Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. 25 forint. Ezzel szemben áll, hogy a nyolczholdas gazdának terhei is sokkal nagyobbak mint a munkáséi, mert az adózásra egyedül 38 forinttól 45 forintig kell költenie, azonkívül állatjaihoz, jószágaihoz és földmunkájához is bizonyos tekintetben segélyre van szüksége, épületfentartás, biztosítás és egyéb regié stb. kiadásokra 26 forintot véve fel, a melyet szintén fizetnie kell, tehát 162 forintot le kell ütni a fenti összegből, úgy hogy évi keresménye 290—300 forint. Ezzel azt kívántam igazold, hogy egy nyolczholdas kisgazda sokkal rosszabb helyzetben van, mint egy alföldi munkás. T. ház! Az alföldi cselédeknek keresménye általában véve — azt hiszem, nem fog meghazudtolni engem senki, — körülbelül 250 - 270 forint közt variál. Ebbe is bele van számítva mindaz, a mit természetben kap. Ezért, ha az alföldi munkásnak 40—90 forint volna a keresete, mint a szoczialista-kongresszuson állítani hallottam, meg vagyok győződve, hogy a szoczialisták nagy része cselédeknek állanának be, hogy meg tudjanak élni; de mivel hogy nem állanak be cselédnek, meggyőződésem szerint többet kell keresniök, mintáz alföldi cselédeknek. Elismerem, hogy a mi magyar fajunknak erényei mellett vannak hibái, ezek közé tartozik, hogy a magyar asszonyok nem szívesen dolgoznak és nem segítenek keresni, szemben a felső-magyarországi és az erdélyi fehér néppel. De megvan a magyar embernek az a hiúsága, hogy a saját szép asszonyát nem akarja dolgoztatni, nehogy felesége elrontsa a kezét vagy a szépségét. Ezt saját füleimmel hallottam Békésben. A Dunán túl is ugyanígy áll a dolog; az alföldi asszony tisztán csak főz és a gyermekeket gondozza. Ezzel szemben még azt kell felemlítenem, hogy a magyar alföldi munkás nem szeret és nem akar mással foglalkozni, mint földmíveléssel, saját tapasztalatamból mondom, hogy éveken át törekedtem, hogy őket téli munkára szoktassam, vászonszövés, szalmafonás, seprő- és kosárfonásra stb. nem sikerült. Mindenki vállalkozott erre Békés-, Csongrád- és Csanádmegyében, csak a magy ar ember nem; vállalkozott a csabai és mezőberényi tót és német, de a magyar ember egyáltalában nem, vagy csak elvétve itt-ott egy. A főhiba tehát abban van, hogy akkor, midőn egész télen semmi dolga nincs, a helyett, bogy dolgozna, nem akar dolgozni. Bevallom azonban, nincs is elég téli keresete a népnek, tehát egyrészt a nép averziója képezi a bajnak egyik okát, a melyet nevelés útján lassanként átalakítani, azt hiszem, elkerülhetlenfíl szükséges, másrészt pedig alkalmat kell neki adni a téli foglalkozásra. Ha mindezek daczára az alföldi munkás elégedetlen, azt megérteni teljességgel nem tudom. Hogy többet akarnak keresni, azt KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. IV KÖTET. értem, de a mai válságos földmívelési viszonyaink között, ez momentán alig lesz gyökeresen megváltoztatható. Előre bocsátom megint, hogy mezőgazdaságunkban vannak bajok és azok részleteire még rá fogok térni, de nagy és általános panaszra ok nincs. Ha mindezek daczára az alföldi munkások sztrájkra készülnek, annak a következménye lehet, hogy a földdel birok, a kik nemzetgazdasági válságos helyzetünkben amúgy is súlyos viszonyok között élnek — a kisebb, közép és nagyobb gazdák is, azt hiszem, meg fogják találni a módot, hogy olcsóbb napszámostkeressenek Felső-Magyarországról, vagy bármely más vidékről, avagy gépek beszerzése által segítenek magukon, vagy ha mindez nem lehetséges, esetleg katonaságot kérnek a kormánytól és azzal fognak dolgoztatni. Gr. Károlyi Sándor: A katona nem jó munkás! Tallián Béla: Bocsánatot kérek, hisz mint alternatívát állítottam fel, lehet, hogy a katonaság nem jó munkaerő; végszükség esetén mégis jobb, mint hogyha egyáltalán nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát a sztrájktól nem túlságosan félek, csak maguknak a munkásoknak érdekében levőnek tartanám, ha ebből a szerencsétlen ideától vagy követeléseik túlmesszemenő feszítésétől elállanának és gondolkoznának a húr túlfeszítésének reájuk kellemetlen következéseiről. Itt még egyet legyen csak szabad felhoznom igen tisztelt képviselőtársam Tisza István beszédére: hogy én a mezőgazdasági munkánál — az ipari munkával nem foglalkozom — a sztrájk jogosultságát soha el nem fogadom. Jogosult lehet az — ha sztrájknak nevezhetjük, mielőtt a szerződés megköttetik, midőn a két fél között az a:ku foly, és ekkor s addig követelhet is nagyobb bért a munkás, de ha a szerződés megköttetett, ezt tartsa meg és köteles is megtartani mindkét fél egyaránt. De veszedelmes dolog is volna a sztrájk jogosultságának elismerése a szerződés után, mert a mezőgazdasági sztrájk nem egyenlősíthető az ipari sztrájkkal, Az ipari anyagok hetekig, hónapokig el nem romlanak, de méltóztassék a sztrájk jogosultságát applikálni a mezőgazdaságra, hol 8—10 nap alatt az egész ország termése tönkre mehet. Tehát a sztrájk jogosultságát a mezőgazdaságnál — és ezt appoiiitirozom — részemről nem fogadhatom el. A munkások panaszainak egy része az, hogy törültessék el az uzsora és a robot. Igaz, hogy ezek szép frázisok. De mi az az uzsora és mi az a robot? Mindig és mindenkor egy megállapított kétoldalú szerződés kifolyása. Az uzsora, hogy békésmegyei példával éljek, a következő: A i