Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

4<28 e

^' országos ülés 1887. után mondható. Tehát jgen kérném a t. házat, és általában a nyilvánosság orgánumait, ne engedjék a vételeket úgy feltüntetni, mintha teljesen kidobott pénzekről volna szó. Ilyen nagy vételeknél előfordul, hogy egyik tárgy drágábban, a másik olcsóbban szereztetik be, de az vitán kivül van, hogy igen becses anyaggal gazdagodik e vételek egy részével a szépművészeti múzeum. Kérem különben a t. házat, méltóztassék majd jelentésemet annak idején tárgyalás alá venni. Ezt akartam a képviselő úrnak megjegyezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tétel ellen kifogás nem tétetvén, a ház megszavazza. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Bevétel 410 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa) ; Iparművészeti múzeum. Bendes kiadások XX. fejezet, 55. czím. Személyi járandóságok és dologi kiadások 29.520 forint, Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa).- Műemlékek országos bizottsága. Kiadás: Személyi járandóságok és dologi kiadások 11.250 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Műemlékek fentaitása. Kiadás: 26.200 forint. Rakovszky István jegyző: Gróf Be nyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! (Halljuk l Halljuk!) Műemlékeink fentartására, kisajátításokra és ásatásokra 1897-re is csak 20.000 forint van előirányozva. Ez az összeg elégtelen e czélokra, azért is igen kérem a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, legyen szives, ha nem is az idén, de mindenesetre a jövő évi költségvetésbe ennél nagyobb és e czélokra megfelelő összeget felvenni. Legszebb épületeink, templomaink, palotáink elpusztultak a török világban, műemlékeink száma úgyis csekély, igyekezzünk tehát legalább ezeket fentartani és megmenteni az enyészettől. A mi az ásatásokat illeti, ezek dolgában is még nagyon hátra vagyunk. Vegyünk példát az olaszoktól, a kiknek pénzügyei nem kedvezőbbek a mieinknél és ők mégis Pompejit már majdnem egészen kiásták. Vajha ezt mondhatnók mi is a mi Pompejinkről, Aquincumról. Egy kérdést intézek ez alkalommal a t. miniszter úrhoz: vájjon intézkedett-e kellőleg, hogy a budai királyi várpalota építésénél napfényre kerülő régiségek kellő oltalomban részesüljenek és el ne kallódjanak ? Azt hiszem, t. ház, hogy ott kellő felügyelet mellett igen nevezetes régiségekre fognak akadni, mert tudvalevőleg a märczlns 10-én, szerdán. mostani királyi várpalota és a miniszterelnöki palotával szemben álló fegyvertári épület Mátyás és Zsigmond király régi palotájának romjaiból épült. A fegyvertári épület, mint tudom, szintén lebontás alá fog kerülni. Ezt vagyok bátor a t. miniszter úr becses figyelmébe ajánlani. Mielőtt azonban rövid felszólalásomat bevégezném, a t. ház engedelmével szükségesnek tartok még valamit röviden előadni. Azt hiszem, mindnyájan, a kik itt vagyunk, pártkülönbség nélkül nagyon örvendenénk azon, ha a történelmi nevezetességű és jelenleg romokban he verő Visegrád ismét helyre állíttatnék. Mindnyájunkat visszatart azonban valami, visszatart a nagy költség és kiadás. Én azonban azt hiszem, hogy Visegrádot az államnak minden nagyobb megterheltetése nélkül rekonstruálni lehetne. Visegrád ugyanis nagyon egészséges helyen és gyönyörűen fekszik, közel a fővároshoz. A főváros népességének száma szaporodik s a főváros lakosságának nagy része nem hagyhatja el a fővárost, hanem a főváros környékén kénytelen nyaralni. A nyaralóhelyeken roppant drágák a villatelepek. Az a kérdés inVrűl tehát fel, nem lehetne-e a koronauradalom tulajdonát képező Visegrádból jókora területeket kihasítani, ezeket parczellázni és villatelepek számára eladni. Azt ídszem, t. miniszter úr, hogy lehetne és abban az esetben az ebből befolyó összegeket — természetesen nem egyszerre, az ilyen dolgok egyszerre keresztül nem vihetők, hanem szukczesszive évekre beosztva — esetleg a történelmi nevezetességű romok rekonstrukeziójára fordítani. Ezáltal, t. ház, kettős czél éretnék el. Először a történelmi nevezetességű romok az állam minden nagyobb megterheltetése nélkül helyreállíthatók volának, másrészről pedig a főváros egy gyönyörű kirándulási helyet nyerne. Bátor vagyok ezt a t. miniszter úrnak szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőliáz! (Halljuk! Halljuk!) Úgy a budavári, mint a fegyvertár! épületeknél gond van arra fordítva, hogy az ott napfényre kerülő régiségek kellőleg megóvassanak (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) és annak idején kellőleg elhelyeztessenek. A visegrádi villaépítési terv is, bár semmi kétség, hogy ez más reszorthoz tartozik, igen figyelemreméltó. Én annak csak örülnék, ha valamely pénzösszeg birtokába juthatnánk Visegrád restaurálására, a melyet az igen tisztelt képviselő úr kiemelt, de a tervezett mód felett nem áll hatalmamban nyilatkozni. Még, ha már felszólaltam, csak azt jegyzem meg, hogy a műemlékek országos bizottsága meglehetős élénk tevékenységet fejtett ki a legutóbb