Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-58

58. országos filés 1897. február 25-én, csütörtökön. 237 katonai nevelő- és képző-intézetei ben magyar állami alapítványi helyekre elhelyezett ifjakról szóló jelentését, (írom. 58, 64) ezzel eleget tett az 1882 : XXV. törvényczikk 7. §-ának. Kérem a jelentést tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Elfogadja a ház a közös hadsereg intézeteiben alapítványi helyekre elhelyezett ifjakról szóló jelentést? (Elfogadjuk !) A ház elfogadta. Szerb György előadó: T. ház! A honvédelmi miniszter a háznak 1891. évi deczember 7-ikén tartott ülésében Ígéretet tett aziránt, hogy a hadrneutességi díjalap álladékáról évi jelentést (írom. 60, 63) tesz. Kérem ezen jelentést tudomásul venni. Lakatos Miklós jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. ház! A honvédelmi miniszternek a hadrneutességi díjalap álladékáról szóló előttünk fekvő jelentéséből kitűnik, hogy Magyarország 1881-től egész 1895 ig 15,673.000 forinttal járult a hadmentességi díjalaphoz. A jelentés kapcsán bátorkodom a t, ház figyelmét arra fölhívni, hogy minálunk a hadmentességi díj beszedése körűi olynemtí eljárások honosodtak meg, a melyeket legnagyobb nyűgként nehezednek azokra, kik a hadmentességi díj fizetésére vannak kötelezve. Ha ezt a jelentést helyesen akarnók ezímezni, nem az lenne a czíme: a hadmentességi díjalap álladékáról, hanem el kellene nevezni jelentésnek a hadmentességi díj és bírságokból egybegyűlt alapról. Mert nincs olyan adónem, nincs Olyan fizetési kötelezettség, melynél oly óriási összeg bírságot szednének be, mint épen a hadmentességi díjnál. Ezért csak egyszerűen utalok arra, hogy az évente 1,100.000 forintot kitevő jövedelme kétharmad része Budapest fő- és székvárosból folyik be, a főváros kezelése alatt álló hadmentességi díjosztály útján. Bármikor rendelkezésére állanak a t. miniszter úrnak a kimutatások, a melyekbői meglepetve fog értesülni arról, hogy a befolyt pénzek ötnyolezadrésze bírságokból folyik be. A dolog egyszerűen az, hogy a törvény intézkedései alapján, ki hadrneutességi díjat köteles fizetni, annak február havában jelentkeznie kell a hadmentességi díjat kivető osztálynál. Ha ezt a jelentkezést elmulasztja minden felszólítás, minden intés nélkül a díj 3—6-szorosával lesz megírva s egész Budapesten, egész Magyarországon nem volt még eset, bármikép igazolta is az illető, hogy a mulasztást nem rossz akaratból nem törvénysértési szándékból, nem a fizetés elkerülése czéljából, hanem önmagán kivfíl eső okokból követte el, a birságot egész teljességében elengedték volna, hanem a hadmentességi díjat megduplázzák, mert legfeljebb a bírság kétharmadát engedik el, de a díj lefizetésén kivtíl a bírság egyharmadát mindenkor beszedik, így azután nincs fizetésképtelenség. Ezt azért említem meg, mert a hadmente»ségi díjat a legszegényebb néposztály fizeti, s ha a bírság le nem fizettetik, attól menekülni nem lehet, mert akkor az illetőt egyszerűen elcsukják. Előfordul a következő eset is. A budapesti hadmentességi díjosztályban van legalább 1000— 1500 napszámos ember nyilvántartva Napszámosoknak kell minősíteni őket, mert a törvény értelmében bárom, illetve négy forintot fizetnek, miután két kategória van. Ezek közül körülbelül 800 minden évben 9—10 — 15, síit 20 forintot is fizetnek a hadmentességi díjalapba. Éi bámulatos módon, ha az adóhivatal saját hanyagsága folytán az illető embert egypár évig meg nem találta, s végtére valahogy megcsípi, — a feljelentőnek egyharmad jutalom van biztosítva a nem jelentkezés feljelentéséért— visszafelé hat évre kivetik az adóját, s évről-évre gradátim bírságolják meg, az első évben háromszoros, a második évben négyszeres, a harmadikban hatszoros birsággal, úgy, hogy arra a szegény napszámosra egyszerre kirónak hat évre 18 foriut hadmentességi díjat, egy évre három forintot, de a vele járó birság kitesz 40—60 forintot. A földmívelésügyi vita alkalmával valaki itt felemlítette, hogy a had mentességi díj mily nyűg a népre. Ám nézze meg a t. miniszter úr, mennyi bírság folyik be magában a fővárosban ehhez az alaphoz, a mely 15 millióra rúg. A t. honvédelmi miniszter úr nem fogja megezáfolni azt az állításomat, hogy sokkal több magyar nemzetiségű legény válik be katonának, mint osztrák, és mégis a hadmentességi díj e 11 óv alatt Magyarországra nézve majdnem azonos az ausztriaival: nálunk 15,673.000 forint, Ausztriában pedig 19,000.000 forint. Minthogy a honvédelmi miniszter úr különös kedvteléssel nézi a bécsi mintákat, szíveskedjék e részben is az osztrák példát követni. Ott nem ismerik a hadmentességi díj-birságot, hanem intő czéd alakkal figyelmeztetik az illetőket fizetésre. így a hadmentességi díj-alap nem fog évenként más fél millióval, vagy többel is növekedni, hanem csak 700.000 forinttal, hanem megmarad a szegény nép zsebében az az 500.000 forint bírság. Nem szólnék, ha ez a vagyonosabb osztályt érintené, mert ennek jobban kell ismerni a törvényt. De e nyűg a legszegényebb népet terheli, a tót napszámosok ezreit. S a ki egyszer belekeveredett a hadmentességi díj-birságokba, soha abból ki nem keveredik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérem tehát a t. miniszter urat, hogy érintkezésbe lépve illetékes minisztertársaival, hasson oda, hogy ezt a semmiféle méltányossággal és igazságérzettel meg nem egyező bírságolási rendszert szüntesse meg. Ugy is eléggé sújtva van az, a ki kénytelen hadmentességi díjat fizetni.