Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. 29 munkáspártja nemzetközi párt, mely nem ismeri el a nemzetek, a születés és a birtok előjogait, s kinyilatkoztatja, hogy a kizsákmányolás elleni harcznak nemzetközinek kell lenni, mint a milyen maga a kizsákmányolás.« A Népakarat ezt irja: »A vallás üres malasztja éa a hazafiság mézcsöppjei s a hatalom csalfa ígéretei nem enyhítenek sem szomjat, sem éhséget. A földművelőket ámítani ilyenekkel már nem lehet.« De még erősebb az, a mit a Népjog ír: »Kiirtjuk gyermekeinkből a hazaszeretet utolsó szikráját is, s megtanítjuk őket arra, hogy gyűlöljék szívok mélyéből ezt a hazát s ennek rabló tulajdonosait. Gyűlöljék azokat a nyomorult gazokat, kik hazátlanná tesznek milliókat. Zárjatok be, vagy akaszszatok föl, de ak-szszátok föl feleségeinket és gyermekeinket is, mert ha megmaradnak, meddő dolgot végeztek.« Azt hiszem, hogy magának a hazafias sajtónak első kötelessége harczolni a sajtónak ilyen kinövései ellen és a mint a múltban megtette a sajtó, hogy a féktelenség ilynemű kinövéseit megakadályozta és elsőfokú bírája volt azoknak, a kik érdemetlenek voltak soraikban harczolni, úgy meg vagyok győződve, hogy a hazafias magyar sajtó lesz első sorban az, a mely ezen fekélyeket egészséges testéből ki fogja lökni. Mert minden lehet a magyar ember és Széchenyi szerint sokat el lehet és kell neki nézni, de azt, hogy hazaáruló legyen, s ezt szóval és írásban hirdethesse, ezt — s ebben hiszem, hogy a hazafias sajtó is egyhangúlag velem tart — én megengedhetőnek soha sem fogom tartani. A kötségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Semsey László képviselő úr szavai értelmének helyreigazítása czéljából kér szót. Semsey László: T. ház! Tailián Béla t. képviselőtársam elmondott beszédemre egy pár megjegyzést tett. Azt állította, hogy abszurdum volna a népnek földet adni. T. ház! Én először ki is jelentettem, hogy nem vagyok földosztó, és hogy nem is akarok mindenkinek földet adni, mert hisz akkor hová jutnánk mi? Akkor nem volna a nagyobb latifundiumoknak elegendő munkása sem; hanem én azoknak, a kik annyi erővel rendelkeznek, hogy maguknak földet vehessenek, akarom első sorban biztosítani, hogy munkaerő-tőkéjüket jobban értékesíthessék. így például olvassa csak el a t. képviselő úr a Hódmezővásárhelyről szóló brosurt, a hol épen a közigazgatási bizottságnak egy jelentésében ki van mutatva, hogy 1 — 5 holdnyi birtokkal 5300 család bir Hódmezővásárhelyen. 5300 családot csak négy taggal véve föl átlag, az 21.200 ember. Már most mondjuk csak, hogy két munkabíró tagja van egy családnak, már az 10,600 ember, ki nem bir kizárólag saját földjéből megélni, hanem kénytelen máshol is munkát keresni. És így a munkakeresők számát szaporítja. Ha tehát ezen i—5 holddal biró családokat kitelepítjük, akkor az ott maradó és semmi földdel nem biró családoknak jut elegendő munka, hogy ők a saját munkájokból megélhessenek. Ezt akartam mondani és nem azt, hogy derűre-borúra mindenkinek földet adjunk. Elnök: Az idő előhaladván és szólásra még számosan lévén feljegyezve, a vita folytatását ma félbeszakítjuk. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés napirendjét a földmívelésügyi táreza költségvetésének folytatólagos tárgyalása fogja képezni. Az ülést bezárom. (Ae ülés végződik d. u. 2 óra 20 pereskor.)