Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. 43 tőkét igényelnek, s jövedelmök egy részét első sorban a tőke amortizácziójára kell fordítani, tehát az egy vámterületen levő osztrák gyárakkal nem állhatják ki a versenyt. A szomszéd Ausztriában régibb czukorgyárak lévén, azoknak tőkéi legnagyobb részben le vannak írva, azok tehát hitel- és egyéb kedvezmények nyújtásával képesek a mi czukorgyárainkra nagyobb pressziót gyakorolni és így a mi 21 czukorgyárunk alig képes megállani a 200 és egynéhány osztrák czukorgyár nyomásával szemben. T. képviselőház! Megint előáll itt a közös vámterület hátránya, mivel itt sem vagyunk képesek intenziv gazdálkodásra, mert a fogyasztási adók rendszere az önök bölcs kiegyezése szerint kell, hogy közös legyen és ez egyáltalában akadályul szolgál arra, hogy mi a czukorrépa-termel és intenzivitását fejleszszük és ez által nagyobb jövedelemre tegyünk szert. T. ház! Hogy mi mit fizetünk Ausztriának azért, hogy nem tudunk intenzive gazdálkodni, csak magánál a czukortermelésnél, e tekintetben a következő statisztikai adatokat vagyok bátor felhozni. (Halljuk ! Halljuk !) Mi behoztunk Ausztriából — az 1889 — 1894. éveket veszem — 711.812 métermázsa czukrot. Már most, t. képviselőház, a czukornak a fogyasztási adóját ott fizetik, a hol az termeltetett. Ha most már 11 forintjával veszszük, — mert annyi a métermázsának adója ma — 7,829.932 forintot fizettünk Ausztriának. Épen így vagyunk a kiviteli prémiumokkal is. Gondolom, az 1884 : XXIII. törvényczikk szerint minden 100 kilogramm tiszta czukor kivitel után az állami prémium 1 forint 50 krajczár és 2 forint 30 krajczárig váltakozik. Ezen visszafizetés igaz, hogy a közös vámból befolyt jövedelmeket terheli első sorban, de csak öt millió forintig és csak a múlt évben emelkedett fel kilenez millió forintra; ebből a quóta arányában minket 30 százalék illet, a mi voltaképen a mi terhünket képezi. Most már, t. ház, ha nézzük azt, hogy ötesztendei cziklus alatt Ausztria kivitt 46,546.306 métermázsa czukrot akkor, midőn Magyarország a közös vámterület által elnyomatván, nem vitt ki csak 3,040.000 métermázsát : akkor kiszámíthatjuk — nem kell ahhoz nagy mathematikusnak lenni, — hogy e ezímen is Magyarország 7,540.000 forinttal károsodott. Gr. Zichy Jenő: Ez a közös vámterület vívmánya! Komjáthy Béla: Hiába akarunk mi tehát Magyarországon intenziv gazdálkodást folytatni. Pedig méltóztassék elhinni, csak azzal tudnók Magyarországot megmenteni; csak azzal tudnók képessé tenni a magyar közönséget arra, hogy óriási terheit elviselhesse. Mert az által, hogy mi oda vagyunk kötve Ausztria érdekeihez, nem vagyunk képesek intenziv gazdálkodást folytatni, Hogy ennek bizonyságát adjam — nem akarom a t. házat a statisztikai adatok egész özönével untatni — (Halljuk!) Halljuk!) csak rá akarok untatni, hogy magánál a sörnél is ezen ötévi cziklus alatt 3,078.888 forintot vesztettünk. Mindezek az adatok nem önkényűleg, tetszés szerint vannak összeállítva, hanem a minisztérium által rendelkezésre bocsátott hivatalos adatokból vettem azokat ki és remélem, hogy a t, miniszter úr is igazat fog abban adni, hogy egyetlen egy számban nem tévedtem. Tehát igenis a sörnél is annyit vesztettünk, mert ezen öt évi cziklus alatt 1,026.296 mázsát hoztunk be. Igaz, hogy akkor, mikor ezekről beszélünk, előre látom, hogy a miniszter úrnak felelete az lesz, hogy mi rekompenzálva vagyunk az által, hogy a gabonát kivihetjük az osztrák piaczra. Bővebben nem akarok ezzel foglalkozni, csak annyit jegyzek meg, hogy elismerem, hogy évenként két millió métermázsa árpát kiviszünk, de vájjon hogyha nem vagyunk ily fogyasztási adókkal odakötve Ausztriához, nem lehetne ezt feldolgozni Magyarországon s nem volna-e ez a vagyonosodás oly alapja, mely bennünket képesekké tenne az állami terhek elviselésére. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Mindenben, a mi Magyarországon intenziv gazdálkodásra vonatkozik, a mi Magyarországnak némi jövedelmet adhatna, mi tisztán Ausztriának vagyunk kiszolgáltatva. (Igsaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ezt a t. miniszter úrnak épúgy kell tudnia, midőn miniszteri székét elfoglalta, kellett annyi szakértelemmel birnia, tudom, hogy birt is, hogy ezen dolgokat el kell ismernie. Itt van a szesztermelés. Ezelőtt Magyarország nagy szesztermelő volt, úgy hogy itthon szerezte be szesz-szükségletét s nagy kivitelünk volt; a mezőgazdasági szeszgyárak prosperáltak, a föld jövedelmezett és sok pénz özönlött az országba. Az osztrákoknak ez nem tetszett, a minisztérium itt is rögtön beadta a derekát és nagy bölcseséggel találta fel azt, hogy a szeszmennyiséget kontingentálják; azt mondta, hogy 1,800.000 hektolitert termel a két állam, ebből közel egy milliót odaadtak a kisebb szesztermelő Ausztriának s alig 800.000-el elégítették ki Magyarországot. Mesterségesen odamentünk, hogy a szeszből befolyó jövedelem csonkítva lett, hogy a földet nem tudjuk javítani úgy, a mint a szeszgyáraknak javítaniok kellene, hogy ez által földjeinkből nagyobb jövedelmet tudjunk elérni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a szesz egy részét Ausztriába vagyunk kénytelenek exportálni. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak meghallgatni a szónokot.