Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

49, országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. 17 pítését lehetne keresztülvinni, a kik vagy mindjárt, vagy rövid idő múltán ezen föld amortizaczionális megvételébe belemennének. A kisbérietek harmadik faját tudniillik, ho'í az instrukczió is a bérbeadóé, közalapítványi birtokokon, melyek tudtommal rendeltetésöknél fogva el nem adhatók, lehetne meghonosítani, magától értetődve csak azon részein, melyek erre alkalmasak volnának. De, t. ház, hogy ezen kisbérlet-rendszer elkerüljön és ne mindjárt az első évben pénzhiány folytán csütörtököt mondjon, nagyon szükséges volna ezzel egyetemben a földmívelő olcsó hitelét megteremteni, mely őt minden fennakadástól megmentené és gazdasági műveleteinek keresztülvitelét biztosítaná. Ezen problémát úgy vélném megoldhatónak, hogy ezen kisbériet-rendszer meghonosításával egyidejűleg hitelszövetkezeteket létesítenénk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) melyekbe való belépésre a bérlő köteleztetnék és így lassanként a heti befizetések alapján a nélkül, hogy ő ezt nagyon érezné, megteremtené a maga hitelét és még egy kis forgó tőkét is szerezne magának. Ezen hitelszövetkezeteket, hogy a kezdet nehézségeivel meg tudjanak küzdeni, az államnak kellene létesítenie és fenntartania mindaddig; míg azok oly erősek lennének, hogy egyes körök szerint összpontosítva saját erejükből megélni tudnának. Ezen hitelszövetkezetek útján azután az állam azon bérlöknek, kik annyi anyagi erővel nem rendelkeznek, hogy őket az első év nehézségein átsegíthesse, mondjuk példának okáért az első év felbecsült bruttójövedelmének egynegyedét évi rátákban való lefizetésre előlegezné. így ezen bérlőnek megélhetése az első évben biztosítva volna. De hogy azután ezen bérlő termeivényeit ne legyen kénytelen kis áron az ilyen kis mennyiségű életnemü összevásárlásával foglalkozó közvetítő kereskedőnek, mélyen a piaczi áron alul elkótyavetyélni, hanem hogy közvetlenül a nagykereskedővel lépve érintkezésbe egyrészt magasabb árt érhessen el, mint máskülönben, másrészt pedig, ha meg volna szorulva pénz dolágban, ne kellessen neki hitelét igénybe venni, szükséges volna több hitelszövetkezettel kapcsolatban egyes szövetkezeti magtárakat létesíteni, hol ők a közraktári szervezet módjára terményeiket beraktározhatnák. Ezen intézmény az eladásokat közvetítené és az eladásig is bizonyos előlegeket adna nekik. Mert, t. ház, ha megadjuk a módot ennek a földmívesnek, hogy ő különböző veteményeket termeljen, úgy adjuk meg neki a lehetőséget, hogy ő ezen terményeit lehetőleg jól értékesít hesse. Az a kiskereskedő, a ki egyszerre kéthárom métermázsát vesz, nem ád soha annyit, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. mint az a nagykereskedő, ki vaggonszámra 300—400 métermázsát és többet is vesz egyszerre. Ezen szövetkezeti magtárak használata természetesen mindenkinek nyitva állhatna, de azon kikötéssel, hogy az ő körébe eső hitelszövetkezetbe belépne és a rendszeres heti befizetéseket teljesítené. így remélhetőleg az is volna elérhető, hogy a szövetkezeti tagok szaporodnának és így a forgó-tőke is nagyobbodnék. Ne higyjék, t. ház, ha én azt mondom, adjunk földet a népnek, magam is a földosztók sorába akarok'beállaiii és azok nézeteit akarom itt védeni. Korántsem, t. ház, éu nem vagyok'szoczialista, de azt sem akarom, hogy a mi földmíves osztályunk azzá legyen és épen azért keresem a módot, mely által az elkerülhető. Ha, t, ház, más államok, példának okáért Németország tisztán nemzetiségi és kulturális okokból Posenben 100 milliót ezen tartomány elnémetesítése czéljából áldozni tudott, 6gy azt hiszem, mi is saját erőnkhöz mérten nemzeti erőnk, a földmívelő nép érdekében tehetünk valamit. Meg lévén győződve, hogy a kormány maga is foglalkozik ezen reánk nézve nagyfontosságú iigygyel, melyből nemcsak közvetlenül földmíves népünk jóléte, de közvetve anyagi téren nemzeti erősbödésünk is függ, nem akarok konkrét indítványnyal előlépni, hanem csak szándékom volt szerény nézeteimet kifejteni, hogy azok megvitatva, belőlük, a mi jó, felhasználtassák, a mi rossz pedig, elvettessék. A költségvetést efogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző: Rosenberg Gyula! Rosenberg Gyula: T. képviselőház\ Egy speeziális tárgyról: a buza-ár képződéséről és az arra hatást gyakorló eszközökről kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, néhány rövid megjegyzést teszek azon kérdésekre nézve, a melyek úgy látszik a jelen költségvetési vita főmozzanatát képezik, mert mindenben, a mit ebben a tekintetben elmondottak, a mi előttem szólott képviselőtársamnak fő kiindulási pontja volt, egyet nem érthetek. (Halljuk! Halljuk!) Az agrár-szoczializmusra nézve tisztába kell lenni azzal, hogy ez tulajdonképen két egymástól teljesen különböző irányú és czélú mozgalomból áll. Az egyik sokkal kisebb jelentőségű, mert lokális, egy szűken határolt vidékre kiterjedő, és ezt legjobban lehetne a földéhesség vagy földszömjasság nevével illetni. Folyománya ez ama vidék, igaz, nem nagyon egészséges birtokviszonyainak; szüleménye annak, hogy azon vidék földmívelő lakossága az önmagába egészséges földbirtokszerzés vágyát szülőfölde vidékén kielégíteni nem képes. 3