Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

65. országos ülés 1897. márczius 8-án, hétfőn. 383 Ezeken kívül úgy vagyok értesülve, hogy még egy pár katedrát fog felállítani a kolozsvári egyetemen. Úgy tudom, hogy a szépművészeti és* esztétikai tanszék felállítása iránt már felterjesztés is tétetett az ottani tanári kar részéről hozzá. A hírlapokból pedig azt olvastam, hogy a magyar művelődéstörténet számára is szándékozik a miniszter ott külön tanszéket felállítani. Hogy a kettő közííl melyik az igaz: nem tudom; óhajtanám, bár mind a kettő való legyen, mert szeretném a kolozsvári egyetem fejlődése iránt az érdeklődést ily irányban is felébredve látni. Az a körülmény, hogy némely doktrínákra, melyek nem életpálya-szakmák, hanem határozottan magasabb szakműveltséget igénylő tanszékek, nem iratkozik be nagyobb számú hallgatóság, ne riaszszon vissza senkit. Valóban csodálkozom is azon, hogy például a pénzügyi bizottságban felszólalás történt a miatt, mert Bálint Gábornak az uralaltáji nyelvekre a kolozsvári egyetemen alig vau 15—16 hallgatója. Vámbéry Ármin „csak elég hires ember a keleti nyelvek terén. 0 nemcsak európai, hanem világhírű tudós, a ki érti a keleti nyelvek különböző dialektusait, minek magam vagyok élo tanúja, mert a midőn egyizben Konstantinápolyban együtt tartózkodtunk, összejővén a kandaháriseikkel északi Indiából, én tréfából azt mondtam Vámbérynak ; szólítsa meg a seikot afgánul, ő csakugyan megtette, mire a seik meglepetve bámult el, mivel a mióta Indiából elindult, nem hallott afgán szót sehol, s nagy ámulatba esett, hogy íme, a gyaurok között is akad, a ki afgánul szól. Vámbéry Ármin tehát a keleti nyelvekben világtekintély és mégis alig van egy-két hallgatója, sőt volt idő, mikor egy sem volt. Ámde kinek jutna ezért eszébe azt mondani, hogy a keleti nyelvek tanszékét meg kell szüntetni a budapesti egyetemen, a mi, ha megszüntettetnék, valóságos szégyen lenne. így vagyunk Bálint Gábor tanszékével is, a mely nagyon helyén van Kolozsvárott. A specziális tudományágakra is tekintettel kell lennünk, kiváltkép akkor, mikor arra való embereink vannak. Szerintem úgy is lehetne segíteni a kolozsvári egyetem helyzetén, mint Németországban szokás, hogy egyes kisebb városok egyetemein a ezelebritásokat külön ad personam díjazzák, hogy legyen előkelő kitűnőségük valamely tudományágban nekik is. így volt ez például akkor, mikor a bonni egyetem liczitandó veszekedett a lipcsei egyetemmel Sohms tanár felett, vagy mikor Pettenkoferért a müncheni és a berlini egyetemek versenyeztek. Ha kedvező anyagi helyzetünk volna, magam is óhajtanám, hogy a kolozsvári egyetemen még ily eszközökkel is visszatartassanak a kitűnő tanárok, minek legelső feltétele azonban okvetetlenül az, hogy a kolozsvári egyetemi tanárok alapfizetés tekintetében egyenlőkké tétessenek a budapestiekkel. Azon tanszékekre nézve pedig, a melyek még nincsenek felállítva, de tervbe vannak véve, vagy a melyek már fel vannak állítva, de nincsenek betöltve, kérem a t. miniszter urat: méltóztassék azokat minél előbb felállítani, illetőleg betölteni, mert a kolozsvári egyetem olyan végvára a magyar műveltségnek, a hol az utolsó bástyát, az utolsó őrtoronyot sem szabad őrálló nélkül hagyni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ajánlom tehát esen egyetemnek úgy bel-, mint külterjes fejlesztését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs felírva. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Komjáthy Béla t. képviselőtársam figyelmembe ajánlja azt, hogy a kolozsvári egyetemi tanároknak a törzsfizetése egyenlősíttessék a budapesti egyetemi tanárok törzsíizetésével. Ebben a kérdésben, t. barátom, Hegedüs Sándor, az idén mintegy kétszer tárgyaltuk a bizottságban a költségvetést, kétszer tette meg az indítványát és én kétszer fejtettem ki az álláspontomat és így én bocsánatot kérve azoktól, a kik már talán hallották nézetemet, most harmadszor jelentem ki azt, hogy elvileg teljesen azon az állásponton vagyok, a mit Komjáthy Béla, Thaly Kálmán és Hegedüs Sándor t. képviselőtársaim kifejtettek és hogy én is az egyenlő törzsfizetési rendszer mellett vagyok, (Élénk helyeslés.) és pedig azon okból, mert épenséggel nem akarom, hogy egyik egyetem inferióris helyzetben legyen a másikkal szemben, sőt előre jelzem, hogyha a harmadik egyetemről lesz szó, ennél is az egészen egyenlő törzsfizetési rendszer mellett leszek, mert egyenlő foglalkozás mellett nagy igazságtalanságnak tartom, hogyha az illető nyugdíjba lép, ez sokkal kisebb összeggel történjék a vidéki egyetemi tanárnál, mint a fővárosinál, a mennyiben az nem argumentum, hogy ott helyben marad, mert hátha egy nagyobb, tehát drágább megélhetési viszonyokkal biró városba akarja nyugdíjazott állapotára áttenni a lakását. Ha van a városok közt különbség a megélhetés tekintetében, azt nem a törzsfizeíésben, hanem a lakbérben vagy a pótlékban kell kiegyenlíteni. Én tehát határozottan ezen az állásponton vagyok, sőt a magyar törvényhozás is e mellett döntött akkor, mikor a bírói szervezetről szóló törvényt megalkotta, melyben a vidéken levő és a budapesti királyi táblabírónak fizetését teljesen egyenlően szabta meg és csak a lakbérben van különbség. Ez a helyes fizetési rendszer, mert a nagy versenyt a főváros után némileg ellensúlyozza, bár ne méltóztassanak hinni, hogyha 500 fo-