Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. márezhis 3-án, sserdán. 299 minimum nincs elérve, s hogy a tapasztalandókhoz képest a leghelyesebben fog eljárni. A mi az állami néptanítókat illeti, az idei budgetbe 24.500 forint van föl véve az ő fizetésüknek 500 forintra való kiegészítése czéljából. Szerintem ez az intézkedés nem egészen méltányos. Csak akkor volna ezen fizetésfelemelés indokolt, ha megyei és járási székhelyeink csupa forgalmi központok és nagy városok volnának, a hol a megélhetés sokkal nehezebb, mint a kisebb községekben, a mit azonban megyei s főkép járási székhelyeinkről nem mondhatni. Ama 254 megyei és járási székhely közül, melyekre nézve a fizetésemelés kontempláltatok, a nagyobb rész, a megélhetés drágaságát illetőleg, nem igen különbözik a többi községektől. Másrészt gondoljuk meg, mily nagy és nehéz hivatást teljesítenek épen azok a szegény néptanítók, a kik a nemzetiségek között szétszórva egyes községekben vannak, hiszen ők a magyar érdek misszionáriusai, ők vannak hivatva, hogy a magyar állameszmét a nemzetiségekkel megszerettessék, az idegenekből magyar hazafiakat neveljenek. Nem méltánytalan-e, hogy épen ők nem lészesűlnek e csekély fizetésemelésben, kik nemes hivatásukat sokszor oly szépen végzik és a kikre fáradságukért sem jutalom, sem előreléptetés, sem dicsőség nem vár? gondoljuk meg azt is, hogy a falvakban, hol alig van intelligens ember a papon és jegyzőn kívül, hogy ott a tanítóknak semmi személyes jövedelmük nincsen és hogy gyermekeik iskoláztatása igen sok és nagy nehézségbe ütközik. Épen azért azt tartanám, hogy ez összeget helyesebb lett volna a korpótlék megnagyobbítására fordítani és hogy mindenesetre szükséges, mielőbb az összes tanítóknak fizetését, tekintet nélkül arra, hogy járási vagy megyei székhelyen laknak-e vagy sem, a XI. fizetési osztály elvei szerint rendezni. T. ház! A nagyfontosságú és napirenden levő tárcza keretében óhajtottam egészen röviden ezen kérdésekkel foglalkozni s akartam ezeket a kérdéseket a t. ház és a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, a midőn egyszersmind kijelentem, hogy a költségvetést örömmel és hazafias készséggel elfogadom. Lázár Árpád jegyző: Mócsy Antal! MÓCSy Antal: T. ház! Nem akarok a t. ház idejével túlságosan visszaélni, s azért azon kérdésekkel a melyek inkább a részletekhez tartoznak, ezúttal foglalkozni nem kivánok. A vitából eddig két általános értékű és érdekű dolog domborodott ki. Az egyik, a melyre t. elvtársam Kálmán Károly mutatott rá, hogy a vallás alapja az országnak, a második, a melyet az előadó úrtól kezdve a t. miniszter úrig csaknem mindenki hangoztatott: hogy közoktatásunk legyen nemzeti. A két, szerintem összefüggő, általános érdekű kérdéssel kivánok ez alkalommal foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Rövidség okáért még azokra sem kivánok reflektálni, — bár tettem magamnak jegyzeteket — a miket Dózsa Endre t. képviselőtársam az iránt, nem is egészen e tárczához tartozólag, különösen a néppártra, a katholikus papok mikénti működésére vonatkozólag elmondani jónak látott. Szó van tehát arról, "t. ház, hogy közoktatásügyünk nemzeti legyen. Azt hiszem, t. ház, hogy e kérdésben közöttünk véleményeltérés nincsen. Legyen szabad azonban hozzá tenni, hogy a nemzeti oktatás egyszersmind vallásos alapon nyugvó legyen. Ilyen volt közoktatásunk 1000 éven át, ilyennek akarta még ez idő szerint a mi közoktatásunk alapját képező 1868. évi XXXVIII. törvényczikk is, daczára annak, hogy e törvény behozta a közös és az államilskolákat. Hogy áll ugyanis a dolog? Ez a törvény megengedi, sőt mintegy óhajtja a felekezeti iskoláknak, ha úgy tetszik hitvallásos iskoláknak, tehát vallásos alapon álló nevelő, oktató iskoláknak fentartásár, mert egyenesen kimondja, hogy a politikai községek ezentúl is, ha nekik úgy tetszik, fentarthatják és segélyezhetik e keblükben lévő hitvallásos iskolákat. Csakhogy kimondja természetesen és helyesen azt is, hogy ha több felekezet tart fenn az illető községben iskolákat, a segélyezésnek aránylagosnak kell lenni; kimondja továbbá azt, hogy közös jellegű iskolák csak azon esetre állítandók, hogy ha akad a községben 30 oly gyermek, kinek szülője nem akarja a létező hitfelekezeti iskolákat igénybe venni; kimondja végre, hogy községi és állami iskolák ott állítandók, a hol megfelelő, alkalmas, jó hitfelekezeti iskolák nincsenek. Mindezeu rendelkezések mintegy arra utalják a községeket, hogy ne bántsák a felekezeti iskolákat, hogyha azok megfelelők. Továbbá., ha nézzük a törvény által a népiskolák számára előirt tantárgyakat, azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a felekezeti iskoláknál, hanem általában az elemi iskoláknál is, még pedig első sorban, ott van a tantárgyak közt a hiterkölcsi oktatás. Es hogy a törvény nem olyan általános, holmi bölcseleti vagy független erkölcsi oktatást akar az iskolákban — még a közös és állami iskolákban sem — nyújtani, hanem vallásos hitfelekezeti oktatást, ez kitűnik a törvény azon rendelkezéséből, a mely azt mondja, hogy az állami és közös iskolákban a hiterkölcsi oktatást az illető hitfelekezetek látják el, vagyis a törvény intencziója az, hogy a népoktatási intézetekben minden növendék a saját vallása szellemében részesüljön hiterkölcsi oktatásban, nem pedig holmi polgári katekizmus, vagy pedig független erkölcstanból, a melyek38"