Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-61
61. országos ülés 1897. márczins S-än, szerdán. 293 sem tartom illetékesnek Piehler képviselő urat. O nem ügyvéd, ő nem tudja, hogy az ügyvédi jogkör meddig terjed; ez egy nagy üzlet volt, melynél a konzorczium legalább 5—600.000 forint nyereséget remélt, s ha nem vitték volna az üzletet olyan ügyetlenül, lett volna legalább 5—600.000 forint nyereség. Én csak valamit említek fel. Ott voltak a bérletjegyek, melyeknek ára 15 és 20 forint volt. Spitzer Gyula, kinek csak 25°/o volt az üzletből, holott Ollendorfnak 50°/o-a, Bérinek 25°/o-a, minden egyes határozathozatalnál majorizáltatott, az övék volt a többség, s lia ő tett indítványt, leszavazták. Ok a bérletjegyekből eladtak 30.000 darabot, de ha tíz forint lett volna a bérletjegy ára, a mint Spitzer indítványozta, 50—60.000-et adtak volna el. Másrészt adtak kiállítási jegyeket ingyen, féláron s mindenféle kedvezményekkel, mindig Spitzer Gyula majorizálásäval. Hoek János: Éljen Spitzer Gyula! (Derültség balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Morzsányi Károly: A mennyiben tehát az üzletből veszteség származott, s ezt a külföldiek — a berlini és a bécsi — nem akarták fizetni, nem találtak alkalmasabb módot, mint azt, hogy gyanúsítsák az embereket s pellengére állítsák őket, nagyon jól tudva, hogy Spitzer Gyula budapesti lakos, magyar állampolgár, tehát üldözhető, holott a berlini és bécsi alig lesz üldözhető. T. képviselőház! Az a honorárium, a melyet én kikötöttem magamnak, az, kijelentem, hogy sem 20.000, sem 60.000, hanem 40.000 forint volt. (Mozgás balfelől.) Ez, t. ház, nemcsak az állammal, illetve az igazgatósággal kötött szerződésnek, hanem azon szerződésnek is honoráriuma, a melyet az üzlettársak egymással kötöttek, utazási, készkiadások és más effélék fedezésére. Azt mondja Piehler t. képviselőtársam, hogy én Vörös László államtitkár urat pellengére állítottam. Én nem tudom, hogyan érti ezt, vagy mely ténykedésemből következteti azt, hogy én pellengére állítottam volna. Ellenkezőleg, az államtitkár úrnak eljárása oly tiszta, mint a nap, és én soha életemben sem nyilatkozatomban, sem mások előtt nem nyilatkoztam felőle máskép, mint a legnagyobb tiszteléssel és becstiléssel. Hogy miért vádol 8 engem, hogy én az államtitkár urat pellengére állítottam, azt én nem vagyok képes megfogni és ennek indokát kérem nekem megmagyarázni. Azt mondja a képviselő úr, hogy o szeretne engem ismerni, mily minőségben jártam el, vájjon mint takarékpénztári elnök, vagy mint képviselő, vagy mint ügyvéd, vagy mint egyszerű ügynök. Én ezt az inszinuácziót és támadást a leghatározottabban visszautasítom. (Zaj balfelől.) Én mint ügyvéd jártam el ebben az ügyben. A képviselő azzal, hogy képviselővé megválasztatik, nem veszti el ügyvédi minőségét, és ha csak egy perczig is lehetne kételkedni, hogy képviselői befolyásomat használtam fel erre, akkor igaza volna, de én ezt határozottan tagadom, annál is inkább, mert képviselői befolyásra egy ily egyszerű, tiszta üzletnél, (Zaj a szélső baloldalon.) hol az állam 100.000 forinttal többet kapott, mint előirányozva volt, egyáltalában semmi szükség sem volt. Kötelességemnek tartottam ezt előterjeszteni és az ügyet azzal is megvilágítani, hogy egyrészt Berl és Ollendorf Spitzer ellen, másrészt a kormány is feljelentést tett a fenyítő törvényszéknél. Méltóztassék annak befejezését bevárni, az ki fogja deríteni az ügy állását. Justh Gyula: Le kell mondania a képviselőségről! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, ne szakítsák félbe a szónokot. Morzsányi Károly: Az ki fogja deríteni, hogy azok az állítások, melyeket Berl és Ollendorf tettek a törvényszéknél azon való elkeseredésükben, hogy a tőzsdebiróság megítélte Spitzeraek a 100.000 forintot, mennyire valók. Én nyugodtan kijelenthetem, hogy mint ügyvéd, a tisztesség és korrektség határai között tartottam magamat és semmi olyat nem tettem, a mi akár ügyvédi, akár képviselői állásomra szennyet vethetne. Piehler GyŐZő: Személyes kérdésben kérek szót, hogy eleget tegyek Morzsányi képviselő kívánságának. Mindenekelőtt kijelentem, hogy személyemet illetőleg tévedésben méltóztatik lenni; ügyvéd még nem vagyok, de jogásznak jogász vagyok. A képviselő úr határozottan visszautasítja, mint inszinuácziót, azt, a mit arra nézve mondottam, hogy ő mily minőségben járt el ? Most pedig azt jelentette ki, hogy mint ügyvéd. Hát én hivatkozom saját nyilatkozatára, a melyet a »Budapester Oorrespondenz« útján adott ki az összes lapokban, a hol azt mondja: Hozzám, mint az erzsébetvárosi bank elnökéhez, eljött Spitzer József, a Spitzer József és Miksa czég főnöke, kivel a bank leszámítolási összeköttetésben van. Nagyon sajnálom, de tegnapi nyilatkozata és mai kijelentése között óriási az ellentét. S most még csak egyetlen kérdéssel válaszolok a képviselő úr szavaira. S ez az, hogy mikor ő a 100.000 forint kaueziót kérte a szerződő felektől, volt-e arról intézkedés, hogy mi történik azzal a pénzzel, ha az ügylet, daczára az ő közbenjárásának, még sem köttetik meg ?
