Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. márczius 8-án, szerdán. 287 szabadság, és semmifele egyéni jólét nem pótolhatja ki az elvesztett nemzeti önérzetet, A néppárt parlamenti vezére, Molnár János, kimondja, hogy a »néppárt azon napon, a mikor a keresztény restauráczió teljesedni fog, felhagy a küzdelemmel«. Minket biztat a néppárt tagjainak hazafiságában vetett hit, hogy elébb felhagy. Felhagy akkor, mikor zavaros programmja kihatása felett gondolkozni fog, felhagy akkor, mikor a szabadelvű eszmék termékenyítő hatását átértein megtanulja. Mert Macchiavelli szerint háromféle fej van: az egyik gondolkozik, a másik megérti mások eszméit, a harmadik sem maga nem bír felfogással, sem mások magyarázatát meg nem érti; az első fej kitűnő, a második fej jeles, a harmadik hasznavehetetlen. Fel fog hagyni, mert felhagyott nálánál hatalmasabb erő, a József császáré is, mikor látta, hogy a történelmi műit talaján nőtt szabadelvű eszmék ereje nagyobb az általános társadalmi elméletek és észjogi dejlukcziók összes arzenáljánál. És akkor eljön az az idő, hogy a néppártról is elmondhatjuk, a mit Marczali mond József császárról, hogy alkotásainak nagyobb része rombolás vala, és lerombolása saját alkotásainak, vált csakis igazán alkotássá. Mert meg vagyok győződve arról, hogy a mostani hatalmas szabadelvű pártnak, és az annak élén álló erélyes kormánynak akarata is van, de meg ereje is van meggyőzni a kételkedőket, hogy a magyar állam megizmosodása a szabadelvű eszmék pártolásával szorosan összefügg, és mert tudom, hogy ebben a munkában a közoktatásügyi magyar királyi miniszter fényes tehetségéhez mért részét kiveszi: a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Lázár Árpád jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! A vallás- és közoktatásügyi tárcza általános vitájánál csak egy szempontra akarom a t. ház figyelmét felhívni és ez az, hogy a közerkölcsök és a közoktatás tekintetében a legfőbb állami hatalmat a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr képviseli és így az ország közerkölcseinek fejlesztése, az erkölcsös érzületnek öregbítése és az erkölcsös felfogásnak meghonosítása első sorban az ő kezeibe van letéve. És a mikor azt látom, hogy a jelenlegi rendszer mellett a közerkölcsök az országban mindinkább elvadulnak, tudom azt is, hogy annak egyedüli okozója egy ember nem lehet, hanem okozója az az évtizedek óta az országban meghonosodott könnyelmű gondolkodás, a melynek alapját ismét csak abban a rendszerben találom, a melynek a jelenlegi többség a képviselője. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És minthogy észrevettem, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam kitűnő emlékező tehetségét felhasználva, a midőn a függetlenségi, majd a nép- és nemzeti pártról szóit, Horváth Mihály történelmének egy részét szószerint elmondotta, engedje meg a t. ház, hiszen az igazság felderítése a czélja mindnyájunknak, hogy én ne Horváth Mihály történetéből, — bár a múlt is nagy tanúság — de a jelen történetéből vonjam le a következtetést arra, hogy a jelenlegi állapotnak a politikai párturalom féktelensége az oka. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És én nem vádolom egyetemlegesen — mert ezt nem tartanám helyesnek — e politikai párturalomért az egész pártot, hanem a jelen történetéről szólva, őszintén és minden tartózkodás nélkül következtetést akarok vonni azokra az erkölcsökre, a melyek jelenleg dívnak és meghonosodtak. Mert ha én e miatt az egész pártot tenném felelőssé, a mely jelenleg uralmon van, ezt csak egy okból tehetném: hogy a mint nyilvánvaló lőn a kezdet, a jusztifikáczió azon pártban azonnal be nem következett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Megmondtam, hogy a jelen történetéből akarok következtetni s így egy aktuális kérdésre kell kiterjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) A közerkölcsöt jellemzi az, a mit a legutolsó napokban szájról-szájra rebesgettek, később a nyilvánosság előtt feltártak; széltében-hosszában beszélnek róla nemcsak a sajtó, mert habár én a sajtót nagyra becsülöm, hiszen egyik szerény munkatársa vagyok, mégsem mernék kilépni a ház elé, ha csak a sajtó informácziói volnának rendelkezésemre, de mert az érdeklett felek nyilatkozatai vannak a kezeim közt, kiknek legnagyobb része hivatalos személy. (Halljuk! Halljuk!) S miután a hivatalnoki karnak erkölcsi tekintetben mintaképül kell szolgálni a nagy tömegnek, (Úgy van! balfelöl.) ezért mikor én erről beszélek, kötelességem itt egyszerűen rekapitulálni a fenforgó történetet. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mielőtt ebbe belebocsátkoznám, egy egyszerű hasonlatot akarok tenni, hogy a t. házat meggyőzzem arról, hogy én teljesen meg vagyok győződve róla, hogy nehéz dologban emeltem szót. A korrupczió olyan, mint a?s egyptomi hatalmas gúla, a különbség köztük csak az, hogy az a gúla, a melyet korrupcziónak neveznek, megfordítva áll, tudniillik hegyével lefelé, és csak az a kérdés, hogy kinek van elég erkölcsi bátorsága azt a hegyet oly erősen meglökni, hogy kiteszi magát annak, hogy a lehulló törmelék Őt magát is eltemesse, de a mint akadnak olyanok, a kik elég erélylyel birnak, bármely párthoz tartozzanak, kiállani és a korrupczió ellen küzdeni: akkor meglehet, hogy azt a törmelék eltemeti, de rom-