Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

402 66- országos ülés 1897. máiczins 9-én, kedden. állami és községi, hanem a felekezeti iskolák tanítóira is. Én magam is kívánom a törvénynek módosítását, azonban úgy, hogy az állami segély ae legyen azokhoz a feltételekhez kötve, azaz nyújtsa az állam a segélyt annak a megszorult tanítónak, a hol szükség van rá, de ne kívánja azért az illetőnek lelkiismereti szabadságát vagy politikai függetlenségét békóba verni. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Sohasem kívánta ! Móesy Antal: T. ház! Előbb említettem, hogyha az államnak közegei teljesítik kötelességüket, akkor utóiéri a büntetés, az igazságszolgáltatás keze azokat a tanítókat, a kik megfeledkezve kötelességükről, hazájuk iránti hűségükről, netalán nemzetellenes irányban haladnak. Hisz úgy áll, t. ház, a dolog, bogy létező törvényeink értelmében annak a tanfelügyelőnek joga van bármikor, bármelyik iskolát, a melyik kerületéhez tartozik, megvizsgálni, ellenőrizni; ha tehát az ő kerületében vannak olyan felekezeti, nemzetiségi iskolák, a melyek előtte hazafiság szempontjából gyanúsoknak tetszenek, látogassa meg azokat minél sűrűbben, hiszen joga van benézni a tantervbe, a tankönyvekbe, joga van megbírálni a taneszközöket, s ha ezekben talál olyast, a mi államellenes volna, tehet lépéseket az illetőnek szigorú megbüntetése iránt. E tekintetben tehát én a létező törvényeket elégségeseknek tartom, csak végre kell azokat hajtani. Befejezésül bátorkodom még, igen tisztelt ház, felhívni a t. miniszter Úr figyelmét arra, a mire erről az oldalról már Marjay Péter képviselőtársam felhívta figyelmét, hogy tudniillik sok tanítóval igazságtalanság és méltánytalanság történik akkor, a mikor fizetését a nyugdíjintézetbe lépésnél összeszámítják. Ugyanis ezer és ezer esetben a tanító több-kevesebb földet is bir fizetésképen, némelyik tanítónál a földnek jövedelme többre megy, mint a készpénzbeli vagy e

gyéb járulék. Azt tudjuk, hogy általában az úgynevezett kataszteri tiszta jövedelem sokkal csekélyebbre van felvéve, mint a mennyit az illető birtok tényleg szokott jövedelmezni. Méltánytalanság történik tehát azzal a tanítóval, a kinek fizetését összeszámítván, a földnek csak a kataszteri tiszta értékét veszik. Magam is tudok arra eseteket, hogy például tanítói állomással együtt járó földnek kataszteri tiszta jövedelme 30—40 forint, de tényleges jövedelme 150—200 forint, az összeírásnál azonban csak azt a 30—40 forintnyi kataszteri tiszta jövedelmet veszik fel, és így már most az a tanító érzékenyen lesz sújtva akkor, a mikor nyugdíjba kerül, mert ő nem húzhat annyi nyugdíjat, a mennyi tényleg az ő fizetése volt, és a mennyire a törvény értelmében jogosultsága van. Még arra kívánnám az igen tisztelt miniszter úr figyelmét felhívni, hogy intézkedjék az iránt, hogy a szegény szülők ama 15 krajczáros fizetés alól felmentessenek, a melyet a tanítói nyugdíjalapra kell fizetni. Valami nagyon gyűlöletes dolog ez, és méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy úgyis a családos emberek megélhetése hazánkban, de mindenütt napról-napra nehezebb lesz. Hiszen annak a szegény apának, kinek talán három-négy gyermeke jár az iskolába, úgyis nagyon sok a terhe, még ezzel is megnehezíttessék az állapota? Ezeket kívántam ezen tételnél elmondani; kérem a t. miniszter úr szíves figyelmét és jóakaratát azokra nézve, miket megvalósíthatóknak tart. Lehoczky Vilmos jegyző: Mezei Mór! Mezei Mór: T. ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédére csak egyetlen egy megjegyzést kívánok tenni. Ö azt a tapasztalatot tette, hogy azon kerületek, a melyek a magyar nyelv dolgában legrosszabbul állanak, — úgy hiszem híven idézem, — azok a t. házba szabadelvfípäi ti képviselőket küldenek. Az összefüggést ő nem kívánta megmagyarázni. Én azt hiszem, hogy ily összefüggés nincs is, s ezért nem lehet megmagyarázni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Hogy a szabadelvfípárti kerületek túlnyomó számban vannak majdnem kivétel nélkül az ország minden vidékén, ennek igen természetes magyarázata megtalálható a t. ház pártbeli számarányában. De ha az előttem szóló t. képviselő úr a néppárti kerületek rövid lajstromát végignézte volna, azt hiszem, hogy azok között tősgyökeres magyar kerületet édes keveset talált volna. (Felkiáltások balfelől: A legtöbb!) És itt, úgy hiszem, nyilvánvaló az összefüggés a nemzetiségi szövetkezéssel. (Ellenmondás balfelől.) Az könnyen meglehet, t. képviselőház, hogy felszólalásom alkalmul szolgálhat, hogy a t. túloldalon ülő némely képviselőtársam részéről ismét hivatkozás történjék arra, hogy a szabad elvű párt tagjai nem minden kérdésben vannak teljesen egy nézeten, mindazonáltal kérnem kell a t. ház engedelmét arra, hogy azokkal szemben, a miket Berzeviczy Albert t. képviselőtársam a népoktatás államosításának kérdésére vonatkozólag mondott, s a miket a t. közoktatásügyi miniszter úr egészen magáévá tett, a magam eltérő álláspontját röviden megokolhassam. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Előzetesen megjelölni óhajtanám azt a határt, a melyen belül én a népoktatás államosítását óhajtom, és a melyen túl menni én sem kívánok. Berzeviczy Albert t. képviselőtársam beszédében felemlítette a községi iskolákat, némi-