Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

57. országos ülés 1897. február 24-én, szerdán. 1 97 Terényl Lajos a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A pénzügyi bizottság nevében kérem a t. házat, hogy ezen ezímnél az átru­házási jogot engedélyezni méltóztassék, még pedig a ezím összes rovatai között. Ez a régi gyakorlatnak felel meg. Ennél a ezímnél a múlt években is mindig megadatott az átruházási jog; ezek ugyanegy természetű kiadásokat képeznek, többnyire vinezellériskoláknak a dologi kiadá­sait. A czímben csupán az a változtatás, hogy eddig a személyi és dologi kiadások nem voltak elkülönítve, míg az idei költségvetésben már a rendes költségvetési formáknak megfelelőleg, a személyi és dologi kiadások külön terjesztettek elő. Kérem tehát, hogy az átruházási jogot mél­tóztassék megadni. Elnök: Kíván valaki még szólani? Senki­sem kívánván, a vitát be is zárom. Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A szavazás megejtése előtt csak röviden vagyok bátor Boda Vilmos és Eigó Ferencz t. képviselő­társaim felszólalásaira válaszolni, és pedig a bor­hamisítás kérdésében. Arról biztosíthatom a t. képviselő urakat, miszerint én teljesen érzem, a mint annak már kifejezést is adtam, annak szükségét, hogy a borhamisításokkal szemben a legerélyesebben kell fellépni, (Helyeslés.) mert különben teljesen hiábavaló az a nagy áldozat, melyet az állam a szölőrekonstrukczió érdekében hoz. (Helyeslés.) Ezért a költségvetési tárgyalások bevégzése után szaktanáeskozást fogok tartani és pedig a külön­böző vidékek gyakorlati embereire való tekin­tettel, a mely szaktanácskozás elé fogom ter­jeszteni azon terjedelmes operátumot, a mely a borhamisítási törvény végrehajtási rendeletének módosítását, illetőleg újjászövegezését foglalja magában. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, a dolog siettetése szempontjából helyes lesz, ha ezen végrehajtási rendelet új szövege tekinteté­ben meg tadunk állapodni, hogy azt mielőbb életbeléptessük. Ugyanakkor megfontolandó lesz, hogy elég-e a végrehajtási rendelet módosítása s nem szükséges-e magát a törvényt is módo­sítani, (Helyeslés.) a mire Rigó Ferencz t kép­viselőtársam is czélzott. Méltóztassanak meg­győződve lenni, hogy ha mi azt az eredményt fogjuk a tanácskozásból, t. barátom a kereske­delemügyi miniszter úrral szerezni, hogy a végrehajtási rendelet módosítása nem elég, hanem arra, hogy hatályosan eljárhassunk, a törvényt is szükséges módosítani: akkor nem fogunk késni a törvényt módosítani és pedig lehetőleg akként, — közös vámterület lévén — hogy e részben Ausztriával egyetértőleg járjunk el e dologban. (Egy hang a szélső baloldalon: Az el­maradhat!) A t. képviselő űr akkor nem foglal­kozott a borhamisítás kérdésével olyan behatóan, ha azt méltóztatik gondolni, hogy elég nekünk egyoldalúan a borhamisítás ellen törvényeket hozni (Helyeslés.) és nem szükséges odahatni, hogy Ausztriában lehetőleg hasonló intézkedések történjenek. (Általános helyeslés.) Ez az egyik, a mit megjegyezni kívánok. A másik arra vonatkozik, hogy Boda Vilmos t. képviselőtársam a bor nagy olcsóságáról be­szélt s azt mondja, hogy olcsóbb a bor most, mint volt akkor, mikor legtöbb borunk termett. Ebben tévedni méltóztatott és ez nem áll, mert én akárhány szőlősgazdát tudok, a ki homoki bormustját eladja 20—22 forintért; én magam is a magamét 18 forintéit adtam el; ez homoki bornál, azt hiszem, tűrhető ár. (Úgy van! Úgy van!) Hanem igaza van abban, hogy iparkodnunk kell a bor árát megfelelő magaslaton tartani. A másik, a mit Boda Vilmos t. képviselő­társam fehozott, hogy az állami szőlőtelepek felállításánál — Tolnamegye viszonyaiból indult ki — különös ügyelettel legyünk. Erre nézve azt mondhatom t. képviselőtársamnak, hogy a tolnai borvidék fontosságának teljes tudatában vagyok és már is megtettem az intézkedést, hogy ezen borvidék újra való felemelése szempontjából két állami telep alkottassák, és pedig az egyik Bony­hádon, a másik Szegzárdon. Azt hiszem, ez a t. képviselő úr megnyugtatására szolgálhat. Ezek után kérem, méltóztassék a tételt el­fogadni. (Helyeslés.) Elnök: Magát a tételt a ház elfogadja s a rovatok közt a kért átruházási jogot megadja. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 36.590 forint. Elnök: Elfogadtatik. Terényi Lajos előadó: T. ház! Ennél a ezímnél, mely a kincstári birtokokra vonat­kozó kiadásokat és bevételeket tünteti fel, szin­tén kérem az egyes rovatok közt az átruházási jog megadását. Madarász József: Nem adjuk meg! Terényi Lajos előadó: Ezek is egyter­mészetű és hasonló kiadásokat és bevételeket képeznek és gazdasági üzemeknél nagyon bajos, hogy a költségek az utolsó krajezárig meg legyenek állapítva. Elnök: Kérem, jelenleg a 36.590 forint bevétel megszavazásánál vagyunk. Terényi Lajos előadó: Bocsánat, azt hittem, hogy a 16-ik czírn van tárgyalás alatt. Elnök: Nem is csodálom, mert nem volt általános figyelem a zajban. A bevételeket tehát, melyek 36.590 forintot tesznek, a ház elfogadja. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Kincstári birtokok. Rendes kiadások XIX. fejezet

Next

/
Thumbnails
Contents