Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

66. országos ülés 1897. márczius 9-én, kedden. 415 többség az engedélyt nem adja meg. (Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: Kivannak ellenpróbát? (Nem!) Városy Gyula: Az ülés végén szót fogok kérni. (Zaj) Elnök: Á ház most nem adta meg a képviselő úrnak a szólás jogot. A tételre van-e valakinek észrevétele? Ha nincs, a tétel el van fogadva. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Elemi és polgári tanítóképzők. Rendes kiadások: XX. fejezet, 25. czíin. Rendes bevételek : VII. fejezet, 13. czím. Személyi járandóságok és dologi kiadások 492.589 forint. Rakovszky István jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház ! Mielőtt a tulaj donképeni tárgyra áttérnék, néhány megjegyzést kivánok tenni a Polónyi Géza t. képviselő úr által kezdett igen érdekes vitára vonatkozólag. A t. képviselő úrnak kifogása van az ellen, hogy a tanítók kántorsággal és harangozósággal is foglalkoznak. Erre csak azt jegyzem meg, hogy a tanítók a legtöbb esetben igen rossz néven vennék, ha a kántorságtól elütnék őket. Különben ez a t. miniszter úrnak nincs is hatalmában, mert a törvény megengedi ezt a felekezeti tanítóknak. Tudtommal harangozósággal a tanítók már nem foglalkoznak. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Említette a t. képviselő úr, hogy a felekezeti iskolák a középkor sötét maradványai. Pedig a felekezeti iskolák a legműveltebb államokban is a legújabb időkig fennállottak, például Németországban, a hol a tanügy a legvirágzóbb, a hol a felekezeti iskolák hazafiság szempontjából rossz szolgálatokat nem tehettek, mert iine Németország 1870 ben legyőzte Franeziaországot, a mely a képviselő úrnak az iskolák államosítása tekintetében mintaképe. Érre nézve megjegyzem, hogy midőn Francziaországban a liberális állam legyőzte a felekezetiséget, midőn megtörtént az, hogy Francziaországból a szerzeteseknek el kellett távozniok, midőn azok ellen az államkormány hadat indított : ugyanakkor az a kormány a kommunistákat és petrolőröket hazaeresztette. Én tehát Francziaországot hazám számára mintaképül nem fogadom el. Hangsúlyozta Polónyi Géza képviselő úr az állam és egyház közti harczot és az államnak kívánja a diadalt, Én hazám érdekében nem a harczot akarom állam és egyház közt

? hanem inkább a békességet, hogy értsék meg egymást és közakarattal működjenek a társadalom és haza javára. < A mi az államosítást illeti, erről már tegnap nyilatkoztam. Megmondtam, hogy bizonyos körülmények közt jogos és helyes, ha az állam maga állít iskolákat. E kérdéssel tehát most nem foglalkozom tovább. A t. miniszter úr kijelentette, hogy az 1893 : XXVI. törvényczikkben szó sincs arról, hogy az államsegélyt élvező tanító politikai tekintetben korlátozva volna. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter: Üldözésről beszéltem! Különben korlátozva sincsen! Mócsy Antal: Meg vagyok arról győződve, hogy a t. miniszter úr maga részéről nem is akar azokra a tanítókra befolyást gyakorolni, a kik állami segélyt élveznek, de tapasztaljuk mindenféle alkalmazottaktól, még nem állami alkalmazottaktól is, de a közkormányzattal összefüggésben levő alkalmazottaktól, például közigazgatási hivatalnokoktól, hogy azok csaknem kivétel nélkül mind és mind a kormánynak politikáját, törekvéseit szolgálják és kortes-eszközökként magukat felhasználni engedik. Ezek után bátorkodom a tulajdonképeni tárgyra áttérni. A tanítóképezdékró'l van szó. Mindenekelőtt bátorkodom a tanítóképezdébe való felvételt illetőleg elmondani nézeteimet és azokat a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. Törvényeink értelmében a tanítóképző-intézetekbe belépni kivánó ifjaknak vagy négy középtanodai osztályt kell végezni és erről bizonyítványt felmutatni, vagy pedig vizsgálaton igazolni azt, hogy ugyanoly terjedelmű ismeretekkel, előkészületekkel bírnak. Az utóbbi időben az a gyakorlat kapott lábra különösen az állami tanítóképezdéknél, hogy a magánúton előkészülő gyermekeket, a kik legtöbb esetben tanítók gyermekei, nem veszik fel a képezdébe, hanem csak olyanokat, a kik négy középtanodai osztályt végeztek. Én 27 esztendő óta foglalkozom tanítói képzéssel ; igen sok alkalmam volt megfigyeléseket, összehasonlításokat tenni azon tanulók közt, a kik magánúton készültek elő és azok közt, a kik négy középtanodai osztályt végezve jöttek a képezdébe. És mondhatom, hogy igen sok esetben az előbbiek mind a viselkedésben, mind pedig a tanulásban és előhaladásban leverték azokat, a kik négy középtanodai osztályt végeztek. Megvan ennek a maga természetes oka, t. ház. Hiszen a tanítók javadalmazása igen csekély, a tanítói pálya anyagilag háládatlan pálya, azért a középiskolákból csak igen kivételes esetben mennek jó tehetségtíek a képezdébe; hogy rendszerint csak a leggyöngébbek lépnek oda át. Hiszen az,"* a ki már négy gimnáziumi osztályt elvégzett és jól tanult, stipendiumokat kap, mindenféle támogatásban részesül, az kapaszkodik tovább, hogy végezzen hat vagy nyolcz osztályt s anyagi tekintetben hálásabb pályára léphessen. így tehát a tanítói képezdébe, a mint mondottam,