Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

396 65, országos ülés 1897. m&rezins 8-án, hétfőn. Elnök: Megszavaztatik, Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): A középiskolai internátusok, ahinineumok és konviktusok segélyezése. Kiadás 14.400 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa); Állami felsőbb leányiskolák. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 336.436 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa); Bevétel 133.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa); Vizsgálati bizottmányok. Kiadás 17.400 forint Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa); Bevétel: 12,800 forint, Elnök : Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa); Utazási ösztöndíjak középiskolái tanárjelöltek szá mára. Rendes kiadások: XX. fejezet, 19 czím. Kiadás. Utazási ösztöndíjak középiskolai tanárjelöltek számára 6000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa); A debreczeni ev. ref. kollégium részére az Apaffyalapítvány kárpótlásául. Rendes kiadások: XX. fejezet, 20. czím. Kiadás. A debreczeni ev. ref. kollégium részére az Apaffy-alapítvány kárpótlásául 4000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Népnevelési tanfelügyelőségek. Rendes kiadások: XX. fejezet, 21. czím. Kiadás. Személyi járandóságok és dologi kiadások 277.385 forint. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző: Móesy Antal! Mócsy Antal: T. képviselőház! Midőn a közoktatásügyi tárczánál először voltam bátor felszólalni, az idő rövidségénél fogva nem mondhatom el mindazt, a mit elmondani szándékoztam és így most kérem az igen tisztelt ház türelmét arra, hogy lehető rövidséggel előadhassam azokat, a miket akkor el kellett hagynom, mivel már félháromra járt az idő, (Halljuk!) s a miknek elhallgatása okúi szolgált arra, hogy a t. közoktatásügyi miniszter úr engem félreértsen. (Halljuk !) A félreértés a körül forog, hogy vájjon csak az egyháznak vagy az államnak is van-e tanítói joga? Én hivatkoztam a szentírás azon szavaira, a melyek az egyházra tanítói jogot ruháznak. A t. miniszter úr igen helyesen^ jegyezte meg ezzel szemben, hogy hiszen az Üdövzítőnek ez az utasítása, parancsa a hiterkölcsi nevelésre és oktatásra vonatkozik. Ezen észrevételt helyeslem és osztom, de nem szabad belőle azt következtetni, hogy mivel én erre hivatkoztam, — de nézetemet bővebben ki nem fejthettem, — már most azon állásponton vagyok, hogy az államnak nincs e téren joga. A dolog, t. ház, szerény felfogásom szerint úgy áll, (Halljuk!) hogy szakemberek előtt az nem képez vitás kérdést, hogy különösen a népoktatási intézetekben a hiterkölcsi nevelés képezi a különös, figyelmet igénylő alapot. A hiterkölcsi nevelésnek törvényeink szerint is az illető felekezet szellemében kell eszközöltetnie és mivel a t. miniszter úr hangsúlyozza, hogy hazánkban az államra nézve a vallásosság kérdése nem közömbös: ebből bátran következtethető, hogy felfogása szerint is a népoktatási intézetekben hiterkölcsi vallásos alapon kell az oktatásnak nyugodnia, azt ilyen szellemnek kell áthatnia. Lehet a tekintetben eltérés, hogy ily felfogás mellett is a népiskolák vezetését a felekezetekre bizznk-e, vagy pedig az állam vezesse-e közegeivel a népoktatást? Nézetem szerint nemcsak az egyházakra, de az államra nézve is az volna a leghelyesebb, ha minden népoktatási intézet az illető hitfelekezetek által lenne ellátható. Hiszen eddig is évszázadokon át azok látták el s ez az államra nézva is jó volt, mert tény az, hogy minél jobb keresztény, minél jobb tagja valaki egyházának, annál jobb szolgája lesz az államnak és az állam iránti kötelezettségét is annál inkább fogja teljesíteni. Azért óhajtanám, hogy lehetőleg

1 az illető felekezetek vezessék a népiskolai oktatást, mert ha ezek a saját egyházuk érdekében jól nevelik a tanulókat, azok egyben jó állampolgárok is lesznek. Ez, t. ház, épen nem annyit jelent, mint hogy az államnak nem állana jogában a felügyelet, sőt kötelességében is áll, nemcsak jogában, ellenőrködni, hogy a leendő polgárokat azon felekezeti iskolákban bizonyos ismeretekre, ügyességre vezessék, a mely ismeretekre, ügyességekre az állampolgároknak, mint ilyeneknek szükségük van. Én előttem tehát, t. ház, a kérdés úgy áll, hogy az államnak a felekezetekkel egyetértésben kell a népoktatást vezetnie, hogy az állam a maga szempontjából is akkor cselekszik helyesen, hogyha e tekintetben a hitfelekezetek bizalmát megnyeri és lehetőleg az illető egyházi férfiak által vezetteti a népoktatás ügyét. A t. miniszter úr az egész oktatás ügyére kiterjedő múltkori felszólalásában elárulta, hogy valóban azt az ügyet nagy figyelemmel kiséri, annyira, hogy az e kérdés körűi még a legutóbbi időben felmerülő művek sem kerülték ki figyelmét és hivatkozott bizonyos könyvre, mely a népoktatás kérdését Németországban mai stádiumában tárgyalja. Bátor vagyok hivatkozni arra, hogy egészen a kulturharczig Németország kormánya azon állásponton állott, a melyet az imént röviden kifejtettem, hogy tudniillik az egyházi férfiak által vezettette a népoktatást, az egyházi