Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. 51 a mi az istené, a császárnak, a mi a császáré. Nem az a baj uraim, hogy adót kell fizetnünk, hanem az a baj, hogy rosszul van kiróva. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Vegyük például: a tisztviselőnek van 500 forint fizetése, ettől fizet állami adót öt forintot. Ha nekem van földbirtokom, mely 500 forint tiszta jövedelmet hoz, akkor legalább is 100 forint adót fizetek. Hol itt az igazság ? Ha még hozzáveszszük azt a sokféle pótadót, melyet az állami adó alapján vetnek ki, akkor a kisbirtokos földmívelő tízszer annyit fizet, mint akárki más. Mondok még czifrábbat. (Derültség. Bálijuk ! Halljuk!) Egy földbirtokosnak van 200 hold földje, ettől fizet évenkint körülbelül 500 forintot. Meggondolja magát, eladja, vesz érte állami papírokat és nem fizet semmit. (Derültség.) Vagy ha valaki elmegy a börzére gseftelni, néhány nap alatt nyerhet ezreket és ezreket (Felkiáltások a jobboldalon: El is veszítheti!) és nem fizet semmit. Addig, míg a börzespekulánsok ezreket és ezreket nyernek, addig a szegény ember fáradozik gazdasága körííl és a gazdák milliókat fizetnek az államkasszába, a börzespekulánsok pedig semmit. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ez az első baja a szegény gazdaközönségnek. Második baja az, hogy a gabonának nincsen semmi ára. Sok ember panaszkodott előttem és azt mondta: Uram, igen szívesen megfizetnők mi az adót, ha még annyi volna is, csak legyen miből. Szőlőinket tönkretette a fillokszera, azelőtt a bor árából kifizettük az adót és még a télbe is beruházkodtnnk. Most ez megszűnt és marad csak csekély gazdaságunk és gabonánknak nincsen semmi ára, a búzát hat forintért, az árpát öt forintért el kell adni. És azt mondta ugyanaz az ember, a ki előttem panaszkodott: nekem meg egy negyed telkem van, fizettem az utolsó évben utánna hatvan forint állami adót, a kovácsnak tíz forintot, a bodnárnak öt forintot, biztosításra húsz forintot, tehát kiadtam összesen százkét forintot. Bevettem pedig, mert nem adhattam el többet, mint tizenöt métermázsa árpát öt forintjával, ez hetvenöt forint és öt métermázsa búzát hat forintjával, ez harmincz forint, tehát összesen százó't forintot; ha levonom a kiadásokat a bevételből, marad három forintom. Hát három forintból vegyen ő riíhát, fizessen adót, ápolja betegét, fizesse a gyógyszertárt, vegyen könyvet iskolába járó gyermekének, vegyen húst, sót, gazdasági szereket, ha esetleg valakije elhal, azt temettesse el, adja férjhez a leányát, házasítsa ki fiát, fizesse, ha valami adóssága van, a kamatot. Hátha az ilyen embert valami baj éri, ha például egy marhája elhull, akkor új adósságot keli csinálnia s akkor vége van. Hát nincs ez ellen semmi orvosság? A börzespekulánsok s az általuk fizetett börzeújságok tele torokkal kiabálják, hogy nincs, mert azt mondjék Amerikában, Ausztráliában, a tengeren túl igen sok búza terem. Aztán azt mondják : túltermés van; harmadszor, hogy sok a heverő búza. Hát nem igaz, hogy túltermés volna, és nem igaz, hogy heverő búza volna Ruhland, egy tudós német fiatal gazda vette magának azt a fáradságot, hogy beutazta a világot, hogy így meggyőződjék róla, hol van a táltermés, hol a heverő búza. Mindenütt azt mondták neki: bizony közepes termés volt, sőt némely emberek éheznek is. Tehát ha sem túltermés, sem heverő búza nincs, miért olcsó a gabona? Ennek két oka van. Először rossz gazdásági politikánk. A kormány megengedte, hogy búzánk kiszoruljon a német, a francziaországi piaczokról, úgy hogy a nagy vám miatt oda nem vihetjük búzánkat. Másodszor megengedte a kormány, hogy Oláh- és Oroszországból a búza csekély vám mellett behozassék. így e szemetes, alsóbb rendű búza ellepi piaczainkat és leszorítja a mi szép és jó búzánk árát. A helyett, hogy a t. kormány az orosz vagy oláh búzára kivetett volna öt forintot, csak egy forint ötven krajczárt vetett ki és az élelmes és gazdag gőzmalmosoknak még ezt a potom egy forint ötven krajczárt is elengedte. Hogyan? Az országgyűlés hozott olyan törvényt, a melynek következtében be szabad hozni portékákat az országba vámmentesen, ha azt itt feldolgozzák és a feldolgozott anyagot a külföldön eladják. De az élelmes gőzmolnárok (Élénk derültség.) ki tudják a törvényt játszani. Ok a búzát behozzák vám nélkül az országba s ezzel búzánk árát lenyomják és ha feldolgozzák, nem viszik ki azt a küíállamokba, a mint azt a törvény előírja, hanem itt a szegény embereknek eladják. Innen van az, hogy a gőzmalmi liszt egy idő óta keserű. (Úgy van! balf elöl. Derültség jobbfelöl) Mert ha megőrlik a mi szép búzánkat, azt a jó liszt|t kiviszik, mi pedig kénytelenek vagyunk olcsón"* adni a jó búzát és drágán orosz lisztet venni. A második oka annak, hogy a búza olcsóbb, a börzespekulánsok. A börzén, uraim, mindent a világon vesznek és adnak, sőt olyan dolgokat is, a melyek nem is exisztálnak. Például két kereskedő összejön és az egyik azt mondja a másiknak: »Te adj el nekem tiz vaggon búzát hat forintjával!« — az 60.000 forint, — például 1897. április 1-jére, De annak, a ki a búzát eladta, soha tíz vaggon búzája nem volt, sem pedig az, a ki megvette, talán egész életében egy rakáson soha még 60.000 forintot nem látott. (Derültség.) írnak szerződést, megjön április 1-je, De április 1-éig a búza ára felszökött egy forinttal. Akkor a vevő azt mondja az 7*