Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

418 66. országos ülés 1897. márczins 9-én, kedden. Óváry Ferencz: T. képviselőház i (Halljuk i Halljuk!) A tétel, melynél a t. ház türelmét néhány perezre igénybe venni szándékozom, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr költségvetésében ezúttal foglaltatik először; s már maga az a körülmény, hogy egy új kulturális intézmény életbeléptetéséről van szó, indokolttá teszi a tanügy barátai bővebb figyelmét és fokozottabb érdeklődését. Az 1868. évi XXXVIII. törvényezikk 50. szakaszának azon rendelkezése, mely a mezei gazdaság és kertészet köréből adandó praktikus útmutatásokat is az elemi iskola tantárgyai közé sorozza, végre gyakorlati és nem habozom kimondani, helyes megoldást nyert. Ez okból a legnagyobb örömmel fogadom az új tételt, s legföljebb csak azt sajnálom, hogy számolva a kezdet nehézségeivel, csupán ily csekély összeget lehetett előirányozni, e felfogásom szerint a népnevelés terén korszakot alkotó új instituezió bevezetésére. A lelkesedés és öröm, melylyel az erre vonatkozó, valamennyi közigazgatási bizottsághoz intézett körrendeletet a magyarság és tanügy igaz barátai országszerte fogadták, a legfényesebb bizonyíték arra nézve, hogy a kultuszminiszter úr kiváló érzékkel, a megvalósításnak legczélszerűbb módját találta el, midőn az idézett törvényben elrendelt mezőgazdasági és kertészeti gyakorlati útmutatásokat az ismétlő iskolák tantervébe utalta, lehetővé tevén ez által a tudás egyéb köreiből vett ismereteknek a nép körében való megkedveltetését, ismétlését és terjesztését. Mert, az új gazdasági ismétlő iskoláknak szervezete — legalább reám, t. ház — azt a benyomást teszi, hogy ez iskolák specziális mezőgazdasági feladatukon kivül, egy általánosabb rendeltetéssel is fognak bírni, a mennyiben a mellett, hogy első sorban és főképen a hazai viszonyaink között legnagyobb jelentőségű mezei gazdaság érdekeit szolgálják, a mi által, a jövőre nézve közgazdasági előmenetelünk szempontjából megbecsülhetetlen előnyökkel kecsegtetnek ; másrészt kiterjeszkedvén az összes hasznos és szükséges ismeretek elemeinek közlésére, ezáltal nemzeti közművelődésünk gyors és nagy arányú felvirágozása iránt keltenek bennünk jogosult reményeket. Én nem kicsinylem ennek a specziális mezőgazdasági czélnak a fontosságát, hiszen mindnyájan elismerjük, hogy az agrikultur-államokra nézve, a minő hazánk is, jóformán létkérdés, hogy a nemzetnek földmíveiéssel foglalkozó nagy zöme hivatására minden módon alkalmasabbá, képesebbé tétessék, sőt az európai iskoláztatás történetének tanulmányozása is megGyŐZőtt arról, hogy még olyan országokban is, melyekben a földmívelés aránylag kisebb jelentőségű mint nálunk, a nagy kulturpolitikasok minden időben felismerték a gazdasági nevelésnek a nemzet közgazdasági életére való roppant fontosságát és mindenkor kiváló goudot fordítottak arra, hogy a földmívelő nép már az iskolában megkaphassa mindazon gazdasági, elméleti és gyakorlati útmutatásokat, melyekre az életben szüksége lehet. így a girondista Condorcet népiskolai tervezetében, melyet pedig a világ összes pedagógusai mesterműnek tartanak, népiskolája második fokán, az úgynevezett secundariskolában, elrendeli a mezőgazdasági tudományok legszükségesebb elemeinek tanítását. Lepel ledér híres javaslata mindennemű és rangú növendékre nézve kötelezővé teszi a földmívelésbeu való gyakorlati jártasságot. Saint-Just meg pláne azt követeli, hogy az összes iskolás fiúk segédkezzenek az aratás munkájában. A népiskolák ezen mezőgazdasági vonását a császárság is, a második köztársaság is érintetlenül hagyta, sőt a jelenlegi franczia tanterv még nagyobb teret biztosít a gazdasági résznek, melynek tanítását a népiskolának mind a három fokán sok sikerrel folytatják. De így van ma már minden kulturállamban, a hol a földmívélésnek nagyobb jelentősége van. Én tehát ismétlem, t. ház, nem kicsinylem a gazdasági ismétlő-iskolák eme specziális mezőgazdasági feladatának fontosságát, de a másik, általánosabb kulturfeladatuk jelentőségét még ennél is előbbre teszem. Erős a hitem, hogy a nép szellemi neveltetésére üdvösebbet 1868 óta a magyar törvényhozás nem szavazott meg. (Élénk helyeslés.) Hiszen a tudatlanságnak nemcsak negatív, hanem pozitív oldala is van, mert nem csak a tudás hiányát, de a helyette felburjánzott babonaság és előítélet bőségét is jelenti, s a ki a tudás terjesztése által a babona és előítélet kiirtására vállalkozik, az a nemzeti kultúra ügyének eléggé nem méltányolható szolgálatot tesz. Épen ezért a legnagyobb ^elismeréssel adózom ez iskolák szervezőinek, úgy a kultuszminiszter úrnak, ki a mezőgazdaság és kertészet kultiválása mellett történelmünknek, alkotmányunknak, a földrajznak, a természettudományoknak és a matézisnek legalább elemeiben való megismertetését is ezen iskolák feladatává tévé; mint a földmíveíésiigyi miniszter úrnak, a ki az első 80 ismétlőiskola számára szakavatott tanítókat neveltetett s reménylem még évről-évre nagyobb számmal neveltetni fog s a ki a tanítók számára vezérkönyvrőí, a növendékek részére olvasókönyvről a saját költségvetése keretén belül gondoskodott és gondoskodik. Én, t. ház, bevallom, ezektől az iskoláktól igen sokat várok, ... Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi ,miniszter: Én is sokat várok! óváry Ferencz: . . . sőt bizonyos tekiu-