Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

32 50. országos ülés 1897. február 16>án, kedden. lítettem jelszavak irányában fejlődnék tovább a vita, ég a helyett, hogy két egymással élesen szemben álló párt vagy tömeg mutatkoznék agrár és nem agrár jelszavakkal, a közvéleményben mindinkább tisztázódni kezd az a meggyőződés, hogy sem az egyik, sem a másik nézetnek, hogy úgy mondjam hivatalos szószólóinak jelszavai nem azok, a melyek irányadók kell, hogy legyenek e tekintetben és a közönség kezdi ezen kérdést pártkülönbség és a jelszavak után való indulás érdeme szerint méltatni. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Ez minden ily kérdés tárgyalásánál szükségképen a második stádium. Az első a jelszók stádiuma, a második a jelszóktól eltekintve az egyes tervezgetések, a külön gyakran eltérőbbeknek mutatkozó fejtegetések stádiuma, mint a minők azok valóban, ha azok gyökeréig törekszünk visszamenni. A harmadik stádium, a melyet elő kívánunk idézni 8 a melyhez, remélem, ez a vita is nagyban hozzá fog járulni, hogy tudniillik bizonyos megállapodás létesüljön a lehető rendszabályokat, a múlhatatlanul szükséges és a bajok orvoslására hivatott közvetlen praktikus intézkedéseket illetőleg, azaz hogy egy politikai irány inauguráltassék, a mely azután állandóan mint vezérirány maradhasson fenn a politikai pártváltozások, kisebb nézeteltérések és cserék daczára. Ez az, a mi tulajdonképen az ily nagyjelentőségűkérdésnél, melynek bajait mindannyian pártkülönbség nélkül érezzük, szükséges. Ilyen állandó politikának inaugurálása, a mely különböző régiméken keresztül mindig szem előtt tartható legyen s a mely egyedül teszi lehetővé azt, hogy ily komplikált és sok okozattól függő baj egyszersmind az állandó czélok szem előtt tartásával következő irányban orvosoltassék. De mondom, épen a tegnapi vita is megmutatta, hogy e tekintetben még nem vagyunk az egységes politika stádiumában, hanem e tekintetben a közvélemény általában a házon belül és a házon kivtíl keresi, hogy úgy mondjam, nem annyira az irányadó eszméket, mint az egyes, határozottan praktikus, konkrét bajoknak megállapítását, diagnózisát egyrészt és másrészt az egyes konkrét eszközöket, a melyekkel ezeken segíteni lehet. És természetes az is, t. ház, hogy ily állapotban gyakran egyes tervek és jelenségeknek túlzott méltatásával és egyes orvoslási eszközöknek talán a politika összességében elfoglalandó helyen túl való méltatásával és azokra való túlságos súly helyezésével találkozunk. v. Itt, t. ház, a tegnapi napon különösen és terooészetszerűleg két kérdés volt az, a mely a figyelem tárgyát képezte és a melylyel kapcsolatban az összes gazdasági bajok keretének lényegét kifejezni vélték. Az egyik kérdés a búzaárakkal hozatott kapcsolatba, a másik agrárszoezializmus elnevezéssel jelöltetett. Természetes, hogy a búzaárak kérdése Magyarországban rendkívül fontos kérdés. Mert megszoktuk, hogy a gazda búza utáni jövedelmét tekintsük mintegy az ő általános prosperálása érték- és fokmérőjének. Volt idő, t. ház, a mikor Magyarországon kétségkívül majdnem kizárólagosan erre lehetett a kérdés lényegét fektetni, a mikor csakugyan a búzatermés menynyisége egyrészről, és a termés értékesítésének magassága, ára másrészről képezték az ország gazdasági előhaladásánák úgyszólván egyedüli fokmérőjét. Ma, t. ház, már nem vagyunk ezen stádiumon. Ma gazdaságunk belterjesebbé is. és különféle természetűvé is lett; ma gazdaságunk nem szenved már azon egyoldalúságban, a melyben a 60-as években szenvedett és ma már a búzaár kérdése, ha fontos, ha irányadó kérdés is, de nem tekinthető olyannak, mint a mely magában egyedül az összes gazdaság prosperá • lására, vagy visszamaradására kizárólagosan döntő jelentőséggel birna. Azt hiszem, épen ezzel jellemezhetjük egyrészt a haladást, a mely gazdaságunkat intenzívvé változtatta, és talán nem csalódom, ha a magam részéről azt vagyok bátor állítani, hogy ha & gazdaság egyéb terein szintén nem volnának igen tetemes bajok ; hogyha az állattenyésztést illetőleg a különféle betegségek, nevezetesen a legújabb időben a sertésvész rendkívüli pusztításokat nem tett volna, és másrészt, ha az európai gazdasági politika állapotai következtében az állatkivitel elé akadályok nagy mértékben nem gördültek volna: akkor nem éreztette volna magát a búzaár hanyatlása oly mértékben, mint a hogy azt tényleg a múlt esztendőben és az azelőtt való esztendőkben éreztük, tapasztaltuk. És ép ezért nekünk óvakodnunk kell, hogy mikor elfogadjuk azt, hogy a búzaárak és búzatermésünk értékesítése gazdaságunk állapotának jellemzésére még igen fontos fokmérő, nehogy a jelzőt összetéveszszük az okozattal; és nehogy egyedül azokban lássuk gazdaságunk előrevitelének és fejlesztésének lehetőségét, a mik csak egy ilyen jelző momentumnak, t. i. a búzaáraknak emelésére vonatkoznak. Azt hiszem, nagy csalódás érne bennünket, ha azt vélnők, hogy egyedül azzal, hogy a búzaárak emelkedtek, máris egyáltalán megszűntettük gazdasági bajaink összességét vagy nagy részét. Én nagyon fontosaknak és üdvöseknek tartom azon vizsgálódásokat általában a közvélemény emelésére és alakítására, a melyek a búzaárak tekintetében az újabb időben eszközöltettek s a magam részéről is csak ahhoz csatlakozhatom, a mit a tegnapi napon felszólaló igen tisztelt