már csak 12-1 millió és 1895-ben 119 millió értékű birtok cserélt ilyen alapon gazdát. Örömmel kell konstatálnunk az utóbbi években a szarvasmarhatenyésztés terén tett kormányzati sikerdús intézkedéseket, és e tekintetben főleg a vármegyei gazdasági egyesületek és bizottságoknak teendő kötelességül ezentúl mindent megtenni a tenyésztés lehető további emelésére. Kiállítások és díjazások is nagyban ösztönzik a gazdákat jó és korrekt állatokat nevelni, mely nevelhetésnek különösen fontos előfeltételét képezi az apaállatok lehető legnagyobb szigorral való megválasztása, mit a vizsgáló bizottságok néha nem épen a leglelkiismeretesebben teljesítenek, jónak minősítve sokszor rossz apaállatot is csupa előzékenykedésből, kedveskedésből, hogy ezáltal a községet az új állat beszerzésétől megkíméljék és ezáltal indirekté sokkal nagyobb kárt okoznak a községnek, mintha a rossz állat kiselejtezését elrendelve, megfelelő jónak beszerzését írnák elő. És mivel a mostani olcsó gabonaárak mellett inkább a szarvasmarhatenyésztésre kell a gazdának a fősúlyt fektetnie,; első conditio sine qua nonja a szükséges erdei legelő, ez teszi lehetővé Svájcz állattenyésztésének minden más
