Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

66. országos ülés 1897, m&rezíus 9-én, kedden. 405 téket meg nem ütik. De nem is erről van szó, t. ház. Nem a tudás elégtelen voltáról, hanem arról a tendencziáról, arról az irányról, arról a szellemről, a melyben ezek a tanítójelöltek kiképeztetnek, a mi vizsga tárgyát nem képezi s a vizsga alkalmával felszínre nem is bukkan, de a mely aztán átplántálja a népiskolába nem épen kevés helyen azt a szellemet, a melyet a magyar állameszme érdekében népiskoláinkban megtűrni nem lehet. Méltóztassék elhinni, t. ház, és méltóztassék elhinni a háznak tiílsó oldalán is, hogy engem bármely felekezet elleni averzió nem vezet, hanem kizárólag az, a mit megyőződésem szerint a haza és nemzet érdekében czélszerűnek és szükségesnek tartunk. Az igen tisztelt kultuszminiszter úr az ő közoktatási programmbeszédjének a végén reátért az emberbaráti intézetekre és appellált arra, hogy az államuak e tekintetben elégtelen erejét pótolja a társadalom. Sajnosán nélkülöztem azt, hogy az igen tisztelt miniszter úr nem appellált a társadalomnak igen befolyásos, mondhatnám, legbefolyásosabb tényezőjére, a felekezetekre. Minden pozitív vallásnak legnemesebb hivatása az, hogy kiapadhatatlan forrása legyen a felebaráti szeretnek és azért én nem térhetek el attól a meggyőződéstől, t. ház, hogy a felebaráti szeretetnek ápolása, fejlesztése, folytonos éber működésben tartása sokkal közelebb esik a felekezetek feladatához, mint a számtannak, vagy a földrajznak oktatása. Ezen a téren nem forog fenn hatalmi kérdés és ezért nem is forog fenn konfliktus veszélye. És ha a vallásfelekezetek ezen a téren vállalkoznak a társadalom vezérlésére, meg fogják szerezni a társadalom legműveltebb rétegeinek mély rokonszenvét és biztosítani fogják maguknak az állam hálás elismerését. Elismerem, t. ház, hogy egy olyan reform megvalósítására, a minő a népnevelés államosítása, meg kell választani az alkalmas időt. Azt is konczedálom, hogy a mai nap talán nem volna az alkalmas idő. Jogos vagy jogosulatlan izgatottság, mely a kedélyeken uralkodik, az ítéletet elhomályosítja és sérelmet gyanít ott is, a hol nincs sem sértő fél, sem sértő szándék; ez, konczedálom, nehezebbé teszi az ilyen reform megvalósítását. De azt hiszem, a magyar nemzet életereje nem fogja sokká tűrni ezt az állapotot s hiszem, hogy nem épen hosszú idő múlva Magyarország törvényhozása meg fogja valósítani ezt a reformot is nagyobb rázkódtatás és minden jogsérelem nélkül. A költségvetési tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző: Juriss Mihály! Juriss Mihály: T. képviselőház! Röviden fel kívánom hívni a t. miniszter úr figyelmét a népoktatás körébe vágó egy kérdésre. Az Í890. évi XLIII. törvényczikk (Zaj. Elnök csenget.) értelmében a tanköteles gyermekekre a népiskolákban 15 krajczárnyi pótlék szabatott ki a nyugdíjalapra. A múlt év végén az iskolaszékek felszólíttattak arra, hogy ezt az illetéket vagy maguk hajtsák be, vagy pedig a községek által ötéves évi átlagban fizessék be. Az iskolaszékek egyiket sem teljesítették. Néhol behajtották ezt az illetéket, de nagyobbrészt nem. Mi fog ezzel jövőre történni, nem tudom. De van még egy más kérdés is, a melyről szeretnék valamit tudni és ez az általános országos nyugdíjalap. Erre az alapra az iskolafentartó községek 12 vagy 18 forintot fizetnek évente, a tanulók pedig 8 vagy 4 forintot. Az 1890 diki mérleg szerint a meglevő tőke kamata 320.00,0 forintra rúgott, a mely Öt százalékkal kamatoztatva 6,400.000 forint tőkének felel meg. A községek azóta befizettek 1,680.000 forintot. Az évi 150.000 forintnyi államsegély 1,050.600 forintnyi tőkének felel meg, a tanítók pedig fizettek legalább is egy milliót. Ez máimagában véve a tiz millió forintot felülhaladja. Eddig nem értesültünk arról, hogy mi történik ezzel pénzzel, csak azt az egyet tudjuk, hogy annak kezelése 18.292 forintba kerül. Nem akarom én itt sem a t. kultuszminisztert, sem pedig annak igen t. elődeit gyanúsítani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Ki is kérném magamnak ! Juriss Mihály: De, hogy erről tudomásunk legyen, az ország érdekében áll. A tanítók hűségesen fizetik a községekkel együtt az illetékeket és bizalommal várják 40 esztendei tanítás után, ha még megérik, a 300 forint nyugdíjat. Ezt akartam mondani. Rakovszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Politikai kötelesség lerovására vállalkozom, a midőn a felvetett kérdésekhez néhány szóval hozzá akarok járulni. Nem azért teszem, t. ház, mintha álláspontom ezen kérdésekben rejtély vagy ismeretlen dolog volna, hanem teszem azért, mert egy új országgyűlés első ülésszakának elején állunk, a mikor politikailag kötelezettségben álló férfiaknak kötelességük az országot tájékoztatni azon kérdések felől, a melyek a nagy közvéleményt és a társadalmat jogosan mozgatják. A felvetett kérdésekre sorrendben kívánok röviden nyilatkozni, Az első dolog a néptanítók fizetésének kérdése. T. képviselőház! Ezen a téren közismeretíí dolog évtizedek óta, különösen azóta, a mióta a parlamentnek tagja vagyok, kötelességemnek ismerem mindig és mindannyiszor figyelmeztetni ezt a törvényhozást arra, hogy koldustarisznyá-