Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

66. országos ülés 1897. márczius 9-én, kedden. 413 hogy ennek az eddiginél nagyobb mérvben kell történnie, ugyanabban a beszédemben előadván, hogy a múltban több oly év fordult elő, melyben egyetlen állami iskolával sem gyarapodtak állami iskoláink. Azért mondottam tehát, hogy fokozottabb mérvben van szükség erre, mert ha csak méltóztatnak venni, hogy az iskolázatlan gyermekek száma — a mindennapi tanköteleseket értem — a 300.000-et meghaladja ekkor nyilvánvalókép a magyar államnak még igen nagy kötelességei vannak arra nézve, hogy állami iskolák felállítása körűi nagyobb buzgalommal járjon el, mint a minővel eddig járt el. (Helyeslés.) T. képviselőház! Polónyi Géza képviselő úrnak megjegyzéseire is szükséges, hogy néhány észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Ő különösen a tanítói fizetések dolgában ismét arra az álláspontra helyezkedett, hogy e tárgyban többet kell tennüak. Hát, t. képviselő úr, én e tekintetben Rátkay László t. képviselő úr határo zati javaslatával szemben jeleztem azt az álláspontot, a melyet elfoglalok a 400 forint minimális fizetésre nézve. Megmondtam azt is, hogy, ha az államkincstár helyzete megengedi, igenis arra a térre lépünk, hogy ez fokoztassék ; de megmondtam azt is, hogy az állami iskolai tanítóknál ma már 400 forinton alóli fizetés egyáltalán nincs. Most 300 állami tanítónak fizetését felemeljük 500 forintra és azt j[is mondottam, hogy a kormány előtt az lebeg, hogy, ha az államkincstár helyzete megengedi, besoroztassanak a mi állami tanítóink az állami fizetési kategóriák közé. Ez volna íulajdonképen az a megoldás, a melyre maguk is kongresszusaikban törekszenek. De, t. luz, a mikor most ennyi kiadással kell küzdenünk, megmondtam, hogy az ötödéves korpótlék maga is a jövő évi költségvetésre súlyosodik, és a mikor a fölemelés inkább a felekezetek terhe volna, aakkor most, a legközelebbi költségvetésig, e tekintetben semmitsem ígérhetek. A t. képviselő úr felhozta azt is, hogy legalább — ez nem kerül, úgymond, pénzbe — a kántorságra ne kényszerítsük a tanítókat. Polónyi Géza: És a harangozásra! Wlassics Gyula vallás és közoktatás Ügyi miniszter: Kényszerítésről, t. képviselőház, itt egyáltalában szó nincsen, és az elv az, hogy a tanító semmi mellékfoglalkozást ne űzzön, hanem igenis arról van szó, hogy előfordul, — nem tagadom, — hogy felekezeti iskolák államosítása kéretik, és akkor a felekezet maga kéri azt, hogy legalább az egyik tanító a kántori teendőket végezhesse. Ha tehát az illető tanító önkényt vállalkozik és ez bizonyos díjjal jár, akkor, engedelmet kérek, ezzel is csak elősegítjük az ő megélhetési viszonyainak könnyítését. (Helyeslés a jőbbfelől.) Ilyenkor, a mikor az államosítás kérdése forog fenn, nem térek ki az elől, hogy az a tanító esetleg a hitközség számára a kántorteendőket is végezhesse. (Helyeslés jőbbfelől) A t. képviselő úr azután azt mondja, szólván a népoktatás államosításáról, hogy hisz tulajdonképen nem is kell itt erről vitatkozni, hisz pozitiv törvény, az 1848-iki törvény harmadik szakasza kimondja ezt, csak tessék végrehajtani. Hát méltóztatik tudni, hogy az 1848-iki törvénynek 3. §-a a melyet föl tetszett olvasni — és csak azért nem olvasom fel — tulajdonképen hogyan értelmeztetett az episkopális konferenczia által is, de mások ált il is. Úgy tudniillik, hogy ez általában a szekularizácziót jelenti. Tehát a szekularizáczió végrehajtására eddig nem vállalkozott egyetlen magyar kormány, ez a kabinet sem fog erre vállalkozni. De különben is mint jogásznak tuduia kell és tudja is, hogy hiszen nem a 48-iki törvényre kell most hivatkoznia, ha arról van szó, hogy mi a pozitiv törvényes alap a népoktatás rendezése és jogállása tekintetében. (Helyeslés jobbfelől.) Itt van az 1868. évi törvény, mely ezt szabályozza; az mondja ki, hogy kik lehetnek iskolafentartók, sőt itt az államra nézve a 80. §. csak annyit mond, hogy (olvassa): »Azon népoktatási tanintézeteken kivfíl, a melyeket a törvény értelmében a községek kötelessége fentartani, a közoktatásügyi miniszternek jogában és tisztében áll, bárhol, ha szükségesnek látja, tisztán államköltségen a helyi körülmények által igényelt népoktatási tanintézeteket állítani.« De azt, hogy kinek kötelessége fölállítani népoktatási intézeteket, ismét a törvény előbbeni szakaszai mondják meg, és itt tulajdonképen, ha már törvényes és pozitiv alapra akar hivatkozni, a t. képviselő úr másra, mint a 68-iki törvényre, nem hivatkozhatott volna. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr fölhozta még azt is, hogy játékot tízünk az autonómiai kongresszus összehívása tekintetében, mert azt mondjuk, hogy összehívjuk ha jónak, látjuk. Hát, t. ház, nem ezt mondjuk; azt mondottam, hogy ezen kabinet tette meg annak idejében az 1895-iki novemberi legfelsőbb rezoluezió kieszközlésére az előterjesztést, politikai felelőssége fedi a trónbeszédben tett nyilatkozatot. Ezen kabinet be is váltja igéretét. Azt tettem hozzá, hogy igenis nekem kötelességem a herczegprimá^-bibornokkal a kougress/.us összehívásának kérdését tárgyalni, és ezen tárgyalások eredményeként ő Felségéhez az előterjesztést megtenni, a kit a döntés joga illet. Azt mondtam, hogy a választások utáni nagy izgalmakat nem tartottam alkalmasnak arra, hogy egy suffrage universelen alapuló