Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-67
456 67. országos ülés 1897. msirezius 10-én, szerdin. e bajok orvoslására alkalmasak, azért követkéz- 1 tétjük, hogyha azokat az intézményeket kellőleg módosítva, hazai viszonyainkra meghonosítjuk, -segítve lesz némileg a bajon. Itt van és a mondottakból önként folyik a szerződések pongyolasága ellen, a clara pacta boni amici-féle elv. E tekintetben a Code Napóleon 1341. és következő szakaszai nyújtanak útmutatást az okirati kényszer tekintetében. (Egy Jtang jobbfelöl: Mégis csak a Code Napóleonhoz folyamodik!) Hát az egyik a Codeból veszi, a másik az Entwurfból. Én részemről ezt az egy szakaszt, tudniillik az okirati kényszert a Codeból ajánlom. Nem kell ahhoz közjegyző, elég ahhoz papir és plajbász. A kereskedelmi téren jól eltalálták a módját az okirati kényszer megvalósításának: többnyire a seblussok nem köttetnek szóval. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Mennyi schluss köttetik szóval?! A legtöbb! Emmer Kornél: Kérem, elég bajom volt velők, de legalább itt a fővárosban így történik. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ezzel nem segítünk! Emmer Kornél: E szerint e? nem nyerte meg az igazságügyminiszter úr tetszését. (Derültség.) Át fogok tehát másra térni. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a békéltetési eljárás a perek számának csökkentésére, de nem abban a formában, a mint Francziaországban dívik, a hol merő időtrabló formalitássá vált, hanem úgy, a mint én íizt bátor voltam egy ízben javasolni, és a melyben megfelel a magyar felfogásnak, a magyar jogtörténetnek is. E szerint a bíró a per minden stádiumában, tehát a per legelején is, ha látja, hogy a felek jóhiszeműek, egy vir bonushoz, egy arbiterhez utasíthatja őket, a kit kinevez ad hoc, és a ki az illetőknek rokona, szomszédja, vagy a községben vagy a városban ismert tekintélyes ember, hogy kísérelje meg velük a békéltetést. Én Zürichben láttam ezt. Ott véletlenül a hivatalos békebíró ilyen ember volt, és nekem nem birták eléggé dicsérni a törvényszéki elnök és a bírák, hogy ez hány százalékát a pereknek emészti meg már csirájában, mert olyan szerencsés, olyan tapintatos modora volt. Ilyen embereket községekben, városokban találni — azt hiszem — nem lehetetlen. De itt van végre — és erre fektetem a fősúlyt — a sürgősségi eljárás. Ez különben szintén nem tetszik az igazságügyminiszter úrnak. (Derültség.) Jogom van ezt következtetni azért, mert én e tekintetben egy teljesen kidolgozott és indokolt javaslatot nyújtottam be az igazságügyminiszteriumhoz már régebben és arra abszolúte nem reagáltak, fel kell tehát tennem, hogy nem tetszik. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Én nem láttam! Emmer Kornél: Nagyon sajnálom, van belőle még példányom. (Derültség.) T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Megígérem, hogy két órára készen leszek. (Halljuk ! Halljuk! Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne beszélgessenek a szónokkal! Emmer Kornél: A Code de procedure egyes szakaszain alapszik ez az intézmény, a mely azonban a párisi Chátelet e tekintetbeni eljárásával párhuzamosan Magyarországon is fejlődött. Meg volt ennek áldása nálunk is, de azután az 1848-as események után feledésbe ment és senkinek nem jutott eszébe azt az ósdi eszmét feleleveníteni s új élttre hivni. A franczia törvényszéki elnöknek ugyanis az a hatásköre van, hogy minden, de minden — nincs korlát — magánjogi sürgős ügyben azonnal, vagy naprólnapra, vagy óráról-órára, sőt még magánlakásába is idézvén feleket, ideiglenes és a netalán megindítandó pernek nem prejudikáló határozatot hozzon, rendelkezést tegyen. Múltkor Tisza István gróf, a föld mivel ésügyi vitánál, hozott föl egy példát, azt mondván, hogy a szegénységnek egyik oka az, hogy a tartásra kötelezett szülők elhanyagolják gyermekeiket, vagy viszont a tartásra kötelezett gyermekek szülőiket, mert míg a per lefolyik, addig az tönkre megy, elzüllik. 0 azt indítványozta, hogy ezeket a közigazgatási közegeknek szolgáltassuk ki, azoknak adjunk référéjogosúltságot, hogy sürgős intézkedést tegyenek. E hetekben egy második példája volt a lapokban olvasható egy ily référé-kérdésnek. Váló házasfelek lévén, a férj nem akarja elhagyni az asszony lakását, melyhez — ha jól tudom — nem volt joga. Ez elhúzódott hónapokig, az ügy egészen a kúriáig ment fel, és a felülvizsgálati tanács határozata után volt csak a jogrend helyreállítható. Itt van számos esete a mindennapi életnek, — ki meríthetné ki ezeket — melyekre nézve Magyarországon semmi segély, semmi instanczia nincs. Itt vannak az örökös-társak ideiglenes viszonyai, a kiskorúnak mikénti eltartásának ideiglenes eldöntése, az árverés felfüggesztése, például midőn véletlenül egy egészen idegen ember holmija foglaltatott le. E tekintetben most igény-pereket kell támasztani. Ezeket én nem bírom kimeríteni, mert ezekről könyvek vannak Összeírva, de mindenki kell hogy érezze, hogy mindennap fordulnak elő ilyen esetek, a melyekben az »első segély*, az ideiglenes elintézés, nagy jótétemény volna. Hogy mily perirtó erő van abban, t. ház, ha a
