Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

424 66. országos ülés 1897. márczlns 9-én, kedden. igazán komoly kongzideráezió tárgyát kell hogy képezze. Például nagyon örülnénk, ha annak idején ezt a helyiséget, a képviselőház épületét, múzeumi czélra megkaphatnék. (Helyeslés.) Már határozottan aggályom van arra nézve, hogy a technika, továbbá a bölcsészeti karnak mostani épülete muzeális czélra használtassék föl. Ez más kérdés; e fölött még lehet elmélkedni, de első hallásra ez olyannak látszik nekem, melynek elfogadása csaknem leküzdhetlen akadályokba ütközik. Felemlítette a t. képviselő úr azt is, hogy tegnap több képviselőtársunkkal megjelent a Csillag-utczában levő Nagel-féle házban, a hol megtekintette az etnográfiai muzeumot. A t. képviselő úr rektifikálta a tegnapi hírlapi közleményt, a mely különben természetesen nem tőle származik, s a mely szerint az a múzeum felügyelet nélkül volna, holott Jankó János, segédjével együtt, folyton ott dolgozik és leltároz. A hír másik részét nem méltóztatott rektifikálni, hogy tudniillik én itt azt mondtam volna, hogy ÍIZ etnográfiai múzeum bérhelyisége teljesen jó, a mit sohasem mondtam és nem is mondhattam, a mennyiben én is azt hiszem, hogy az, tekintve a felhalmozott anyag nagy mennyiségét, egyébre, mint raktározási czélokra nem alkalmas. Kezemben van az ezidei évi jelentésem, a mely most sajtó alatt van és a melyet nemsokára a ház elé fogok terjeszteni. A jelentésben ez ügyről így szólok (olvassa): »Az elmúlt év a magyar nemzeti múzeum néprajzi osztályának életében örök emlékezetű marad, minthogy az ezredéves országos kiállítás alkalmával az eddig szerény gyűjtemény egy önálló külön múzeum feltételeihez mért széles alapokat nyert, oly gazdag anyaggal gyarapodván egyszerre, hogy az osztálynak jelenlegi elhelyezése immár korántsem felelhet meg a hozzáférhetlen raktározáson kivííl semmi egyéb czélnak.« Ugyancsak e jelentésben mondom ezt (olvassa)- »Természetesen annak a szaporodásnak a jelenlegi bérhelyiség egyáltalán meg nem felelhetett s bár az május 1-én hat utczai és két udvari szobával bővíttetett, e pillanatban a helyiség annyira zsúfolva van, hogy azt immár a szakközönség elől is el kellett zárni, s hogy a néprajzi falu nagj^obb darabjait ideiglenesen a kiállítási renaissance-épület XXXI. számú termében kellett elhelyezni.« A néprajzi osztály, a mely már régebben ki van telepítve a Nagel-féle házba, a kiállítás után a következő csoportokkal gyarapodott: megkaptuk a törvényhatóságoktól a kiállítási falu Összes berendezési tárgyait, kivéve a bolgár házéit. Itt van azután gróf Zichy Jenő kaukázusi gyűjteménye, (Éljenzés.) mely úgy néprajzi, mint archeologikus szempontból nevezetes. Itt van Herman Ottó ősfoglalkozás csoportja, melyről külföldi szaktudósok is azt állítják, hogy annyira fontos, hogy helyrehozhatlan hiba volna meg nem őrizni, mert többé azokat a dolgokat nem is birnók megtalálni. Végre itt van a népies munkaeszközök gyűjteménye. így a néprajzi gyűjtemény, a mely 1895. év végén 11.060 darabból állt, most 30 vagy talán 40 ezer darabra szaporodott. Egy egész új múzeum keretét képezi tehát az anyag, a melyet tervszerű fejlesztés és vételek utján szép magyar néprajzi múzeummá kell átalakítani, a mely nemzetünk sajátságait, népszokásait feltűntetné. Erre minden ország nagy súlyt felktet s példának okáért újabban a szomszéd Ausztria is hatalmas lépéssel vitte előbbre ez ügyet. Nekem is az a programmom, hogy e múzeumban először a magyar, azután minden ittlakó nemzetiség etnográfiáját feltűntető tárgyak legyenek összegyűjtve, hogy a külföldi, a ki hozzánk látogat, ott a nép sajátságait, szokásait stb. maga előtt láthassa. Mikor e gazdag anyag átvételére került a sor, arról győződtünk meg, hogy a városligeti nyirkos levegőben a tárgyaknak, a melyek ki voltak állítva, egyik részét a rozsda, másik részét a penész támadta meg már a kiállítás alatt. Az átvételkor sürgősen kellett intézkednem, szintén előirányzat nélküli kiadással, hogy rögtön elszállíttassanak a gyűjtemény tárgyai a Havas-utezában kibérelt helyiségekbe, a hol azokat dezinficziáltattam és mikor a dezinfekczió megtörtént, átszállíttattam a csillag-utczai helyiségekbe, a hol egyelőre a tárgyakat raktároztattam, tehát nem rendeztettem, mert hiszen ez nem lehetséges ott, a hol a gyűjteményt helyszűke miatt hozzáférhetővé tenni nem lehet. Én tehát egyelőre csak azt akartam, hogy biztosítsam az állagot. Mindig azt hittük, hogy addig, míg alkalmas helyiségünk lesz, a kiállítás valamely fenmaradó épületében helyezhetjük el. De ez, mint említettem, lehetetlen volt, mert romlásnak indult ott a tárgyak egy része. (Helyeslés.) A Nagel-házban bérelt helyiség csak ezer négyszögméter területet ad, holott körülbelül háromezer négyszögméter területre van szükség, hogy a tárgyakat hozzáférhetően felállíttathassam. Jelentettem a t. háznak, hogy már is tárgyalásba bocsátkoztam a pénzügyminiszter úrral az iránt, hogy addig is, míg egy néprajzi múzeumot építhetünk, jól elhelyezhessük, hozzáférhetővé tegyük a szakközönségnek, épúgy, mint a nagy közönségnek. (Élénk helyeslés.) E tekintetben tizenöt ajánlat érkezett be hozzám, de én legjobban szeretném e gyűjteményt egy önálló házban elhelyezni, minek czélszertísége világos már csak a felügyelet, a gondozás szempontjából is. Hiszem és remélem, hogy augusztus elsejére megkapom azokat a helyiségeket, a melyekben teljesen hozzáférhetőleg elrendezhetjük